Hét éve nem alszom a férjemmel.
Zsenge lánykoromban magam is úgy hittem, hogy ilyesmi csak a sok évtizede együtt élő nyugdíjas párokkal eshet meg, vagy olyanokkal, akik között lángszóróval sem lehetne szikrát gyújtani.
A második gyermekem érkezése azonban villámgyorsan felülírta a tévhitemet. Először a maratoni szoptatás, aztán a fiam krónikus rossz alvása miatt kezdett egyre távolabb húzódni a hőn áhított időpont, hogy újra egy ágyba bújhassak a férjemmel. Voltak persze idejekorán elhalt kísérletek, hogy összebútorozzunk a régi közös szobánkban, de akkor meg a férjem horkolása keserítette meg az éjszakáimat, és hullafáradtan, karikás szemekkel kecmeregtem ki reggelente az ágyból.
Újra tinik lettünk a férjemmel
A barátnőim, akik mind a mai napig meg vannak arról győződve, hogy a jó szex csakis ágyban párnák közt lehetséges, időnként együttérzően célozgattak rá, hogy nem kell sok idő ahhoz, hogy sírba tegyük a házasságunkat. Szerencsére azonban ez a faramuci helyzet felpörgette a fantáziánkat, és az elmúlt években egy vicces kamaszkori időhurokban találtuk magunkat. Újra felfedeztük a ház összes szexre alkalmas és eldugott zugát, és ismét megtanultunk csendben egymásnak esni. A lelepleződéstől való félelem azonban folyamatosan ott vibrált a levegőben, egészen a közelmúltig, amikor valóban lebuktunk.
Megtörtént, amitől leginkább tartottam
Épp a vasárnap délelőtti nagymosásnak fogtam hozzá, amikor a férjem meglepett a fürdőszobában. Csak csendben súgom meg a kezdő párocskáknak, hogy a vízcsobogás és mosógépzaj tökéletesen elfedi a szokatlan hangokat, és minimalizálja a lebukás esélyét is; a mosógép és a fürdőszobatükör pedig pompás ajzószer egy ellaposodni készülő kapcsolatban.
Mi is szívesen bújtunk itt meg titokban, csakhogy most elkövettük azt a végzetes hibát, hogy elfelejtettük kulcsra zárni a fürdőszoba ajtaját, a tizenhat éves lányunk pedig hatalmas lendülettel nyitott be, majd vágta ránk az ajtót.
Nincs veszve minden
Abban a rettentően kínos pillanatban azzal nyugtattam magam, hogy még reggeli kómában volt, és nem is teljesen fogta fel, hogy mit lát. A férjem viszont közölte, hogy szerinte a gyerek nem hülye, majd lakonikus tömörséggel csak annyit fűzött a kínos jelenethez: „Édesem, ez a legjobb családokban is előfordul”.
Utólag persze jót röhögünk a dolgon, de három napig azt sem tudtam, hová bújjak kínomban a lányom elől. Végül egy elejtett röpke mondatából kiderült, hogy kár túlaggódnom a dolgot, mert nem szerzett életre szóló lelki traumát amiatt, hogy megtudta, a szülei még nem rozsdásodtak be.
Azóta viszont, ha csak kiejtem a mosás szót, egy-egy elfojtott röhögés tör elő valamelyikünkből.
Kapcsolódó cikkek
