Sokáig a dadogást mentális vagy pszichés rendellenességként kezelték. Pedig ez a fajta zavar valójában nem más, mint a beszéd neurológiai alapú rendellenessége, amely miatt a beszédfolyam agyi szabályozása nem működik tökéletesen, írja a Hvg.hu a Deutsche Welle riportja nyomán. Az új felfedezés cáfolja, hogy a dadogásnak lelki okai lennének.
Finn kutatóknak sikerült lokalizálniuk azt az agyi területet, ahonnan a dadogás ered. A dadogó embereknél ugyanis szerkezeti eltéréseket tapasztaltak a szürkeállományban, azok közül is a putamenben. Ez az agyterület különösen fontos feladatot tölt be az arc motoros funkcióiban, vagyis a mimika alakításában.
A beszéd folyamatosságának zavarai különböző okokra vezethetők vissza. Szerepet játszhat a genetikai hajlam, amely vezethet ugyan dadogáshoz, de nem szükségszerűen. Egyes neurológiai betegségek, mint például a Parkinson-kór vagy az agyi érkatasztrófa szintén okozhatnak dadogást. Ezért kutatásukban a finn tudósok olyan betegeket is megvizsgáltak, akik stroke következtében kezdtek el dadogni. Kiderült, hogy a stroke pontosan azt részt érintette, amelyet már ők is lokalizáltak a dadogással kapcsolatban. Ezeknél a pácienseknél a szerkezeti elváltozások is ugyanolyanok voltak, mint azoknál, akik gyerekkorukban kezdtek el dadogni. A tanulmány szerint ez bizonyítja, hogy a dadogás mindig a putamen szerkezeti elváltozásából ered, függetlenül a genetikai vagy neurológiai okoktól.
A finn kutatók szerint az, hogy megtalálták az agy szerkezeti elváltozásának helyét, új távlatokat nyithat a kezelési lehetőségekben.
A riport kiemeli, hogy a dadogás gyakran hirtelen kezdődik 2 és 6 éves kor között és általában magától meg is szűnik a következő két évben. Az érintetteknek csak körülbelül egy százaléka dadog felnőttkorában is. A fiúknál gyakrabban jelentkezik ez a fajta beszédzavar, mint a lányoknál.