(Kép forrása: Getty Images)
A dadogás a beszédritmus, beszédfolyamatosság zavara – definiálja Gólics Dorottya logopédus az Apaidő podcastban.
A dadogás a beszéd megjelenésével egyidőben is jelentkezhet, de regresszióként is, vagyis amikor egy jól induló beszédfejlődési folyamat egy pontján kezd el dadogni a gyerek. Ez utóbbi történt Bordács Gáborral is, aki három éves kora óta küzd a dadogással. Bár szülei számtalan fejlesztésre elvitték, komolyabban semmi sem segített, miközben ő rengeteget szenvedett a beszédzavar nehézségei miatt. Akkor kezdett el komolyabban foglalkozni a miértekkel és a megoldással, amikor 30 éves is elmúlt, döntően azért, mert ekkor derült ki, hogy kisfia is beszédhibás. Míg gyerekkorában kerülte a verbális kommunikációt, nagy fokú szorongással töltötte el minden olyan helyzet, amelyben meg kellett szólalnia és ezért gyakran azt az utat választotta, hogy egyáltalán nem szólal meg, addig felnőttként azt tapasztalta meg, hogy minél többet beszél, annál inkább enyhül a dadogása. A logófóbia, vagyis a beszédtől való félelem egy teljesen normális reakció a dadogó kisgyerek részéről – teszi hozzá a logopédus.
„Folyamatosan jelen van a szorongás az életükben, mert fel akarnak készülni minden helyzetre, de ez természetesen lehetetlen vállalkozás”
– fejti ki Gólics Dorottya.
A dadogásnak nincs egyetlen, jól korul írható ok a hátterében. A genetikai hajlam számít, öröklődik, de hogy kiváltódik-e, abban a környezeti tényezőknek is van szerepe. Létezik azonban az is, hogy a környezeti hatások erősebbek, például egy eleve szorongóbb alkatú gyereket sürgetnek, tovább frusztrálják, az is kiválthatja a beszédzavart.
Sokszor valamilyen traumát gondolnak a dadogás kiváltó okának, ám a logopédus szerint nagyon relatív, hogy kinek, milyen helyzet traumatikus, például vannak gyerekek, akik a kis testvér születésével kezdenek el dadogni vagy a szülők válásakor, sokan a kutyaharapást, kutyaugatástól való ijedtséget jelölik meg kiváltó okként. Ám minden ilyen helyzetben felmerülhet az is, hogyan kezelte a környezet ezeket a kisgyerek számára nehéz élethelyzeteket.
Fotó: YouTube / Apaidő
“Amikor megszületik egy gyerek, akkor az érintés, a bújás a kapcsolódás a gyerekünkkel, ez tevődik át egy leszakadási folyamaton keresztül a verbalitásra és sok esetben ez sérül egy dadogó gyereknél. Ez a kötődés nem tud megvalósulni a verbalitással, sokkal drasztikusabb leszakadásként élhetjük meg szülőként, hogy nem tudunk rendesen kommunikálni a gyerekünkkel és ez frusztrációhoz vezethet” – magyarázza a logopédus a dadogás okaként ismert elméletet. Hozzáteszi, hogy a fiúk körében sokkal gyakoribb a dadogás, ennek egyik oka az lehet, hogy a lányok beszédközpontja fejlettebb, valamint az is szerepet játszik a nemek közötti különbségben, hogy a fiúk felé nagyobb elvárás mutatkozik meg abban, hogy hamarabb legyenek nagyfiúk, érettebbek, mint a lányok esetében.
“Nem használ, ha helyettem mondanak ki szavakat, mert elakadtam” – fogalmazza meg Bordács Gábor, hogy mit ne tegyenek a szülők, ha gyermekük dadog. Ezzel a logopédus is teljesen egyetért, szerinte is nagyon fontos az elfogadó környezet. “Minél inkább úgy érdemes kezelni a gyerek dadogását, mintha nem is létezne, hagyjuk, várjuk ki, hogy ő beszéljen. Sokat használnak azok a játékok, amelyekben indirekt módon jelenik meg az “én”, például szerepjátékokban, amikor másvalaki bőrébe bújhat. Így könnyebben tudja kifejezni magát.”
Az Apaidő podcastot ITT nézheted meg.
Kapcsolódó cikkek
