(Kép forrása: Getty Images)
„Ne beszélj idegenekkel!” – ki ne hallotta volna ezt számtalanszor gyerekkorában? Ez a mondat generációk óta visszhangzik a szülők szájából, mint az egyik legfontosabb biztonsági tanács, kiegészítve azzal, hogy „ne fogadj el semmit idegentől”, és „soha ne menj el vele”.
A célja egyszerű volt: megóvni a gyerekeket a kiszámíthatatlan helyzetektől és a lehetséges veszélyektől – olvasható az nlc írásában.
A szüleink idejében ez a rövid, jól megjegyezhető szabály valódi védőpajzsként szolgált. A világ ugyanis csak látszólag tűnt biztonságosnak, valójában tele volt ismeretlen kockázatokkal. A logika pedig érthető: a gyerekek nem tudják megítélni, kiben bízhatnak meg, ezért a legjobb, ha inkább senkiben sem. A tanács egyszerre volt praktikus, világos és könnyen átadható: biztonságot adott gyereknek és szülőnek, és talán épp ezért él tovább sok szülő szótárában ma is.
Azonban egyre többen érzik úgy, hogy ez a megközelítés túl szigorú, sőt, kissé idejétmúlt. Hiszen a gyerekeknek nemcsak a veszélyeket kell megtanulniuk felismerni, hanem azt is, hogyan viselkedjenek biztonságosan társas helyzetekben. Szülőként mindannyian azt szeretnénk, ha a gyermekünk kedves, barátságos, udvarias és magabiztos lenne – de vajon ezek a tulajdonságok nem tehetik őt sebezhetőbbé? És mi, szülők mit tegyünk, ha ez a nyitottság minket hoz kellemetlen helyzetbe?
Még ha valaha jó tanács is volt, ma már biztos nem az
Mögötte természetesen jó szülői ösztönök húzódnak meg, és kétgyermekes anyaként én is mindenekfelett azt szeretném, hogy a gyerekeim biztonságban legyenek – ahogyan minden szülő. Csakhogy az idegenek és a társas érintkezés teljes elkerülése félrevezető üzenetet küld.
A mai gyerekeknek nem félelmet, hanem határozottságot kell tanulniuk. Meg kell tanítani nekik, kik azok a felnőttek, akikben általában megbízhatnak. Ilyenek például a rendőrök, tanárok vagy más hivatalos személyek, és ha mondjuk eltévednek egy bevásárlóközpontban vagy egy rendezvényen, ne féljenek a megfelelő idegenhez fordulni, és tőle segítséget kérni.
A bűnözők gondolkodásmódját kutató tudományos irodalom hatalmas. A kutatások szerint következetesen választanak könnyű célpontokat: kerülik az erősebbnek tűnő felnőtteket, és inkább a gyerekeket vagy az időseket szemelik ki, akik kiszolgáltatottabbak lehetnek. Ugyanakkor a szorongás és a társas elszigeteltség is gyakran sebezhetőbbnek mutat valakit.
Pont ezért kell megadnunk a gyermekeinknek a lehetőséget, hogy minél többféle társas helyzetben gyakorolják a kommunikációt, tanulják meg, hogyan álljanak ki magukért, és mit tegyenek, ha valaki olyasmire próbálja rávenni őket, amit nem akarnak. Tanítsuk meg nekik, hogyan kérjenek segítséget, mikor kell hívni a 112-t, és mit várhatnak el a rendőrségtől, ha bajba kerülnek.
Tényleg minden idegen veszélyes?
Ami számunkra teljesen egyértelműen hangozhat, a gyerekek nem biztos, hogy valóban tudják értelmezni, ha nincs mögötte megfelelő magyarázat. Hiszen ki az idegen? A tanár, az orvos, a rendőr eleinte szintén idegenek, mégis azt szeretnénk, ha gyerekeink tudnának beszélni velük. Sőt, azt is szeretnénk, ha megtanulnák, hogyan rendeljenek ételt, vagy szerezzenek új barátokat. Ezekhez mind szükség van arra, hogy idegenekkel beszéljenek, és ezek a készségek aztán egész életük során hasznukra válnak.
Tehát a gyerek érdeke az, hogy tudja, nem minden idegen rossz.
A tanárok és a rendőrök például azért vannak, hogy segítsenek. És különbség van aközött is, ha egy gyerek egyedül beszélget egy idegennel, vagy úgy, hogy a szülője vagy a gondviselője is ott áll mögötte, hiszen utóbbi teljesen rendben van. Sőt, az is teljesen rendben van, ha egy gyerek köszön egy idegennek a nyilvánosság előtt, a szülőknek azonban minden esetben meg kell tanítania a gyerekeinek, hogy soha ne menjenek el sehová idegennel, és ne fogadjanak el semmit idegentől.
A CIKK FOLYTATÁSÁRA kattintva olvashatsz arról, hogyan taníthatjuk meg a gyerekeket kedvesnek és nyitottnak lenni anélkül, hogy túlságosan megbíznának bárkiben, hogy milyen alapvető szabályokat érdemes nekik megtanítani, és arról is, hogy érdemes azt is megtanítani, hogy nem kötelező mindig kapcsolódni.
Kapcsolódó cikkek
