Fotó: GettyImages
A kisgyerekek általában is nyitottak a világra, érdeklődőek és gyorsan kapcsolódnak idegenekkel is, de vannak, akik különösen barátságosak. Ezt a szülők egy része minimum kellemetlenségként éli meg, amikor a gyermeke folyton ráköszön vagy beszélgetni kezd vadidegenekkel például egy bevásárlás során, másokban pedig akár szorongás is kialakulhat amiatt, hogy így potenciális áldozattá válik.
Minden idegen gonosz?
Generációk óta örök tanács a gyerekeinknek, hogy ne álljanak szóba idegenekkel. Ez azonban kontextus nélkül elég nehezen értelmezhető a kicsik számára és hosszú távon zárkózottabbá teheti őket, ha folyton ezt hallják. A Parents-nek nyilatkozó ex FBI ügynök, Tracy Walder azt tanácsolja a szülőknek, hogy árnyalják a dolgot és a gyermekük életkorának megfelelően magyarázzák el, hogy mit szabad és mit nem.
„Egyetlen gyermeknek sem szolgálja az érdekét az, ha azt hiszik, hogy minden idegen rossz. Ott vannak például a tanárok, rendőrök, ők mind azért vannak, hogy segítsenek. Van különbség aközött, hogy egy idegennel beszélgetnek egyedül vagy segítséget kérnek. Ha egy gyerek egyedül találja magát és bajban van, akkor tudnia kell, hogy kérhet segítséget egy idegentől. A szülőknek őszintének kell lenniük és elmagyarázni a gyerekeiknek, hogy soha ne menjenek el sehova idegennel és ne fogadjanak el tőlük semmit.”
Egyensúlyt kell teremteni a nyitottság és a biztonság között
„Fontos, hogy a gyerekek különbséget tudjanak tenni azok között, akiket ismernek és akikben megbízhatnak, azzal szemben, akiket nem ismernek. Ennek megfelelően kellene viselkedniük is másokkal. Engedhetjük a nyilvános beszélgetéseket, de mutassunk nekik valódi példákat arra, mire figyeljenek, és mit tegyenek, ha valami gyanúsat vesznek észre” – mondja Reena B. Patel, pszichológus.
A szakember azt is hozzáteszi, hogy a gyerekek nem elég intuitívak, ezért a szülőknek kell figyelni a „red flag”-ekre, de csak azért, mert a szülőnek nehezére esik idegenekkel csevegni, azért még nem kell ezt a gyereknek is megtiltani. Így legalább lehetőség van arra, hogy megfigyeljük a gyerekünk reakcióit. Ennek persze a fordítottja is igaz, az udvariasság jegyében, ne kényszerítsük bele helyzetekbe a gyereket.
„Fontos megtanítani nekik, hogy a felnőttek nem kérnek segítséget gyerekektől. Soha ne kövessenek felnőttet, ha az mutatni szeretne nekik valamit, kivétel persze, ha a szülő is jelen van” – figyelmeztet a pszichológus.
Nem kell mindig mindenkivel kommunikálniuk
Fontos, hogy udvariasságra neveljük a gyerekeket, de legalább annyira fontos, hogy tudják: nem kötelességük azonnal válaszolni bárkinek, különösen, ha idegenről van szó. Vannak gyerekek, akik lassabban nyílnak meg, és ez teljesen rendben van. Ha nem válaszolnak rögtön egy „szia”-ra vagy arra, hogy „hogy hívnak?”, a társadalom (és néha még mi, szülők is) hajlamosak lehetnek „félénknek” bélyegezni őket. Patel szerint azonban ez a címkézés nem segít, inkább elveszi tőlük a saját döntési lehetőséget.
„Mindig emlékeztessük őket, hogy joguk van elsétálni, nem kell megfelelni mások elvárásainak, és ha kényelmetlenül érzik magukat, nem kell folytatniuk a beszélgetést.”
Kapcsolódó cikkek
