A magyar óvodai nevelésnek nagy hagyománya van: már Európa első óvodája is Budapesten nyílt meg (1828-ban az Attila és a Mikó utca sarkán), és szintén példa nélkül álló, hogy Magyarországon már hároméves kortól kötelező az óvodába járás. Ez történhet állami, egyházi vagy akár magánóvodában is, amelyet a szülő választhat ki, nem kell automatikusan a lakóhelyhez tartozó körzeti intézménybe íratnia a gyerekét.
Sok a tévhit
A vegyes csoportokat alkalmazó óvodák egyre inkább túlsúlyba kerülnek az azonos életkorú csoportokat vivő intézményekkel szemben, a KSH adatai szerint arányuk már 2016-ban is 61 százalékos volt. Míg azonban egyre több óvoda és szakember teszi le a voksát a vegyes életkorú csoportok kialakítása mellett, addig a közvélekedés még mindig nem feltétlenül pozitív, a szülők pedig sokszor egyenesen ódzkodnak tőle. Az idegenkedés persze sok esetben szól annak, hogy a szülők újdonságként tekintenek rá, holott a vegyes csoport annyira azért nem új a nap alatt. A vasfüggöny leomlását követően a szovjet mintára szerveződő azonos életkorú csoportokat, melyekben az uniformizáció, az egyéni érdekek alárendelése és a kollektív bánásmód volt a szervezőelv, már évtizedekkel ezelőtt elkezdték felváltani a nyugati reformirányzatokat képviselő és az egyéni szükségletek figyelembevételére épülő vegyes csoportok.
Másrészt sok tévhit is közszájon kering a vegyes csoportokkal kapcsolatban. „A leggyakrabban attól félnek a szülők, hogy nem lesz iskolaérett a gyermekük, ha nem trenírozzák iskolai módszerekkel és nem kap elég figyelmet. Nem bíznak az óvodapedagógusokban, hogy megbirkóznak a feladattal, és talán a gyermekükben sem” – osztja meg tapasztalatait Szalókiné Sike Krisztina óvodapedagógus, a Noszvaji Cseperedő Óvoda-Bölcsőde főigazgatója.
Pedig a vegyes csoportoknak nagyon sok előnye van, szerveződésük ugyanis nagyban hasonlít a társadalom legfontosabb közösségére, a családra. Amellett, hogy „életszerű”, számos további előnye is van, főként a tudás és a szociális képességek terén. „Tapasztalataim szerint a kicsik sokkal hamarabb beszoknak, nagyon gyors ütemben kezdenek el fejlődni, és hamarabb lesznek önállóak, míg a nagyok segítőkészebbé, toleránsabbá és empatikusabbá válnak – folytatja Krisztina. – Sokszor megfigyelhető, hogy milyen finoman, kedvesen gondoskodnak társaikról. Ezeken túl a gyerekek az óvodakezdéstől az iskolakezdésig egy csoport tagjai maradnak, és a szerepminták sokkal szélesebb skáláját ismerik meg.”
Mindent bele – vagy mégsem?
Az óvodai alapprogram nem határoz meg csoportszervezési kereteket, így a magyar óvodák autonómiát élveznek annak tekintetében is, hogy vegyes vagy azonos életkor szerint szervezik meg a csoportokat, és ezt milyen szabályok alapján teszik. „A csoportok beosztását minden esetben közös pedagógusi megbeszélések előzik meg. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy azonos életkorú és nemű gyermekből legalább 5-6 kerüljön egy helyre. A játékuk, tevékenységeik fejlettségi szintjének, vagy nemek esetén érdeklődési körüknek megfelelően lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy társakra találjanak” – mondja Krisztina, de azért hozzáteszi, alapvetően az iskolát kezdő gyermekek megüresedett helyei határozzák meg a férőhelyeket.
Természetesen a vegyes csoportnak is létezik Achilles-sarka, de ez nem a rendszerben, hanem annak kereteiben keresendő. A szakember szerint a vegyes csoportok pozitívumai akkor tudnak a gyakorlatban is kidomborodni, ha a szükséges feltételek adottak. „Ahhoz, hogy jól működjön ez a rendszer, megfelelő attitűddel rendelkező pedagógusokra, dajkákra van szükség. Kiegyensúlyozottságra, nyugodt légkör kialakítására, érzelmi biztonságot megteremtő együttműködésre az összes résztvevő között. Hátráltathatják ezt hiányzó tárgyi és környezeti feltételek, a nagyon magas csoportlétszám és a nem megfelelő pedagógus-ellátottság.”
Az életkornál sokkal fontosabb fejlettségi szint
A szakember hangsúlyozza, hogy sokszor egyidős gyerekek is különböző szinteken állnak képességeik területén, ezért a foglalkozások tervezése és megvalósítása során sem az életkort, hanem a fejlettségi szintet veszik figyelembe. „Azonos témát dolgozunk fel három fejlettségi szintnek megfelelő eszközökkel, módszerekkel, célokkal. A sokféle megközelítés által minden gyerekhez a saját szintjén jut el a tartalom. Nem csak a pedagógusok határozzák meg, ki mit csinálhat, hanem a gyermek öndifferenciálással maga döntheti el, mire képes. Az értékelés szempontrendszere sem egyforma, mást-mást emelünk ki a különböző fejlettségi szinten álló gyerekek esetében, ezért a szokottnál is nagyobb létjogosultsága van az egyéni bánásmódnak és a differenciálásnak.”
A teljes cikket ide kattintva olvashatod el az nlc.hu oldalán!
Fotó: Getty Images