Ezer és egy vicc, karikatúra szól arról, milyen is az, mikor Anya egész nap “nem csinál semmit”. Viccelünk vele, de ahogy minden viccnek, ennek is van valóságmagja. Mármint olyan értelemben, hogy sokszor tényleg azt érezzük, senki sem érti meg, milyen megterhelő is az anyaság. Annak, aki még nem csinálta, sosem lehet megvilágítani igazán, milyen is az élet otthon egy gyerekkel. Vagy többel.
Szeretnéd, ha megértené a párod? Mutasd meg neki ezt a pár sort, hátha ez segít közelebb hozni, miért nem te vagy minden nap a tavaszillatú, mosolygós anyuka a mosószerreklámból, amikor hazaér.
Kedves Apa!
Tudom, neked sem könnyű! Azt is tudom, hogy szívesebben lennél többet otthon te is a babával. Hogy nem te választottad, hogy ez lett a felállás, csak így ésszerű, ezt diktálja a társadalom. Tudom, hogy napközben sokszor hiányoznak, és hogy rengeteget gürizel, hogy mindenük meglegyen. Hogy családfőnek lenni sokszor magányos és nehéz feladat. Hogy mikor az egész napos őrület után hazaérsz, semmi másra nem vágynál, csak arra, hogy mosolyogva nyissanak neked ajtót, és nem érted legalább ennyi miért nem sikerül.
Lemondasz a gőzölgő levesről, a tisztaságról is ha kell, csak hadd pihenhess meg otthon nyugiban és békében. De nem megy, mert a nő, akit szeretsz, akivel családot akartál alapítani, akivel alig vártátok ezt az időszakot, most valahogy olyan más. Fáradt és feszült. De miért ilyen feszült, mikor egész nap “csak” babázik! Mi baja lehet?
Kezdjük azzal, hogy éjjel négyszer kelt. Igazából több mint fél éve alig alszik. Te pihensz, mert a munka miatt neked muszáj aludnod. De neki kelni kell. Háromszor, de van hogy négyszer. Ringatni, pelusozni, szoptatni, órákon át félálomban járkálni.
Reggel, mikor ébredsz, ő már fáradt. Közös kávé, puszi, te elmész, és aztán csend lesz. Neked ott az iroda, a kollégák, az ügyintézés, a nyüzsgés. De közben ő magányos. Hiába van ott a pici, ő mégis magányos.
Fáradtan ébred, és egész nap szolgál. Pelenkáz, szoptat, öltöztet, síró babát nyugtat, megint öltöztet, altat, pakol, turmixol, babakocsit tol hegyen-völgyön át, hintáztat, nevet, játszik, mesél, énekel, szoptat, altat és pakol. Nincs megállás. Nincs kiszállás. Nincs valódi pihenés, mert a füle, a szeme még alvás közben is a babát figyeli. Minden rezdülését, mert ő tartja életben. És bizony előfordul, hogy néha elege van. Elfogy a türelme, vagy csak nagyon egyedül érzi magát, vagy kimerül és meg tudna ölni téged, amiért te elszívhatsz egy cigit a haverokkal, amiért te nyugodtan iszod a kávéd, amiért te alszol az éjjel, amiért neked nem spriccel a tej a melledből, valahányszor felsír a baba!
Ahogy te sem választottad a szerepeket, úgy ő sem. És néha azt kívánja, bárcsak ő mehetne dolgozni reggel, és te maradnál otthon. Szeretne kiszabadulni, mert úgy érzi, be van zárva.
Mikor a baba végre alszik, próbálja utolérni magát.
Ha hazaérsz, és ő felöltözve, megfésülködve vár, ha el van pakolva és nem szalad a lakás, ha a babán tiszta ruha van, és esetleg meleg ennivaló van az asztalon, vagy csak van étel a hűtőben, tudd, hogy abban rengeteg munka van. Megállás nélküli, monoton munka. Kávészünet nélkül. Pisiszünet is csak nyitott ajtóval lehetséges.
És igen. Néha dühös, mert az ő élete 180 fokot fordult, a tiéd ehhez képest alig változott.
És persze, közben boldog is, mert ez a fordulat épp olyan csodálatos, amilyen nehéz! Mert imád hozzábújni, imádja a fogatlan mosolyát, imádja az illatát, és imád anya lenni.
Vannak jobb napok és vannak rosszabbak. Könnyebbek és nehezebbek.
Mikor hazamész, öleld át szorosan, és aztán vedd át a babát! Kérdezd meg, mit csinálj, mire van szüksége! Adj neki szabadidőt, adj neki elismerést, adj neki figyelmet! Mert ha tud töltődni, akkor tud mosolyogni is. És akkor jó lesz minden.
Nyitókép: Getty Images
Szerző: az Anyakivan vloggere
Kapcsolódó cikkek
