Fotó: Getty Images
„Olyan nagy már, ügyesen öltözik, eszik, úgy szeret gyerektársaságban lenni. Közben meg olyan kicsi még, mi lesz, ha nem tudja felvenni a szandálját, nem ízlik neki az ebéd, hiányzik neki anya…” Ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor a kislányom kezdte az óvodát – és valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül.
Az ovikezdés nagy lépés mind a szülők, mind a gyerekek számára. Van, aki könnyedén veszi ezt az akadályt, más nehezebben ugorja meg az elválás és a közösségbe illeszkedés feladatát. Persze sok múlik az óvodán és a pedagógusokon, de a szülő hozzáállásán is. És azon, milyen felkészültséggel, lelkiállapotban vág bele az ovis beszoktatás procedúrájába. Ebben igyekszik segíteni Kalmár Zsuzsa óvodapedagógus.
Ovira hangolódás
A praktikus tudnivalókat (milyen benti cipő, ágynemű, fogkefe, egyéb felszerelés szükséges, mikorra kell érkezni, milyen a napirend, mi a beszoktatás menete) úgyis elmondják majd nektek. Mi most egy kis pluszt, némi lelki felkészítést szeretnénk adni – tapasztalt óvodapedagógus szakértőnk személyes jó tanácsait ahhoz, hogy zökkenőmentesebben menjen az óvodai beszoktatás.
1. Önállóság: bátorítsuk, de ne erőltessük
Az óvodakezdés jó motiváció lehet a szülők számára, hogy minél inkább bátorítsák a gyereket az önállóságra – öltözés és evés terén elsősorban. (És persze a szobatisztaság kérdését se feledjük: az ovi előtti nyár ideális időszak a pelus elhagyására.) Lehet játékosan ösztönözni, biztatni a kicsit: „Már óvodás leszel, próbáld meg egyedül felvenni a pólód.” Vagy: „Gyere, pisilj a vécébe – képzeld, az oviban olyan szuper kicsi, pont gyerekeknek való vécék lesznek majd.”
Fontos, hogy kedvesen, pozitívan, ösztönzően beszéljünk minderről, de azért nem kell túlerőltetni, nem kell folyton ezzel „macerálni” a kicsit. Ha valami nem megy az elején, ott lesznek az óvó nénik, a dadus nénik, és segítenek majd.
2. Készülődjünk jelöléssel
Ha már tudjuk, mi lesz a gyerek jele az oviban, jó ötlet bevonni őt abba, hogy megjelöljük vele a holmiját. Lehet hímezni, alkoholos filccel a címkékre rajzolni, vasalható matricát venni – a lényeg, hogy valahogy ő is segíthessen. Még jobb, ha segíthet kiválasztani az óvodai ágyneműt, ovis zsákot, benti cipőt – ez jó közös ráhangolódás, és közben lehet beszélgetni az óvodai dolgokról.
3. Az ovis mesék segítenek
Nagyon jónak tartom, ha az óvodai életről, az óvodássá válásról szóló könyveket olvasunk a gyereknek. Lefekvés előtt, délután, egy-egy szabad nyári fél órában. Ezek érintik az óvodai lét szabályait, érdekességeit, esetleg nehézségeit, konfliktusait – segítenek képet adni a gyereknek arról, milyen is lesz majd az óvoda. Rengeteg ilyen könyv van már, én személyesen Janikovszky Éva és Vadadi Adrienn könyveit ismerem és ajánlom.
4. Kukucskáljunk, ismerkedjünk
Jó, ha akár többször is elsétálunk együtt az ovihoz – lehetőleg olyankor, amikor a gyerekek az udvaron vannak. Egyrészt ismerkedünk az úttal – jól jön majd, ha már „élesben” kell mindezt lepörgetni. Másrészt láthatja a gyerek, hogy milyen vidám hangulat, nyüzsgés van, jól érzik magukat a gyerekek. Megfigyelheti a játékokat, elmondhatjuk neki, hogy mennyi minden lehet még, ami innen nem is látszik, és amivel majd megismerkedhet. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy kicsit ismerősebbnek érezze majd a környezetet, és a kíváncsiságát is felkeltjük.
Fotó: Getty Images
5. Csak pozitívan!
Nyugodtan előlegezzük meg, hogy szuper lesz az ovi, nagyon jól fogja magát érezni a gyerekünk, érdekesek és izgalmasak lesznek a játékok, jó lesz együtt játszani a többi gyerekkel, megismerkedni az óvó nénikkel. Úgy beszéljünk az oviról, mint egy olyan dologról, amit érdemes vári, mert új, különleges élményekre, játékokra, barátokra számíthat a gyerek. Nagyon sok múlik a szülő hozzáállásán, és egy ilyen egyszerű trükkel sokat segíthetünk a kicsinek, hogy a jó dolgokra koncentráljon az előtte álló, esetleg számára ijesztőnek tűnő helyzetben.
6. Figyeljük meg, mennyit önállósodik
Érdemes az önállóság ösztönzésére figyelmet fordítani, de mint már mondtuk, nem kell ezt túltolni. Az első hónapokban rengeteget fognak fejlődni a gyerekek, és azok is behozzák a lemaradást, akik kicsit kevésbé voltak önállók az elején. A legtöbb szülő ámulva figyeli, mi mindent meg tud már csinálni a gyereke néhány óvodai hét után – és ha ügyesek vagyunk, ez az otthoni készülődésben, öltözködésben is segítségünkre lehet. (Hiszen ha az oviban megy egyedül, miért kellene otthon öltöztetni…)
Egyrészt a közösség ereje nagyon sokat számít: látják egymástól a gyerekek ki, mit, hogyan csinál, és ők is szeretnék azt ügyesen, egyedül. Másrészt ugyan kapnak segítséget, de mivel a legtöbb óvodai csoport nem kis létszámmal működik, nem tud mindig azonnal a gyerek segítségére sietni a dadus néni vagy az óvó néni. Ezért van, akinek kicsit nehezebb a dolga az elején, de adjunk neki időt és bízzunk benne, bele fog jönni.
Az oviban a felnőttek ahelyett, hogy megcsinálnák a gyerek helyett a dolgokat, egyszerűen ráadnák a nadrágot, inkább megpróbálják rávezetni, hogyan tudja maga megcsinálni. Ez elengedhetetlen a gördülékeny óvodai élet szempontjából, és valójában nagyon hasznos a gyereknek – szóval emiatt nem érdemes aggódnia a szülőknek.
7. Számítsunk rá, hogy fáradt lesz
Az első óvodai hetekben arra szoktuk kérni a szülőket, hogy legyenek türelmesek a gyerekükkel. Számukra ez egy új helyzet, egész nap szabályok szerint kell viselkedni. Van, aki az elején kidühöngi magát, sír, heves reakciói vannak akár már az oviban. Ezt megterhelő lehet a szülőnek látni, de valójában ez jó dolog, hiszen így a gyerek megszabadul a feszültségtől. De olyan gyerekek is vannak, akiknek nincsenek ilyen erős reakciói, az oviban „jól viselkednek”. De vagy akkor törik el a mécses, amikor érte jönnek, vagy otthon sír, nyűgös, esetleg bántja a kisebb testvérét.
Erre fel kell készülni, és türelemmel, belátással kell kezelni, hogy az egész napos feszültség bizony otthon oldódik, a biztonságos környezetben. Egyszerűen ilyenkor tud a gyerek „leereszteni”. Segít, ha a szülő ebben megértő, türelmes, nem veszi magára, nem akarja mindenáron megfegyelmezni otthon is a gyereket. És az is, hogy ha lehet, akkor kicsit lassabban, fokozatosabban oldjuk meg a beszoktatást. Eleinte kicsit kevesebbet van a gyerek az oviban, és lassan növeljük a közösségben töltött időt – amennyire az adott családban megoldható.
8. Megváltozhat az alvási rend
Előfordulhat, hogy a sok új élmény hatására kicsit nyugtalanabbul alszik a gyerek, esetleg az álmaiban megjelennek az ovis élmények, de ez azért ritkán jellemző. Ami gyakoribb jelenség, az az, hogy azok a gyerekek, akik otthon már elhagyták a délutáni alvást, ám az oviban a pihenőidő alatt mégis elalszanak, nem tudnak majd aludni menni a megszokott időben, mert később lesznek csak álmosak. Ilyenkor újra kell kicsit gondolni az estét, átszervezni a lefekvés előtti készülődést, nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy a gyerek lenyugodhasson, mielőtt aludni menne.
9. Tanuljunk meg beszélgetni
Érdemes minél többet beszélgetni az oviról már a kezdés előtt. Ilyenkor még jellemzően a szülő mesél, de lehet kérdezgetni a gyereket, mire kíváncsi, mit vár, hogyan képzeli el. És amikor elkezdődik az óvoda, akkor különösen fontossá válik, hogy beszélgessünk a gyerekkel a napjáról. De nem mindegy, hogyan.
Ne rögtön az oviból kilépve akarjunk mindent részletesen megtudni. Van olyan gyerek, aki szívesen mesél, de olyan is, aki ilyenkor inkább csak örülne a szülei közelségének, vagy hogy egy kicsit nem kell az ovival foglalkoznia. Nyugodtabb helyzetekben lehet kérdezgetni, de a klasszikus „Mi volt az oviban?” helyett legyünk ügyesebbek, ha a „Semmi”-nél tartalmasabb választ szeretnénk.
Kérdezzük meg, mi volt az ebéd, uzsonna. Mi volt a legfinomabb, amit ma kapott enni az oviban? Játszott-e ezzel vagy azzal a kisgyerekkel? Kipróbálta-e a kisvonatot? Ki tudtak-e menni az udvarra? Könnyen boldogult-e az új cipő felhúzásával? Bármilyen konkrétum jó, az könnyebben indít beszélgetést a kicsivel, mint az általánosabb kérdések. És persze azt is fogadjuk el, ha épp nem akar erről beszélni.
Amikor viszont spontán mesél dolgokat, akkor hallgassuk figyelmesen, és finoman ösztönözzük kérdésekkel, hogy meséljen még. A beszélgetésnek feszültségoldó hatása van, többet megtudhatunk a jó élmények mellett a gyerek mindennapi konfliktushelyzeteiről, nehézségeiről.
10. Lesznek nehézségei, de bízzunk benne, hogy megoldja
És ha már konfliktushelyzetek: készítsük fel magunkat, hogy ilyenek is előfordulnak, az óvodai élet velejárói. És a gyereknek meg kell tanulnia kezelni ezeket. Természetesen ha annál nagyobb konfliktusról van szó, mint hogy a barátja épp nem vele, hanem mással akart játszani, vagy mindenki hintázni akart, és ezért ő nem fért oda, akkor fontos, hogy tisztázzuk a pedagógussal.
De az ehhez hasonló léptékű dolgok, amiket a gyerek konfliktusként, nehézségként él meg, de valójában nem nagy horderejű, bántó dolgok, bizony neki kell helyt állnia. Vannak védelmezőbb típusú szülők, akik nehezebben élik meg, hogy a gyerek kikerül a közvetlen ellenőrzésük alól, már nem lesz annyira „burokban”. De ez nem baj, hanem a mindennapi élet része.
A közösségnek rengeteg pozitív formáló hatása van, de bizony lehetnek, lesznek negatívak is: olyan szavakat hall a gyerek mástól, amit ők otthon a családban nem használnak, esetleg megütik, meghúzzák a haját. Az oviban ezeket a pedagógusnak kezelni kell, a szülőnek érdemes bíznia abban, hogy ezeket ott is megbeszélik, de lehet persze otthon is beszélgetni róla. Csak túlhangsúlyozni nem érdemes.
(Kép forrása: Getty Images)
+1. Tegyük félre a szorongást
A leggyakoribb tanács óvodai beszoktatás előtt álló szülők számára, hogy „Ne aggódj, ne mutasd, hogy szorongsz, mert a gyerek átveszi”. Teljesen igaz, de „könnyű azt mondani…”. Mégis hogyan csináljuk? Azoknak a szülőknek, akik nagyon izgulnak, aggódnak a beszoktatás, elválás miatt, érdemes stresszkezelő, feszültségoldó technikákat alkalmazniuk – rengeteg ilyet lehet már találni az interneten, könyvekben. Légzőgyakorlat, relaxáció, mozgás, sport – bármi jó, ami oldja a feszültséget, és segít abban, hogy ne húzzuk bele a gyereket a saját feszültségünkbe.
A beszoktatás folyamatát illetően: sSegíthet, ha az a szülő végzi a beszoktatást, vagy később az viszi reggel az oviba, akitől általában könnyebben elválik a gyerek. Az elköszönés legyen gyors, határozott – nincs szükség még tíz ölelésre és húsz puszira, csak ront a helyzeten. Reggel nem érdemes csevegni az óvónőkkel, hagyjuk, hogy ők a gyerekkel foglalkozzanak, bevonják a csoportba, lekössék, megvigasztalják, ha kell. És adjunk bizalmat a pedagógusnak, hogy szeretettel gondoskodik a gyerekünkről, amíg mi nem vagyunk vele.
Kapcsolódó cikkek
