Ijesztő mértékűre szűkült a társadalmi mobilitás Magyarországon – derült ki a Tárki Társadalomkutató Intézet 2022-ben kiadott tanulmányából. Tapasztalatok szerint a helyzet azóta sem javult sokat, ami azt jelenti, hogy egy szegény családban megszülető gyereknek nagy eséllyel nem lesz magasabb iskolai végzettsége, jobb jövedelme és életkörülményei, mint a szüleinek. Podcastünkben Farkas Zsombor szociálpolitikus beszélt arról: számos oka van annak, hogy a szegénységből egyre lehetetlenebb kitörni, és bár vannak helyi szintű jó gyakorlatok, a rendszer összességében a jobb keresetűeknek kedvez.
(Fotó: Magánarchívum)
„A legszegényebb családokban született gyerekek esetében nagyjából borítékolható, hogy ugyanazt az életutat fogják bejárni, mint a szüleik. Az okok összetettek, kezdve attól, hogy a gyerekek már az életük kezdetén olyan körülmények között élnek és olyan fejlesztésektől esnek el, amelyek negatívan befolyásolják a későbbi iskolai teljesítményüket, majd a munkahelyválasztásukat is. Nincsenek megfelelő játékaik, egy hely, ahol olvashatnak vagy tanulhatnak” – mondta el a szociálpolitikus.
“Persze a szegénységet nem pusztán anyagi szempontokból vizsgálhatjuk. A mélyszegénység egyik kevésbé megfogható, de súlyos velejárója a jövőkép hiánya. Már iskoláskortól úgy érezheti a gyermek, hogy felesleges törnie magát, úgysem lehet sikeres. A motiváció, a remény hiánya is akadályt görget a kitörési utak elé.”
Mielőtt a nélkülözésben élő emberek helyzetéről beszélünk, fontos kifejezni azt is, ki számít szegénynek Magyarországon. Hivatalosan a medián jövedelem 60 százaléka alatt keresőket tekintjük szegénynek, a teljes népesség 13 százaléka él ez alatt, a gyermekek esetében ez még súlyosabb, 17 százalék. A csoport viszonylag jól körülhatárolható: az alacsony iskolai végzettségűek (legfeljebb 8 általánost végzettek) körülbelül 30 százaléka, a munkanélküliek 45 százaléka él jövedelmi szegénységben. “Fokozottan veszélyeztetett csoportnak számítanak az egyszülős családok, a három- vagy több gyereket nevelők, akik nagyon könnyen a társadalmi perifériára sodródhatnak” – mondta el a podcastben Farkas Zsombor.
A társadalmi egyenlőtlenségek területi eloszlása is szembetűnő, össze sem lehet hasonlítani a béreket és az életminőséget egy kelet-magyarországi régióban és a fővárosban. Ezen elmaradott régiókon belül is vannak leszakadó járások, települések; az itt élő emberek külső segítség vagy társadalmi beavatkozás nélkül nem fognak tudni számottevően javítani az életkörülményeiken a szociálpolitikus szerint.
Habár a rendszerváltás után szinte minden kormányzó párt a zászlajára tűzte a középosztály megerősítését, pontosan azt is nehéz meghatározni, kik tartoznak ebbe a társadalmi csoportba, hiszen sokan sokféle módon definiálják azt. Általában úgy képzeljük el, hogy ez a társadalmi csoport relatív anyagi biztonságban él, és fenn tudja tartani magát. Ezen kritériumoknak azonban egyre kevésbé tud megfelelni a hazai középosztály. A Központi Statisztikai Hivatal legutolsó, 2022-es adatai társadalmi ötödönként vizsgálta a háztartások jövedelmét: a középső, vagyis harmadik jövedelmi ötödben élők esetében az egy főre jutó átlagos nettó jövedelem kevesebb mint 170 ezer forint. A legalsó ötödben ez havi 77 ezer forint, míg a legfelsőben – ahova a legvagyonosabb 2 millió magyar sorolható – nagyjából havi 360 ezer forint jut. Vagyis nagyjából ötszörös különbség van az alsó és felső réteg között – tette hozzá Farkas Zsombor. Az árakat figyelembe véve tehát jól látható, hogy az anyagi biztonság még a társadalom közepén élő családoknak sem egyértelműen megadatott, és egy olyan váratlan kiadás is komoly problémát jelenthet, mint egy mosógép megvásárlása.
A podcastet itt tudod meghallgatni:
Kattints IDE, és olvass tovább a magyarországi gyermekesélyekről!
Kapcsolódó cikkek
