Muszáj ezt most csinálnod? Mi van, ha úgy hagyod? – szólt hozzám sokszor a férjem, amikor azt látta, hogy ezredszer is elpakolok a gyerekek után: az autókat az autós fiókba, a könyveket a könyvespolcra, a babákat a babákhoz, és a társasjátékok összekevert tartozékait szépen szortírozva a megfelelő dobozokba. Tudtam, hogy igaza van. Hogy úgy hagyhatnám, hiszen most elpakolom, és nem kell hozzá egy óra, és ismét így néz majd ki a lakás. Ráadásul nekik kéne pakolni, hiszen ha mindig mindent elrakok utánuk, sosem tanulják meg, hogy mi a rend, és mi értelme van.
Mégsem tudtam tétlen maradni. Ez biztosan valami kényszercselekvés lehet a részemről: ha már az anyaságban nem tudok minden felett kontrollt gyakorolni, legalább a körülöttem lévő tárgyak legyenek rendben. Úgyhogy számomra vörös zászló volt minden egyes széthagyott ruha, eldobált kisautó, lehullott morzsa. Azonnal ugranom kellett, hogy felszedjem, eltávolítsam, helyére rakjam. Nem bírtam volna elnézni, hogy ottmaradjon.
És nyilván azzal is tisztában voltam, hogy ha a gyerekeimet kezdjem el kérni, hogy pakoljanak el, az legalább dupla, de inkább ötszörös idő- és energiabefektetés lesz részemről, mintha magam csinálnám. Már csak az is kétszer annyi lenne, ahányszor könyörögnöm kéne, hogy megmozduljanak. Utáltam kitenni magam ennek a hiábavalóságnak.
Aztán elgondolkodtam, hogyan is könnyíthetném meg az életünket. És elkezdtem kísérletezni néhány dologgal, amit a mother.ly cikke ajánlott.
1. Reális elvárásokat fogalmazok meg
Csodás lenne, ha a gyerekeink a mi mércénk szerint takarítanának, de nem fognak. Egy három-négy éves gyerek nyilván nem abban a minőségben rak rendet, ahogyan mi tennénk. Mindegy, itt most a hosszútávot kell néznünk: a lényeg, hogy maguk csinálják. Még akkor is, ha vissza kell mennünk újra elrendezni a játékokat és könyveket, amikor nem látják. Mert ha már kiskorukban megtanítjuk nekik a felelősséget, idősebb korukra beépül a rutinjukba.
2. Modellezem a helyes viselkedést
Sose átkozódj hangosan amiatt, hogy már megint takarítanod, mosogatnod kell. A gyerekek folyamatosan figyelnek. És ha tudják, hogy a háztartás ekkora nyűg, naná, hogy nem akarják majd elvégezni a tennivalóit.
3. Helyek kijelölése
Mindennek legyen kijelölt helye, és ne csak a fejedben! A könyvek a polcra kerülnek, a játékautók a piros dobozba, a kockák a kék konténerbe, és így tovább. A kicsik szeretik, ha van iránymutatás.
4. Helyettük nem csinálom, legfeljebb velük
Ha állandóan azt kérjük, hogy a gyerekeink takarítsanak ki, de ha nem teszi, akkor megcsináljuk helyettük, akkor vegyes jeleket küldünk. Legyen ez csapatmunka! Ha irányítjuk őket, és megmutatjuk nekik, hogy hol a dolgok helye, akkor hozzászokhatnak ahhoz, hogy maguk csinálják.
5. Rendezés, adományozás és forgatás
Érezted már úgy, hogy belefulladsz a játékok tengerébe? Nem vagy egyedül! Szánj időt arra, hogy újragondolod a tárgyaitokat. Azok a szomorú kis magányos, érintetlen játékok a szekrény hátuljában… itt az ideje, hogy menjenek! Van, amit el lehet adományozni, mást érdemes inkább „forgatni”, vagyis időről időre kicserélni a szem előtt lévő játékokat, ha az egyik adaggal már eleget játszott a kicsinyünk. A többi várhat a sorára a zárt szekrényben.
6. Tedd szórakoztatóvá!
A gyerekek szívesebben csinálnak bármit, ha az mókának tűnik. Van egy pár gyerekdal, ami a takarításról, rendrakásról szól. Ezeket feltehetjük, és ritmusra csinálhatjuk a dolgokat. De be is lehet állítani egy stoppert, és szakaszversenyeket rendezni.
7. Állíts fel szabályokat!
Mire kettőt pislogsz, már ki sem látszik a padló, annyira elborítják a játékok. A legfontosabb szabály, amit érdemes felállítani: nem veszünk elő új játékot, amíg az előzőt el nem pakoltuk.
8. Háztartási táblázat
A kisebb gyerekek izgatottak attól, ha „munkájuk” van a házban. Tedd szórakoztatóvá vizuálisan is nekik ezt a saját házimunkájuk táblázatával. Ezek felelősségérzetet és elszámoltathatóságot nyújtanak. Persze ne kérjük őket nagytakarításra, kezdjük az egyszerűbb dolgokkal, mint a beágyazás, szemét kivitele és hasonlók. Nekem beváltak!
Kapcsolódó cikkek
