Egy miniszteri rendelettervezet jelent meg minden előzmény nélkül a kormány honlapján, amit a Hvg.hu adott közre elsőként. A tervezet az eddigi II. és III. szint mellé létrehozná az alacsonyabb, “I. progresszivitású szintű” szülészeti ellátást is. Ezek olyan szülészetek lennének, ahova csak komplikációmentes, alacsony rizikójú várandósság esetén kerülhetnének a kismamák, és ahol kevesebb orvossal, akár csupán szülésznők jelenléte mellett adhatnának életet gyermeküknek a nők. A tervezetből kiderül az is, hogy ezeken az osztályokon nem lenne koraszülött intenzív osztály, valamint újszülöttgyógyász, újszülött-szakápoló, aneszteziológus, és intenzív terápiás orvos sem állna folyamatosan rendelkezésre, de biztosítani kellene, hogy szükség esetén mindezek harminc percen belül elérhetőek legyenek.
Jó lehet ott, ahol jó az ellátórendszer
A koncepció, miszerint szülésznő kíséri a szüléseket nem új, sok országban jól működik, akár kórházban, akár születésházban. Kérdés, hogy a mostani átalakítási tervezet valójában miről szól: modernizálódásról, vagy csak az orvoshiányra keresik a megoldást. A jogszabálytervezet február utolsó napján került fel a kormány honlapjára és társadalmi véleményezésre is bocsátották ugyanott. A szülész-nőgyógyászati ellátás véleményezésére az érintettek – például az Magyar Orvosi Kamara – nyolc napot kaptak, a határidő március 8-án járt le.
Megkérdeztük a Másállapotot a szülészetben mozgalmat, hogy őket keresték-e a rendelettervezet megjelenése előtt. Keszler Viktória aktivista elmondta, hogy ők is a sajtóból értesültek a dologról, így annak sem a hátteréről, sem a céljairól nincs információjuk. A szülésznői modell (azaz amikor a várandósgondozástól a gyermekágyas időszakig orvos csak akkor látja a kismamát, ha valóban az ő kompetenciáira van szükség, egyéb esetekben szülésznővel találkozik a várandós) számos európai országban, például Németországban vagy Angliában egy jól működő rendszer. Az e mögött álló szemlélet szerint a terhesség egy természetes élettani folyamat, a kismama nem beteg, akinek orvosra lenne szüksége, a túlzottan medikalizált várandósgondozás és szülés pedig többet árthat, mint használ. A költséghatékonyság is egy érv lehet amellett, hogy ne legyen ott két hasonló kompetenciájú szakember egyszerre. Az élettani folyamatok támogatására egy felkészült szülésznő is teljesen alkalmas, aki képes arra, hogy pontosan felmérje, mikor van szükség orvosra. A szülésznői modell szintén fontos eleme a nőközpontúság. „A folyamatos szülésznői gondozási modell jó, ha a szülésznők valós kompetenciahatára magában foglalja a várandósgondozást, élettani szüléskísérést, a várandósság és szülés során szükséges beutalási és gyógyszerelési jogot (például vaspótlást vagy egy enyhébb húgyúti fertőzés kezelését, oxitocint), és az újszülött-ellátást is. A szülést kísérő szakember felkészültsége és újszülött újraélesztésben való jártassága a legfontosabb tényező. Ez a szakember lehetne egy kompetens szülésznő (akár egy születésházban, akár egy szülésznők vezette szülészeti osztályon), mert ideális esetben ő képes a várandósságtól a gyermekágyig biztonságosan ellátni az anyát és a babát, és felmérni, ha az élettani folyamatoktól eltér a folyamat. Nem mutat semmi konkrét jel afelé, hogy a kormány születésházakat tervezne, de azt fontos kimondani, hogy ha a szülészeti ellátást egységesen biztonságossá és evindenciaalapúvá teszik, akkor van létjogosultsága az alacsony progresszivitású ellátási helyeknek. Tehát egy ideális ellátórendszerben jó modell, de a jelenlegi ellátórendszer nem az. A fő gond az, hogy a szülészeti rendszer sok esetben vet fel aggodalmat, ezzel lenne érdemes első körben foglalkozni”– mondta Keszler Viktória.
A rendelettervezetből több a homályos elem, mint amennyit tudhatunk: nem világos, hogy mely kórházakról van szó, kötelező vagy választható lenne az alacsony rizikójú várandósoknak a szülésznői modell, ki látja el azokat a nőket, akik területileg kis kórházhoz tartoznak, de nem sorolhatók be az alacsony kockázatú terhesek körébe…
Mindenhová készenlétben egy neonatológus csapatot?
Magyarországon nagy hagyománay van a medikalizált szüléskísérésnek (amit általában nem is így, hanem szülésvezetésnek nevezünk): a folyamatos monitorozásnak, CTG-re kötésnek, a Kristeller-műfogásnak, annak, hogy nem mindenhol evidencia a vajúdás közbeni testhelyzet szabad megválasztása, az automatikus császármetszésnek faros babáknál, vagy a rutinszerű gátmetszésnek. Noha a WHO ajánlása egészen konkrétan a medikalizált szülések ellen szól, Magyarországon szinte szerencse kérdése az, hogy hogyan alakul egy nő vajúdása, szülése. Az egységes protokoll hiányzik, ezért még egy kórházon belül is teljesen eltérő szemléletekkel találkozhatunk.
A rendelettervezet megjelenésekor sokan megfogalmazták, hogy veszélyesnek tartják, ha nincs jelen orvos, műtő, neonatológiai csapat egy szülésnél. „Az lenne a fontos, hogy mindig legyen felszerelés és személyzet, és az ellátást végző kövesse folyamatosan a nemzetközi szervezetek újszülött újraélesztésre vonatkozó ajánlásait. Fontos az orvosi szakértelem, és fontos, hogy az anya ott szülhessen, ahol számára a legbiztonságosabb, de tudjuk, hogy a túlzott medikalizáció, az elmúlt ötven év sok “így szoktuk” vizsgálata, ctg-je, beavatkozása és császármetszése nem csökkentette az oxigénhiányosan születő gyerekek számát. Az elérhető kutatások alapján sem a neonatológusok száma, sem a PIC ágyak száma nem feltétlenül korrelált a neonatális halálozással. Az újszülött-halálozás fő kockázati tényezője a kis születési súly. Lényeges persze, hogy van egy minimum, aminél ne legyen kevesebb a neonatológusok száma az országban. És vészhelyzet, komplikáció esetén az a legfontosabb, hogy aki jelen van, az képes legyen a komplikáció kezelésére, és tudjon cselekedni azonnal. Aki csak a szülőszobán megfordul, orvos, szülésznő, csecsemős, segédápoló, mindenki tudjon újszülöttet újraéleszteni” – hangsúlyozza Keszler Viktória.
„Arra mi sem vágyunk, hogy túl kevés szakember lássa el az anyákat rosszul, elavultan csak azért, hogy ne kelljen intézményeket bezárni. A szakemberhiánnyal küzdő, túlterhelt, ártalmas, elavult, jogsértő, bántalmazó ellátás tényleg veszélyes az anyára és a babára nézve, de az nem, ha nincs minden szülésnél neonatológiai újraélesztő csapat. Minden szülésnél támogassák az élettani folyamatokat és a kismama önrendkelkezését, értsenek a csecsemő újraélesztéséhez, és legyen elérhető ellátóhely, ha az anyát vagy a babát át kell szállítani. Ez lenne a lényeg szerintünk.”
Kapcsolódó cikkek
