Egy ideális világban nem csupán párunkkal, hanem családjával is nagyszerű kapcsolatot ápolunk. Azonban nem mindenki olyan szerencsés, hogy ez az álom valóság lehessen. Sokan küzdenek a ténnyel, hogy társunk rokonai bár életünk részévé válnak, nem magunk választjuk meg őket. Sőt vannak, akik egészen hajmeresztő élményeket tapasztalnak meg anyósaikkal. Például azok a kommentelők, akik megosztották rémtörténeteiket – írja az nlc cikke.
„Elrejtette a fogamzásgátló tablettámat”
Anyósom egyáltalán nem tartotta tiszteletben, hogy nem tervezünk gyereket. Folyamatosan nyomást gyakorolt ránk. Néhány évvel az esküvőnk után velünk tartott egy hosszabb nyaralásra. Egész idő alatt furcsán viselkedett, ő készítette el az ételeimet és rengeteg turmixot itatott velem. A nyaralás alatt eltűnt a fogamzásgátlóm, sehol nem találtam. Amikor kinyitottam a fiókját, megtaláltam benne rengeteg terhességi és termékenységi vitamin mellett.
Fotó: Getty
Pánikolva csináltam egy terhességi tesztet. Amikor kiderült, hogy várandós lettem, megtartottuk a babát, de távoltartási végzést kértünk anyósom ellen. Imádom a gyerekem, de bárcsak várhattam volna még néhány évet a szüléssel. Utólag magamat is hibáztatom, hogy jóval óvatosabbnak kellett volna lennem.
„Telefonon zaklat bennünket”
Feleségem a legidősebb, legsikeresebb gyermek a családban. A karrierje egyre feljebb ível, mellette tanul és keresi az új kihívásokat. Édesanyja nem fejezte be még a középiskolát sem, mert nem volt kedve hozzá, soha nem foglalkozott a férjével és a gyerekeivel sem. Erősen bántalmazó alkat, aki nem vállal semmilyen felelősséget.
Minden nap telefonál, az összes problémát velünk akarja megoldatni. Nem ritkán azért is felhívja a feleségem, hogy beszéljen testvérével (aki jelenleg anyósommal él!), mert éppen konfliktus alakult ki közöttük. Hiába élünk többszáz kilométerre egymástól, folyamatosan üzeneteket küld és telefonál, még a fizikai távolság sem akadályozza meg abban, hogy átlépje a határokat.
„Úgy beszél rólam, mintha ott sem lennék”
A férjem anyja levegőnek néz. Egyszerűen nem szólít a nevemen. És hozzám sem szól. De még akkor sem, amikor éppen ott vagyok. Hiába ülünk hármasban, a férjemnek intézi a kérdéseket: „A feleséged mit fog ehhez szólni? Neki is mondtad már?”. Elmondhatatlanul sértő és megalázó érzés. Főleg mivel szinte mindig rólam beszél.
További rémtörténeteket IDE KATTINTVA olvashatsz.
Kapcsolódó cikkek
