Amikor a szülő túlzásba viszi az ellenőrzést, a féltést vagy éppen túlzottan engedékeny, akkor ez a gyermek önbizalmára, kompetenciájára, függetlenségére hosszú távú, negatív hatással bír.
Az optimális szülői magatartás azt jelentené, hogy a szülő lépést tart a gyermek folyamatos fejlődésével. Míg a csecsemők teljes körű gondoskodást igényelnek a túléléshez, addig ahogy a gyermek nő, fejlődik, egyre inkább képessé válik az öngondoskodásra, de ehhez szüksége van azokra a tapasztalatokra, amelyek bizonyos készségeket fejlesztenek. Ha a szülő túlzásokba esik, akkor megfosztja a gyerekét ezektől a lehetőségektől. Daniel S. Lobel Ph.D. klinikai szakpszichológus példákon keresztül mutatja be a három túlzó szülői típust.
A túlféltő
A szülők szeretetből és felelősségtudatból védik gyermekeiket a bajtól. Ezt a fontos feladatot ellensúlyozni kell azzal, hogy a gyermeknek időnként meg kell tapasztalnia, hogy nincs mások által védve és így teljes biztonságban, éppen azért, hogy kifejlődjön benne a biztonság megteremtésének képessége, ami egyben növeli a biztonságérzetébe vetett bizalmát is. Az optimális szülői magatartás ennek az egyensúlynak a folyamatos kiigazítását jelenti, ahogy a gyermek érik.
Tina és Gian
Amikor Gian csecsemő volt, Tina ügyelt arra, hogy Gian környezetében ne legyen semmi olyan, ami árthatnak neki: játékokat és egyéb megfelelő stimulációt biztosított, de csak azután, hogy ellenőrizte azok higiéniáját és a biztonságát.Kisgyermekként Gian ugyanúgy felfedezte a környezetét, mint minden kisgyermek. Ez nagyon nyugtalanította Tinát, és Gian kisgyermekkora úgy telt, hogy megakadályozta Gian felfedezését olyan területeken, amelyek számára kellemetlenek voltak, és kiabált vele, amikor ő mégis meg akarta próbálni. Végül a gyerek abbahagyta a próbálkozást.Amikor Gian óvodába került, megijedt az új környezettől. Most már félt felfedezni dolgokat az anyja engedélye nélkül. Később minden nap harcolt az anyjával, mert nem akart iskolába menni. Tina meg tudta érteni Gian félelmeit, mivel ő is hasonlóan érzett. Úgy döntött, hogy otthon fogja taníttatni.Gian nagyon okos volt, és Tina remek munkát végzett az otthontanítással. Végül bár több nagyszerű egyetemre is bekerülhetett volna, ő olyat választott, ahova otthonról is bejárhat, mert félt elhagyni azt a biztonságot, amit az anyja jelentett neki. A COVID miatt tanulmányai nagy részét online tudta elvégezni.Könnyedén megszerezte a diplomáját, és el kellett döntenie, mi legyen a következő lépés. Megbénította a gondolat, hogy elhagyja az otthonát, az anyját. Édesanyja javaslatára olyan munkát kapott, amelyet távolról is végezhetett.Gian hetekig nem hagyta el az otthonát. Nem voltak barátai, mivel félt az anyja otthonán kívül találkozni emberekkel. Végül depresszióba esett, és végül szakember segítségére volt szüksége ahhoz, hogy kiszakadjon a túlságosan védelmező környezetéből.
- Kapcsolódó: Hogyan ne legyünk túlféltő szülők?
A túlszabályozó
Az optimális szülői magatartás azt jelenti, hogy a gyermeket (életkorának megfelelően) folyamatosan kihívások elé állítsuk olyan feladatokkal, amelyek a jellemet, a készségeket, az önbizalmat és a függetlenséget fejlesztik. Ez magában foglalja az irányítás folyamatos átadását a szülőtől a gyermeknek.Néha a szülők inkább arra összpontosítanak, hogy a feladatokat hatékonyan és hozzáértően végezzék el, mint arra, hogy fejlesszék a gyerek képességeit. Ez azt eredményezheti, hogy a gyermek túlkompenzálja a helyzetet azzal, hogy serdülőkorban és felnőttkorban lázadóvá válik.
Bruno és Garrett
Bruno nagyon szerette a fiát, Garrett-et. Bruno tengerészgyalogos volt, amit nagyon szeretett, és úgy gondolta, hogy ez lesz a legjobb hivatás a fia számára is. Megtanította Garrettnek, hogy a dolgoknak csak egy helyes módja van. Nagyon konkrét módszert tanított neki a cipőfűző bekötésére, a fogmosásra, a hajszárításra stb. Nem kérdezte meg Garrett-től, ő hogyan akarja csinálni a dolgokat. Megmondta neki, hogyan kell csinálni mindent.Eleinte Garrett idealizálta az apját, és olyan akart lenni, mint ő. Ahogy belépett a serdülőkorba, saját elképzeléseket alakított ki. Másképp akart öltözködni és másképp hordani a haját. Olyan dolgok kezdték érdekelni, amelyek Bruno számára idegenek voltak, például a színházba járás vagy a videójátékok. Bruno ezeket a különbségeket hibának, a hobbiját pedig időpocsékolásnak tekintette.Garrett hamar megtanulta, hogy ne ossza meg az ötleteit Brunóval. Nem osztotta meg apjával azokat a dolgokat, amelyekkel Bruno nem értett volna egyet. Minden tekintélyt parancsoló személyt korlátozónak kezdett látni, akárcsak az apját. Nem szerette, ha megmondják neki, mit tegyen, és nehezen követte a tanárok vagy a munkaadók utasításait.Garrett nehezen fogadta el a tekintélyszemélyek utasításait, ami megnehezítette számára, hogy eltartsa magát. Végül bajba került a törvénnyel. Továbbra is dolgozik a pártfogó felügyelőtisztjével azon, hogy elfogadja a struktúrát, az útmutatást és a támogatást a tekintélyszemélyektől anélkül, hogy neheztelne rájuk.
- Kapcsolódó: A tekintélyelvű szülői stílus
A túlságosan megengedő
Egyes szülők a szeretetet az engedékenységgel azonosítják. Kevés korlátozást vagy követelményt támasztanak gyermekeikkel szemben. Nem sok struktúrát biztosítanak, és kevés a fegyelmük. Inkább barátaik a gyermekeiknek, mint szülők.A túlságosan engedékeny szülői magatartás megakadályozza, hogy a gyermekek kifejlesszék a frusztráció kezelésének képességét. Ezek a gyerekek olyan környezetben nevelkednek, ahol a szülők soha semmit nem utasítanak el, és nekik soha nem kell várniuk semmire. Amikor a világban kell helytállniuk, hiányoznak a várakozáshoz, a kompromisszumok megkötéséhez vagy a korlátok és határok elfogadásához szükséges megküzdési készségeik. Ez gátolja őket abban, hogy kialakuljon az érzelmi szabályozás képessége, és gyakran irányíthatatlanná válnak.
Jordan
Jordan olyan családban nőtt fel, ahol azt tehetett, amit akart. A szülei nem támasztottak vele szemben követelményeket a tanulás, a higiénia vagy a tisztelettudó viselkedés tekintetében.Jordan szellemes volt, és mások vonzódtak hozzá, de a frusztráció elviselésére való képtelensége megakadályozta, hogy ezek a kapcsolatok kibontakozhassanak. Amint mások nem értettek egyet vele vagy a kívánságaival, azonnal felháborodott, gyakran bántó dolgokat mondott. Ez a viselkedés elüldözte a barátokat és a rokonokat.Később a munkában nem tűrte, hogy megmondják neki, mit és hogyan kell tennie. Ez szinte lehetetlenné tette, hogy bárhol tartósan dolgozzon. Sajnos a szülei továbbra is engedékenyek voltak, és hajlandóak voltak a végtelenségig támogatni őt. A fent leírt háromféle túlzó szülői magatartás az egészségtelen jellemvonások kialakulását segíti elő. Gian a félelmet akarta elkerülni mindenáron. Garrett öntörvényűvé vált, Jordan pedig intoleránssá.(Cikk forrása: psychologytoday.com)
Kapcsolódó cikkek
