Kedves Olvasóink, Kedves Pályázók!
Sokan, sokat sírtunk az elmúlt hetekben. Hol szomorúságunkban, hol meghatottságunkban, hol megkönnyebbülésünkben. Folytak a könnyek buszokon, kávézókban, reptereken, munkahelyen és az otthonunkban – ahol az életünk is folyik. Az életünk, ami más és más, kinek könnyebb, kinek nehezebb, mégis annyi, de annyi a közös pont!
Elsősorban a mérhetetlen szeretetképesség és szeretetvágy, amivel a világra jövünk. Aztán az, hogy ezt elsősorban szüleinktől, édesanyánktól várjuk, és ha nem kapjuk meg, bizony nehezen tudja pótolni más. Akár egy életre szóló hiányt hurcolunk magunkkal, amit talán saját gyermekeink szeretete képes csak gyógyítani.
Közös pont az is, hogy mindannyiunk élete egy láncszem a sorban. Generációk állnak mögöttünk, generációk jönnek utánunk; mi vagyunk az összekötő kapocs. Mi adjuk tovább az életet, és hogy milyet, az még akkor is rajtunk múlik, ha a mienket meggyötörték az előttünk járók. Akár úgy, hogy részei voltak a mindennapjainknak, akár úgy, hogy csak átadták a tudottat és a tudattalant.
Végéhez ért a Gyerekszoba.hu „Gyermeked voltam, anya lettem – anyaság generációkon át” novellapályázata. Több mint kétszázharminc pályamű érkezett, mind egytől-egyig értékes.
Megdöbbentő és felemelő látni, mennyi tehetséges, jól író ember él köztünk. Olyanok, akik sebeik ellenére (vagy talán épp azért) mélyen, őszintén, megkapóan képesek szavakba önteni hangulatokat, emlékeket, érzéseket. Szeretetet és szeretethiányt. És azt is, hogy mindebből merre lehet a kiút, ha még hisznek benne.
Mi hiszünk. Ebben és bennetek. Akiknek ilyen lelkük van, azok képesek mások, köztük gyerekeik életét is szebbé, de legalábbis elviselhetőbbé tenni. Nem beszélve az önmagukéról. Mert bár anyák vagytok mindannyian, és gyakran mondogatjátok, hogy „első a gyerek”, ne feledjétek, hogy ti is elsők voltatok egykor, vagy annak kellett volna lennetek. Ha a felnőttek nem adták meg nektek ezt annak idején, most adjátok meg magatoknak! Legyetek elsők néha önmagatok számára, és meglátjátok, megjönnek az ölelések is.
Mivel meghirdettünk három díjat, természetesen ki is osztjuk, ám hangsúlyozzuk, legszívesebben mindenkinek díjat adtunk volna. Ám bízunk abban, hogy nemcsak a materiális nyeremény lehet nyereség, de a meghallgatás, a megbecsülés, a leírt szó terápiás ereje is. Így ezennel mindenki, aki pályázott, fogadja hatalmas elismerésünket a bátorságáért! Mert nem kis bátorság kell a szembenézéshez, a traumák újraéléséhez, és bizonyos szavak kimondásához, amelyek talán egyszerűnek tűnnek, néha mégis évtizedekig kell várni rájuk: ’szeretlek’, ’megbocsátok’, ’már nem haragszom rád’.
A Gyerekszoba.hu „Gyermeked voltam, anya lettem” pályázat nyertesei:
I. díj: Dona: Lehetett volna
II. díj: Szanza Vera: Anyalevél
III. díj: Mikoláné Ács Beatrix: Rétes
Gratulálunk a szerzőknek!
Írásaikat május. 5-én, anyák napján publikáljuk oldalunkon, kérek, olvassátok el, érdemes!
Különösen tetszettek a zsűrinek az alábbi művek is – szintén mind egy-egy gyöngyszem rengeteg érzelemmel, emberséggel, megéléssel, gyönyörű irodalmi képekkel. Ezeket a novellákat szintén olvashatjátok majd a Gyerekszoba.hu oldalon a közeljövőben. Köszönjük a szerzőknek az élményt, a bizalmat!
Szita Panka: Félálomország hercegnői
Fischer Hanna: Rés
Fodor Kiss Júlia: Csak három perc
BKN: Itt fogtok éhen dögleni
Kiss Margit: Megértem
Tokaji Edit: Aranyhal
Párkányi Kornélia: Levél anyámnak
Langsfeld Dóra: Ő és én, én és ő
Molnár Judit: Emlékszel?
A fent felsoroltakon kívül még további alkotásokban láttunk olyan értéket, ami érdemes lehet a közreadásra, ezek szerzőit külön megkeressük egyeztetés céljából.
Köszönettel, szeretettel, tisztelettel:
A Gyerekszoba.hu szerkesztősége és a zsűri
