A szenzoros feldolgozási zavar (SPD) egy neurológiai probléma, melynek lényege, hogy az idegrendszer eltérő módon dolgozza fel a környezetből és a saját testből érkező ingereket. Ahhoz azonban, hogy a problémát megértsük, beszélnünk kell egy kicsit az idegrendszer működéséről is – vezet be a szenzorosság rejtelmeibe Hatvani Dorottya gyógytornász, TSMT terapeuta.
Hatvani Dorottya
A külvilág ingereit az érzékszerveink által fogjuk fel, emellett agyunk minden pillanatban rengeteg információt kap a belső állapotunkról és testünk, ízületeink térbeli helyzetéről, mozgásáról. A beérkezett ingereket az agynak azonosítani kell, a már ismert ingerekkel összehasonlítani, feldolgozni, összefésülni, fontosságuk vagy veszélyességük szerint osztályozni, rangsorolni és a lényegtelent kiszűrni. Bőrünk például érzi a ruha érintését, orrunk pedig a környezet illatait, ám ezeket legtöbbször nem tudatosítjuk magukban, mert az adott helyzetben „lényegtelen” kategóriába kerülnek. Ha azonban égett szagot érzünk, az idegrendszerünk figyelmeztet, tudatosul az inger, hogy odaégett az ebéd – magyarázza a szakember. A feldolgozás után következik a válaszreakció megszervezése, ami lehet egy tudatos cselekvés (pl. ha éhséget érzünk, eszünk), ám az esetek többségében a válasz automatikus, általában észre sem vesszük, testünk pedig teszi a dolgát – teszi hozzá a szakértő. Dorottya példaként említi azt, hogyha hirtelen fékez a busz, akkor egyensúlyszervünk ingert küldi az agynak, amely a testtartásunkat, izmainkat automatikusan hozzáigazítja a megváltozott egyensúlyi helyzethez.
Szenzoros feldolgozási zavarról akkor beszélünk, ha ebbe a hihetetlenül összetett, bonyolultan szervezett idegrendszeri folyamatba hiba csúszik. Azaz nem megfelelő az osztályozás, szűrés, továbbítás, tudatosítás, összehangolás és válaszreakció-szervezés.
A szenzoros kisgyermek
A szenzoros feldolgozási zavar valamennyi érzékelési csatornát, a látást, hallást, szaglást, tapintást és ízlelést, továbbá az egyensúly szervrendszert, proprioceptív rendszert is érintheti – avat be szakember, aki azt is hangsúlyozza, hogy ezek a csatornák túlérzékenységet, vagy alacsonyabb érzékenységet is mutathatnak, vagyis a gyermek fokozott ingerkereső vagy épp az ingerektől elzárkózó is lehet. De gyakran előfordul az is, hogy a viselkedésben mindennek a keverékét látjuk – tette hozzá Dorottya.
Mely jelek figyelmeztethetnek szenzorosságra egy kisgyermek esetében?
- Szereti az élénk színű ábrákat, mozgó, forgó tárgyakat nézni (pl. papírforgó). Érzékeny a fényre, jobban kedveli a félhomályt.
- Szívesen kelt zajt, kopog, dobol, hangoskodik, vagy bizonyos zajokra érzékenyen, akár félelemmel reagál (porszívó, turmixgép, kutyaugatás, mentőautó stb.)
- Szereti szagolgatni a dolgokat (bizonyos szagokat különösen kedvelhet), vagy éppen folyton arra panaszkodik, hogy büdös van.
- Szívesen tapogatja, fogdossa meg a dolgokat maga körül. Bizonyos dolgok tapintását különösen kedveli, keresi. Előfordul a fájdalomérzet csökkent érzékelése, vagy éppen ennek ellenkezője.
- Érzékeny lehet némely anyag, textúra érintésére. Panaszkodik, hogy szúrja a pulcsi, zavarja a varrás a zokniban, szorosnak találja a ruháját.
- Elutasító lehet az ételek színével, ízével, állagával kapcsolatban. Zavarhatja, ha összekeveredik a tészta a szósszal, külön eszi a kenyeret, majd a szalámit. Nehezebben indulhat a hozzátáplálás időszakában a pépes, majd darabos ételek bevezetése. Előfordul, hogy a furcsa ízeket kedvel (például citromot, sót nyalogat)
- A mozgásos (egyensúlyszervi-proprioceptív) ingereket kedvelő, kereső gyermek szeret ugrálni, forogni, fejjel lefelé lógni; nagy mozgásigényű lehet. Szívesen ütközik a kismotorral, erősen ölel, túlságosan közel mehet az emberekhez. Az ilyen típusú ingereket hárító gyerek pedig éppen hogy élelmet érezhet, ha felemelik, hintáztatják. Félhet a magasban, kerüli a játszótéri csúszó-mászó játékszereket, szívesebben üldögél, homokozik. Késhet a kismotor, futóbicikli, bicikli használatának ideje. Utazási betegség, tengeribetegség is megjelenhet.
- Nehezebben azonosítja a belső szükségleteit (éhség, szomjúság, fáradtság). Késhet a szobatisztaság kialakulása is.
Renáta és Levente története – így ismerte fel a család a kisfiú szenzorosságát
Levinél kétéves korától figyeltünk fel azokra a furcsaságokra, amelyek később igazolták a gyanúnkat, hogy szenzoros feldolgozási zavarral van dolgunk – meséli Renáta, a tizenkét éves Levente édesanyja. Reni, aki mentálhigiénés szakemberként is dolgozik, öt területet emelt ki, ahol viselkedésbeli változást vettek észre már viszonylag korán a kisfiúnál.
1. Öltözködés
Levente ruhatára évek óta csak pár jól bejáratott darabra korlátozódik, mert gyűlöli azokat a ruhákat, amelyek bármilyen okból diszkomfortérzést okoznak számára. Kerüli a szorosabb gumírozású zoknikat és nadrágokat, de a kapucnis felsőket is száműzni kellett, mert idegesítette, ha mozgás közben a fejére borult a csuklya.
Renátának szokatlan volt az is, hogy kisfia ódzkodik attól, hogy meztelen karját vagy lábszárát megérintheti bármi, ezért csak akkor vált pólóra és térdnadrágra, ha már tombol a kánikula. Emiatt alváskor is szorosan körbetekeri magát a takaróval, és nyáron is hosszú ujjú pizsamában tud csak nyugodtan pihenni.
2. Hajmosás és hajvágás
Levi szülei hosszú évek türelmes munkája után jutottak el oda, hogy a kisfiú tízévesen végre be mert állni a zuhany alá, hogy megmossa a haját. Korábban csak a kádban fekve, a fejét hátrahajtva engedte a hajmosást, de ekkor is le kellett takarni az arcát törölközővel, mert rettegett attól, hogy véletlenül a szemébe megy a víz.
Mivel a hajvágás is kínlódás volt, ezért egy idő után abban maradt a szüleivel, hogy inkább megnöveszti a haját. Arról azonban hallani sem akart, hogy összekösse az iskolában, ami újabb nehézséget okozott.
Idén ezen a területen is óriásit lépett előre, hiszen az édesapjával elkezdtek rendszeresen borbélyhoz járni, és ma már nem okoz gondot számára az olló közelsége.
3. Evés
Az elmúlt tizenkét esztendőben ezen a területen folytattuk a legnagyobb küzdelmeket, és – nem vagyok rá büszke –, de szülőként sajnos itt tudtam a legkevésbé helytállni – mondja az édesanya.
Levit kétéves koráig szoptatta, és a hozzátáplálása is zökkenőmentes volt. Két-, két és féléves korától azonban azt vették észre, hogy Levi egyre több ételt kezdett elutasítani, és az étkezéseiben is számtalan furcsaságra figyeltek fel. A zöldségeket, később a gyümölcsöket nem fogadta el semmilyen formában, sőt azt sem engedte meg, hogy a tányérjához érjenek ezek az alapanyagok. Mivel az étkezése végül négy-ötféle ételre korlátozódott, Renáta az összeomlás szélére került, és a háziorvosuk tanácsára egy étvágynövelővel próbálkoztak. Sajnos azonban ez a készítmény olyan idegrendszeri panaszokat okozott, ami miatt fel kellett függeszteniük a használatát. Ekkor endokrinológushoz fordultak, aki kétévnyi vizsgálódás után kimondta, hogy Levinek semmi baja sincs, csak lassabban érik a kortársainál, és nagy valószínűséggel a felső tagozatban lesz egy növekedési ugrás nála (ez valóban így is lett).
Számtalan átsírt éjszaka, véget nem érő küzdelem és próbálkozás után végül a rendíthetetlen türelem, a nyugodt közös étkezések és az óvodai közösség hozta meg az áttörést.
Elfogadtuk, hogy a fiunk bizonyos formájú és textúrájú ételeket továbbra sem szívesen fogyaszt, és hidegrázást kap, ha az ételek összekeverednek a tányérján. Az itthoni és az iskolai menü megtervezésekor ezt igyekszünk figyelembe venni, így lehetőség szerint nem sokkolom rakott ételekkel és látványos fűszerezéssel – meséli mosolyogva Renáta. Levi szerencsére egyre kísérletezőbb kedvű, és ma már olyan zöldségeket és gyümölcsöket is megkóstol, amelyek korábban szóba sem jöhettek.
4. Az erős hangoktól és fénytől való félelem
Levente csecsemőkorától kezdve fél az erősebb hangoktól, váratlan zajoktól, és soha nem szerette a túl nagy nyüzsgést sem maga körül. Ilyenkor védekezésképpen befogta a fülét. Az első kellemetlen élmény egy mozizáskor érte a családot, amikor ott kellett hagyniuk a filmet, mert a kisfiú sokkot kapott a moziban tapasztalt hangerőtől. Manapság már nem fogja be a fülét, de egy pezsgő kibontásával járó pukkanást vagy a mikróban pattogó étel hangját továbbra is nehezen viseli, és inkább kimegy a helyiségből.
Hasonló reakciókat vált ki belőle az erős napsütés is. Ha túl erősen süt a nap a szemébe, akkor teljesen lezárja a kommunikációt mindaddig, míg nem kap napszemüveget vagy sapkát.
5. Szociális nehézségek
Renáta elárulta, hogy jelenleg a társas érintkezésben érik a legnagyobb kihívások Leventét, akin már az óvodában látszódott, hogy nagyon nehezen fogad a bizalmába bárkit is. A kisfiú mindig látványosan kerülte az érintéssel, mások közelségével járó játékokat, és a mai napig zavarba jön, ha az érzéseit meg kell megfogalmaznia. Bár a legszorosabb kapcsolatban továbbra is az édesanyjával van, még számára is tabu a fejsimogatás vagy az arcának az érintése.
Levente két évig magántanulóként otthon tanul, jelenleg pedig egy kis létszámú osztályba jár. Itt időnként hozzá-hozzácsapódik kisebb baráti társaságokhoz, de szoros barátság nem alakult ki senkivel.
Azt tapasztalom, hogy még vannak nehézségei a kommunikáció során, amit az idegenek könnyen félreérthetnek, távolságtartónak, barátságtalannak gondolhatják. Szerencsére a tanárai és az osztálytársai is maximálisan elfogadók vele.
Baj-e, ha szenzoros a gyermekem?
Képzeljünk el egy karácsonyi bevásárlást, amikor nagykabátban izzadva a tömegen át kell szlalomozunk a bevásárlókocsinkkal, körös-körül ünnepi díszek és fények világítanak, folyamatosan szól a karácsonyi zene, és a levegőt sültek szaga tölti meg. Egy idő után mi magunk is érezzük a növekvő ingerültséget, és csak azt akarjuk, hogy legyen már vége a vásárlásnak! Ha ezt az állapotot felidézzünk magunkban, máris jobban megértjük a szenzoros gyermekeket, akiknél az elégtelen ingerfeldolgozás megterhelheti az idegrendszert. Amikor pedig az ingerek túltelítenek, a gyermek vigasztalhatatlanul sír és dühös lesz (ez az ún. „melt down” jelensége) – magyarázza Hatvani Dorottya.
A szenzoros feldolgozási zavar esetén mindezen tünetek összeadódnak, és a szenzorosság magával hozza a már összetettebb, észlelésre, érzékelésre alapuló készségek megkésett, eltérő fejlődését. A szenzoros gyermekeknél például nagyon gyakori a figyelem eltérő alakulása, rendezetlensége; nehézséget okozhat számukra, hogy hosszasan figyeljenek egy adott cselekvésre, játékra, hiszen az elégtelen szűrés miatt minden kisebb inger elvonhatja a figyelmüket.
Gondot jelenthet továbbá a környezet monitorozása, a látottak feldolgozása, a mozgás megtervezése is. Ilyenkor azt tapasztalhatjuk, hogy a gyerek csetlik-botlik, átesik a játékain, nekiszalad másoknak vagy a berendezésnek. A szenzoros gyermek pontatlan lehet a cselekvések, részletek megfigyelésében és pontos utánzásában, a mozgásban, beszédben és az artikulációban egyaránt – sorolja a szakember.
Az ingerkereső magatartás olyan erős késztetés lehet, hogy a gyerek nem tudja gátolni ezt a típusú viselkedést, ezért például mindent a szájába vesz. De ugyanilyen nehézséget okozhat a környezethez vagy másokhoz történő alkalmazkodás is. Még az olyan apró változáshoz is, mint a szőnyeg és a padló találkozása, a göröngyös talaj, a téli hidegből a meleg szobába lépés, a túl sok ember, a gyerekzsivaj vagy az évszakok változása – mutat rá Hatvani Dorottya. A nehezebb alkalmazkodás okán a szenzoros gyermekek viselkedésben megjelenhet egyfajta rigiditás, rugalmatlanság, ők maguk pedig ragaszkodhatnak az állandóssághoz, és szeretik a környezetüket maguk alakítani, az eseményeket kontrollálni.
A szakember ugyanakkor kiemelte azt is, hogy minden gyermek más, a tünetek pedig az egészen enyhétől a súlyos nehézségig mindenféle variációban és erősségben megjelenhetnek. Az összképet befolyásolja a gyermek személyisége, a családi dinamika és szokások, a genetika valamint a környezet is.
Segítség! Szenzoros a gyerek! Mit csináljak?
Szülőként a legelső, amit tehetünk, hogy megértjük és elfogadjuk gyermekünk állapotát, és az általa hárított ingereket nem erőltetjük rá. Inkább biztosítsunk neki egy helyet, ahol lenyugodhat: ez lehet egy félhomályos, csendes bunker, vagy egy állandó, ritmikus inger (például hinta, ringatás, cirógatás, összebújás). Tapasztaljuk ki, hogy gyermekünknek mi válik be igazán, és próbáljunk türelmesek maradni – javasolja a szakember, aki szerint elsősorban akkor kell segítséget kérni, ha a szenzorosság akadályozza a gyermek boldogulását; fejlődése elmarad, és emiatt bizonyos készségei is eltérően fejlődnek (hátrány éri a tanulásban), illetve, ha a viselkedésben megjelenő tünetek befolyással vannak a család életminőségére, belső összhangjára.
Szintén szakember felkeresése javasolt, ha a gyermek nem tud önfeledt, boldog gyermek lenni, mert retteg a környező világtól.
Szakemberek, akik segítenek
Első körben érdemes a szenzoros integrációt célzó terápiákat felkeresni (DSZIT, TSMT, HRG, Ayres, Alapozó terápia). Az idegrendszer érését segíthetik a csecsemőkori reflexek integrációját előtérbe helyező terápiák (INPP, JERR). A szenzoros terápiák általában mozgásos, egyensúlyszervi ingerek felől kezdik felépíteni az idegrendszer érlelését. Ez történhet otthoni feladatsor formájában, vagy tornateremben, eszközök között, egyéni vagy csoportos formában. Jó hatású lehet a művészet terápia, zeneterápia és lovas terápia is.
A szakember dolga alaposan körbejárni tüneteket, összevetni az otthoni és közösségbeli tapasztalatokkal, továbbá kikérdezni a gyermek újszülöttkorától történő fejlődését, a születésének körülményeit, az otthoni környezet és a család jellegzetességeit. Mindezeket összevetve a terapeuta minden esetben személyre szabottan határozza meg az ingerek adagolásának mennyiségét, típusát, intenzitását és minőségét. Emellett sok tanácsot adhat a szülőknek, akár pedagógusoknak is a hétköznapokra vonatkozóan.
Fontos tisztában lenni azzal is, hogy a szenzorosság lehet önmagában álló nehézség, de társulhat valamilyen egyéb, komplexebb fejlődési eltéréshez, mint ADHD, idegrendszeri éretlenség (pl. koraszülöttség esetén), organikus idegrendszeri-agyi sérülés (pl. agyvérzés), genetikai eltérés, különböző szindrómák, valamint pszichés problémák. Az autizmussal élő gyerekek nagy százaléka is mutat szenzoros tüneteket.
A szakember abban is támogatást nyújthat, hogy milyen egyéb segítségre lehet szüksége a gyermeknek. A látott problémák tükrében a szenzoros terapeuta javasolhatja szakorvos (ortopéd, neurológus, genetikus, pszichiáter, gasztroenterológus, szemész, fül-orr-gégész), pszichológus, gyógypedagógus, gyógytornász, kiropraktőr és manuálterapeuta bevonását is.
Kapcsolódó cikkek
