- Az érzelmi intelligencia fejlődése eltérő lehet a gyerekeknél.
- Öt viselkedésforma, amelyből felismerhető, ha ezek a készségek jelen vannak a gyereknél.
- A szülői példamutatás, az érzésekről való beszélgetés és a biztonságos érzelmi környezet szerepe.
A gyerekek érzelmi intelligenciája eltérő ütemben fejlődik (Forrás: Getty Images)
Az érzelmi intelligencia 5 jele gyerekeknél
Az érzelmi intelligencia az érzelmek felismerésének, megértésének és kezelésének képességét jelenti, valamint azt, hogy miként értelmezzük mások érzéseit. Gyermekkorban ezek a készségek még fejlődnek, és nem minden gyerek ugyanabban az ütemben sajátítja el őket. Éppen ezért nem egyetlen viselkedésből érdemes következtetni rájuk, hanem azt figyelni, milyen helyzetekben és hogyan jelennek meg.
- Észreveszi, ha valaki rosszul érzi magát
A gyerekek érzelmi érzékenységének egyik jele lehet, ha észreveszik a környezetükben élők hangulatváltozását. Például feltűnik nekik, hogy egy társuk szokatlanul csendes, hogy a testvérük sír, vagy hogy a szülőjük fáradtabbnak tűnik a megszokottnál. Az ilyen megfigyelés az empátia fejlődéséhez kapcsolódhat: a gyerek nemcsak a saját érzéseire figyel, hanem mások viselkedéséből is próbál következtetni arra, mit élhetnek át.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindig tudja, hogyan segítsen. Már az is fontos lépés, ha odamegy a szomorú társához, megkérdezi, mi történt, vagy egyszerűen csak mellette marad.
- Egyre pontosabban meg tudja nevezni az érzéseit
„Mérges vagyok” – ez már önmagában hasznos kiindulópont. Később a gyerek azt is megfogalmazhatja, hogy csalódott, mert nem őt választották a játékhoz, vagy zavarban van, mert mindenki előtt kellett megszólalnia.
Az érzelmek felismerése és megnevezése segíthet abban, hogy a gyerek jobban megértse a saját reakcióit. Aki képes különbséget tenni a szomorúság, a féltékenység, a csalódottság és a düh között, könnyebben elmagyarázhatja másoknak is, mi bántja. Ez a képesség azonban nem egyik napról a másikra alakul ki. Kisebb korban a gyerekek gyakran még sírással, kiabálással vagy visszahúzódással fejezik ki az érzéseiket.
Szülőként azzal segíthetünk, ha szavakat adunk az élményeikhez: „Úgy látom, csalódott vagy, mert most nem te következel.” Ez nem azt jelenti, hogy minden viselkedést el kell fogadnunk, hanem azt, hogy az érzéseket megpróbáljuk megérteni.
- Képes figyelembe venni mások nézőpontját
Az érzelmi intelligencia egyik fontos eleme, hogy a gyerek idővel megérti: mások nem feltétlenül ugyanazt gondolják vagy érzik, mint ő. Ez a hétköznapokban egészen apró helyzetekben mutatkozhat meg. Például játék közben felismeri, hogy a testvére azért nem akar csatlakozni, mert fáradt, vagy megérti, hogy egy barátjának más játék tetszik, mint neki. A másik nézőpontjának megértése nem jelenti azt, hogy mindig egyetért vele. Inkább azt, hogy képes elképzelni, mi állhat a másik viselkedése mögött.
A szülők mesékkel és közös beszélgetésekkel is támogathatják ezt a készséget. Egy történet után érdemes megkérdezni: „Szerinted miért viselkedett így a szereplő? Te mit éreztél volna a helyében?”
- Nem mindig reagál azonnal a dühére
A fejlett érzelmi intelligencia nem azt jelenti, hogy a gyerek soha nem veszti el a türelmét. Sokkal inkább azt, hogy idővel egyre több eszközt talál arra, hogyan kezelje a kellemetlen érzéseit. Lehet, hogy egy vesztett társasjáték után már nem borítja fel a táblát, hanem kér egy kis szünetet. Vagy amikor összeveszik valakivel, néhány perc múlva képes visszatérni a játékhoz.
Az érzelmek szabályozása összetett képesség, amely gyermekkorban fokozatosan fejlődik. A kisebbeknek még gyakran szükségük van a felnőttek segítségére ahhoz, hogy megnyugodjanak. Ez teljesen természetes. A szülői példamutatás különösen fontos: ha a gyerek azt látja, hogy a felnőttek is képesek megállni, megfogalmazni a dühüket, majd nyugodtabban folytatni a beszélgetést, ő is elsajátíthat hasonló módszereket.
- Egy konfliktus után képes újra közeledni
A gyerekek közötti veszekedések természetes részei a fejlődésnek. Nem feltétlenül az mutatja az érzelmi érettséget, ha két testvér vagy barát soha nem vitatkozik, hanem az, hogy mi történik a konfliktus után. Előfordulhat, hogy a gyerek később bocsánatot kér, megpróbálja jóvátenni, amit tett, vagy újra játékra hívja azt, akivel összeveszett. Ezek a viselkedések arra utalhatnak, hogy kezdi felismerni a saját tetteinek másokra gyakorolt hatását.
A bocsánatkérés ugyanakkor nem mindig jelenti az érzések teljes megértését. A gyerekeknek időre van szükségük ahhoz, hogy megtanulják, mit jelent a felelősségvállalás és a valódi jóvátétel. Érdemes ezért nem kikényszeríteni az azonnali békülést, hanem segíteni a gyereket abban, hogy megértse, mi történt, és hogyan lehetne legközelebb másképp megoldani a helyzetet.
Az érzelmi intelligencia nem verseny
Ha gyereked a fenti jelek közül többet is mutat, az örömteli lehet, de nem érdemes ezekből önmagukban messzemenő következtetéseket levonni. Az érzelmi intelligencia különböző készségekből áll, amelyek eltérő ütemben fejlődhetnek.
Az sem jelenti az empátia hiányát, ha egy gyerek visszahúzódó, nehezen beszél az érzéseiről, vagy gyakran elragadják az indulatai. Lehet, hogy még nem tudja szavakba önteni, amit átél, vagy egyszerűen több időre van szüksége a megnyugváshoz.
A legtöbbet azzal tehetjük érzelmi fejlődéséért, ha biztonságos környezetet teremtünk számára, komolyan vesszük az érzéseit, és segítünk neki megérteni mások nézőpontját is. Nem az a cél, hogy mindig nyugodt és alkalmazkodó legyen, hanem hogy fokozatosan megtanulja felismerni, kifejezni és kezelni a saját érzéseit – úgy, hogy közben másokéra is figyelemmel tudjon lenni.
Kapcsolódó cikkek
