Iskolai zaklatásnak, bántalmazásnak hívjuk magyarul a bullyinget, de a magyar fordítás nem fejezi ki igazán e bonyolult jelenséget. A The National Child Traumatic Stress Network szerint a bullying olyan szándékos és kéretlen cselekedet, amely azzal a szándékkal történik, hogy szociális, érzelmi, fizikai és/vagy lelki kárt okozzon valakinek, akit gyakran kevésbé erősnek tartanak. A zaklatás jellemzően ismétlődően történik, az agresszió egyik formája, amely megakadályozza, hogy valaki biztonságos, stresszmentes élet-, tanulási vagy munkakörnyezetben éljen. Káros hatásait súlyosbíthatja a viselkedés gyakorisága, elterjedtsége és súlyossága, valamint az elkövető és az áldozat közötti hatalmi különbség.
A zaklatás lehet fizikai (ütés, botlás, rúgás…), verbális (gúnyolódás, ugratás, fenyegetés) és szociális (pletykák terjesztése, valakinek a nyilvánosság előtt való lejáratása, célzott kirekesztés).
A bántalmazó örömét leli abban, hogy fájdalmat okoz a másiknak. Egyik eszköze a félelemkeltés, hogy kontrollt gyakoroljon a másik felett.
Történhet szemtől-szemben az iskolában vagy az online térben, üzenetben, közösségi oldalakon, csetben is.
Láthatjuk, hogy mennyire sokrétű a jelenség.
Nem keverendő össze a konfliktussal, a civakodással, ugratással, sőt a verekedéssel sem – a lényegi különbség az, hogy míg utóbbi esetekben kiegyenlítettek az erőviszonyok, adok-kapok történik, addig bullying esetében hatalmi asszimmetria áll fenn, az áldozatnak nincs lehetősége megvédeni magát. A bántalmazó erőfölényben van, míg az áldozat kiszolgáltatott helyzetben.
Az iskolai zaklatás szereplői
Noha sokszor így tekintünk rá, de a dolog nem két gyerekről szól. Inkább egy háromszöget kell elképzelnünk: mindig van bántalmazó, áldozat és vannak a megfigyelők. Ők lehetnek passzívak, akik nem lépnek közbe, de aktívak is, akik megpróbálnak tenni valamit. Maguk is szenvednek a bántalmazástól, de saját passzivitásuktól, „gyávaságuktól” is. Kutatások már a 90-es években rámutattak arra, hogy a bullying társas természetű: egy egész közösségé. Mindenki bevonódik, akár akarja, akár nem, úgy is, ha csak szemlélő. Ezért a zaklatás az egész közösségre nézve negatív hatású.
A zaklatás oka
Nagyon lényeges megérteni, hogy az iskolai zaklatás minden különösebb ok nélkül történik, hiszen nincs, nem lehet oka annak, hogy valakit módszeresen bántalmaz egy másik ember. Célpont bárki lehet, bár általában olyan gyerek az elszenvedő, aki valamilyen szempontból védtelenebb, sebezhetőbb a többinél: fizikailag, érzelmileg, nem reagál, vagy nem jól reagál a bántásokra, esetleg eleve periférián van, így nincs védőhálója a kortárs közösségben.
A bántalmazó valamilyen szempontból erősebb: fizikailag, vagy egyszerűen azért, mert népszerű, kompetens, hangadó az adott közösségben.
Kiből lesz bántalmazó?
A bullying lényegét tekintve nem igaz az, hogy a gyerekek már csak ilyenek, olykor kegyetlenek, időnként agresszívak. Egyes magyarázatok szerint azok, akiket otthon bántanak, könnyebben válnak maguk is bántalmazóvá: a feszültségét vezeti le az iskolában. Ugyanakkor felmerül, hogy nem minden otthoni bántást elszenvedő gyerekből lesz bántalmazó – ezt a közösség, az iskolai környezet is befolyásolja. A bántalmazó dominanciát akar, a státuszát szeretné megerősíteni. Azt akarja, hogy valamiben hatalma, ereje legyen. Fontos számára a közösség, a többiek véleménye, reakciója. Végső soron arra vágyik, hogy elismerjék, hogy valaki higgyen benne. Olyan tevékenységekre van szüksége, ahol ezt megélheti anélkül, hogy másokat bántalmazna.
Mit tégy, ha a te gyermekedről derül ki, hogy bánt másokat?
Ha kiderül, hogy a gyerekünk bántalmazó, akkor elsősorban a motivációit kell kideríteni, amihez szakember segítségére is szükség lehet. Nagyon fontos, hogy ne erősítsük meg a viselkedését azzal, hogy bagatellizáljuk a helyzetet, mondván, nem is gondolta komolyan vagy hogy az áldozat is tehet róla. Ezzel csak az agresszív viselkedést támogatjuk, mint problémamegoldó stratégiát.
Attól, hogy megszidjuk vagy megbüntetjük a gyerekünket, még nem fogja belátni, hogy nem helyes, amit tesz. Olyan alternatívákat érdemes kínálni, amelyek csökkentik a feszültségét, valamint olyan helyzeteket kell teremteni, amelyekben értékesnek érezheti magát.
Bár a bántalmazás helyszíne az iskola, szülőként van felelősségünk. Kérjünk segítséget a tanároktól, valamint érdemes bevonni az áldozatot, az ő családját is azért, hogy a bántalmazó eljusson a valódi belátásig.
Tartsunk önvizsgálatot: hogy nem vettük észre, mi történik? A gyerekben felgyülemlett feszültség vagy a rossz problémamegoldási stratégia jön valahonnan, legtöbbször otthonról. Nézzünk rá a saját indulatkezelésünkre, a családi dinamikákra, a gyerekünkkel és a párunkkal való kapcsolatunkra!
Kép: Getty Images
Mit tégy, ha a gyereked az áldozat?
Nem könnyű felismerni és beismerni egy gyereknek, hogy mi történik vele. Ha felismeri, akkor szégyent érez. Ebben a helyzetben kulcsfontosságú, hogy van-e olyan felnőtt a környezetében, aki felé maximális a bizalma, akinek el meri mondani a dolgot. Előfordul, hogy a szülő nem veszi komolyan a problémát, és így nem jól reagál, amitől a gyerek még jobban megsemmisül.
Ezért nagyon fontos a biztonságos kötődés, olyan bizalmi viszony, amelyben a gyerek nyíltan beszélhet az érzelmeiről, lekicsinylés nélkül.
A bullying áldozatai gyakran magányosak, beilleszkedési nehézségeik vannak. Jellemzőbb rájuk a negatív önértékelés vagy testkép, sokszor szoronganak. Érdemes utánajárni annak, hogy a bántalmazott gyerekünknek miért megy nehezen a kortárs közösségben létezés, kapcsolatépítés.
Soha ne buzdítsuk arra, hogy ő is legyen agresszív. Ehelyett hallgassuk meg figyelmesen, legyünk együttérzők! Kínáljunk alternatívákat, tanítsuk meg arra, hogy ki tudja mondani, ha valami rossz, bántó számára. Önmagában kell megerősítenünk. Ugyanakkor nem hagyhatjuk magára a problémakezelésben, kérjünk segítséget az iskolától, tanártól, pszichológustól!
Jelek, amikből olvashatunk
Bántalmazásra utaló árulkodó jel lehet például, ha a gyermekünk egyre csöndesebb, magába forduló, szorong, felhagy az addig kedvelt tevékenységeivel. Egyre kevesebbet beszél az iskoláról, az osztálytársairól. Ennél szembeszökőbb tünetek is lehetnek: étkezéssel kapcsolatos problémák, ágybavizelés, dadogás, hányinger, hányás, hasmenés.
Mit tegyünk akkor, ha a gyerekünk szemtanú?
A szemtanúszerep sokszor jár együtt bűntudattal, tehetetlenséggel, megbánással, gyávaság érzésével, frusztrációval. Szülőként világossá kell tenni a gyerekünk számára, hogy nem kell eltűrnie, ha mást bántanak, ugyanakkor nem hagyhatjuk magára a helyzet megoldásában. Nem tehetjük rá a felelősséget azzal, hogy egyszerűen annyit mondunk: állj ki a másikért! Könnyen ő maga is áldozattá válhat, ha közbelép. Sokszor a segítségkérés és az árulkodás közötti határvonal nem egyértelmű a gyerekeknek, ezért beszélgessünk velük sokat a kettő közötti különbségről. Bátorítsuk arra, hogy kérjen segítséget a tanártól, de minél kisebb gyerekről van szó, annál inkább érdemes szülőként is beavatkoznunk, és beszélnünk a problémáról a tanárral, a szülői közösséggel.
Megelőzés, kezelés
A bullying esetében láthattuk, hogy kulcstényező a közösség, ezért a közösségépítésnek nagy szerepe van a megelőzésben vagy a gyors és hatékony reagálásban. Többféle hatékony technika létezik a bullying kezelésére, például:
Resztoratív technika: Kortárs bántalmazásnál már több évtizede alkalmazzák az úgynevezett resztoratív, vagyis helyreállító pszichológiai technikát. Ezeknél cél az egyenlőtlen erőviszonyok csökkentése, a kollektív felelősség és a büntetés helyett a sérelmek jóvátétele. Az elmélet szerint a normaszegő viselkedés olyan interperszonális konfliktus, ami csak az összes érintett bevonásával oldható fel. Ezért az áldozat, a zaklató és a szemtanúk közösen vitatják meg és dolgozzák ki a tett következményeit és a lehetséges megoldásokat. Ennek során nem megtorló („mi történt, ki tette, miért tette, mit érdemel?”), hanem helyreállító szemléletű („mi történt, kit és kiket érintett, hogyan érintett, mire lenne szükség, hogy helyrejöjjenek a dolgok?”) kérdésekkel dolgoznak a pedagógusok, pszichológusok. Mivel maga a bántalmazás egy azt normalizáló közeg nélkül nem jelenne meg, így a resztoratív technikák lényege, hogy olyan támogató közösséget alakítson ki, amelyben nem nézik el a bántalmazást. (Forrás: szimbolumod.hu)
Proaktív kör: A gyerekek körben ülnek, és a pedagógus nyitott kérdéseket tesz fel, amire bárki válaszolhat. Eszköze lehet a beszélő tárgy – akinél az adott tárgy van, ő beszél, a többiek meghallgatják. A technika lehetőséget ad a visszahúzódóbb gyerekek megszólalására is. A diákoknak végig kell hallgatniuk egymást, illetve saját gondolataikat és érzéseiket is kifejezhetik, mikor rájuk kerül a sor. Erősíti a bizalmukat egymás felé, a közösségüket, az összetartozásukat, az empátiát, a kommunikációt.
Reaktív kör: Hasonló az előzőhöz, de itt egy adott konfliktust beszélnek meg a gyerekek a tanárral. Közösen feltárják, hogy mi történt, átbeszélik a helyzetet és az érzéseiket.
Kapcsolódó cikkek
