Gyerek

“A fiam tanította meg, hogy én is feltétel nélkül szerethető vagyok”

Kicsik, de nagy tanítók.
2022. Március 08.

Kisfiam még csak 21 hónapos, de már most rengeteget tanultam tőle, általa.

Bár van egy másik gyermekem is, vele más a kapcsolatom, ő is fejlesztett rajtam, de másféle területeken. A kisfiammal való lét egy friss tapasztalás. Íme, mi az, amire már ilyen rövid idő alatt is eljutottunk együtt:

Az ingerküszöb nem létezik

Azt gondoltam, hogy nem bírom a stresszt, nem bírom a zajokat, az erős hangokat, bizonyos frekvenciákat, az érzelmi megterhelést. Hogy ezeknek van az a szintje, ami túlmegy az elviselhetőség határán, amiktől kifutok a világból. Nos, nincsen. Bár kétségkívül nagyon idegesítő sok minden, még mindig itt vagyok. Itt vagyok, és tolom. Mert muszáj, mert nem tehetek mást. Ezredszer is lehalkítom a mesét, újra és újra elpakolom a szétszórt játékokat, a ledobált könyveket, igen, százszor, igen, akár közvetlen egymás után ugyanazt, hullafáradtan is megcsinálom az orrszívást, és csak azért is kiporszívózok, még ha ezerféle módon próbál is megakadályozni ebben. Többet bírok, mint gondoltam. Meglepően sokat.

Aki akar, szavak nélkül is megért

A fiam még nem beszél, de nem is hiányzik neki. Kimond már körülbelül tizenöt szót, de nem állít össze mondatokat, és előszeretettel mellőzi az egyértelmű kommunikációt akkor, amikor valamit nagyon akar. Hadd szenvedjünk. Ilyenkor csak mutogat a messzeségbe, és nyög nagyokat, vagy a saját nyelvén magyaráz, amíg csak ki nem találjuk, mit szeretne. Végigmutogatunk mindent, aztán kis szerencsével eljutunk a megoldásig. Viszont a mimikája bámulatos, és gesztikulációval is el tud magyarázni mindent. Mi pedig azon vagyunk, hogy megértsük. És már elég jól megy. Arról nem beszélve, amikor odabújik, megölel. Ezt is megértettem: a lényeghez úgysem kellenek szavak.

Amit eddig koszosnak gondoltam, az nem volt az

Minden képzeletet felül (alul)múl az, ahogyan az etetőszékének a környéke kinéz minden egyes étkezés után. Beleértve magát a széket, a teljes ruházatát, az edényeket és őt magát a hajától a talpáig. Szívem szerint minden alkalommal csak beállítanám a zuhany alá. Én nem gondoltam, hogy ennyiféle állagot ilyen kifinomult módon lehet szétkenni és belepasszírozni bármilyen textúrába. Őt láthatóan nem zavarja, ha koszos a keze (vagy bármije), imád pacsmagolni a leggusztustalanabb dolgokban. Én meg persze rosszul vagyok tőle.

Amit szeretsz, abból sosem elég

Túró rudi, tablet, apa, anya, tej: vannak megunhatatlan dolgok. Mert ki mondta, hogy ha már evett hármat, nem ehet még egyet? Meg még egyet, meg még egyet. Nincs olyan, hogy elég azokból a dolgokból, amit nagyon szeret. Azóta nekem is kisebb a lelkiismeret-furdalásom, amikor két gombóc helyett négyet kérek a fagyizóban, vagy amikor tegnap is fröccsöztem, de ma is kedvem támad. Tudom, egy józan felnőtt mértékkel él. De muszáj mindig annak lenni?!

Egyszerre csak egy ember lehetsz

Amikor a járvánnyal beköszöntött a nagy home office-éra és karantén, hirtelen nem voltam elég sehol. Teljes értékű tanítónőnek kellett volna lennem a lányom mellett, dadusnak a fiam mellett, munkatársnak a munkahelyemen, háztartási alkalmazottnak a lakásban és házastársnak a kapcsolatomban. Mindezt olykor egyszerre. Azt hittem, szétszakadok. Nagy volt a káosz, gyakran sírtam. Aztán rájöttem, hogy ami fizikailag lehetetlen, azt fel lehet adni. Hogy ha a gyerek beteg, akkor betegápoló leszek, és semmi más. A munkák majd várnak, a főnökök megértenek. Mi mást tehetnének? Ma már nem hibáztatom magam, ha nem leszek kész mindennel egyszerre, és nem állok helyt minden téren. Mert csak egy ember tudok lenni.

Aludni alapvető emberi jog (mégis lehet élni nélküle)

Az kizárt, hogy levezényeljek egy fontos tárgyalást úgy, hogy előtte semmit nem aludtam. Gondoltam én régen. Meg azt is hittem, hogy jogom van aludni. Ha még az sincs, akkor semmi sincs. Aztán meg kellett tanulnom, hogy nemcsak egy-egy kihagyott éjszaka után képes regenerálódni a szervezetem, hanem igenis létezik olyan, hogy valaki egy-két éven át alig alszik, és mégis képes megoldani a napjait. Lehet, hogy nem száz százalékon, de mindenki túl fogja élni. Nagyon nehéz, nem mondom, hogy nem. De legalább igazi ajándéknak érezzük, ha egy-egy éjszaka jól alakul.

Az emberek elviselik, hogy anya is vagy

Korábban azt gondoltam, olyan nincs, hogy azt mondjam valamire, amit elvállaltam, hogy mégsem tudtam megcsinálni. A fiam ellátása miatt viszont többször is olyan helyzetbe kerültem, hogy nem volt más megoldás. Rossz érzés volt, de az emberek elfogadták. Korábban azt is gondoltam, hogy az tök ciki, ha egy interjúalany azt hallja a telefonban, hogy a háttérben valaki visít. Kiderült, hogy még ha zavaró is, megértik. Hiszen másnak is van gyereke, tudják, milyen ez. Ilyenek miatt ma már nem izgatom magam. Főként, hogy úgysem tudok változtatni ezen.

Ha rosszul csinálod, a gyerekek akkor is felnőnek

Hát, nem vagyok egy mintaanya, lássuk be. Sokszor rettegtem, hogy valami bajuk lesz a gyerekeknek, mert nem figyelek eléggé. Nyilván alakulhatott volna úgy. De nem alakult. Persze, ne kiabáljuk el, de a gyerekeim teljesen jól vannak minden szétszórtságom ellenére. Kicsit önmagukra is vigyáznak ám, amikor mi nem vagyunk a topon, és talán az az őrangyal-dolog sem csak mese…

Nem is tudod rosszul csinálni

Ha rosszul csinálod, akkor is jól csinálod. Nem tudod elrontani. Feltéve, ha szereted őket. Ugyanis hiába lenne csomó nő jobb anya nálad, nekik ők mind nem számítanak, ők csak tőled szeretnék az anyaságot, és nekik mindig te leszel a lehető legjobb. A fiam sosem haragszik rám, csak akkor, ha elveszítem a türelmemet, és igazságtalan vagyok vele. Csúnyán nézek, dühöngök, felemelem a hangom. Olyankor megijed, és sír, én meg elszégyellem magam. De ez az egyetlen, amiért kárhoztat. Neki mindegy, hogy ki van-e mosva, ki van-e teregetve, van-e meleg étel vagy megint csak virsli, odaérek-e időben mindenhova, nem felejtek-e el semmit… Mindegy, csak vele legyek.

Feltétel nélkül szerethető vagyok

Sokan kritizáltak már életemben, amióta anya vagyok, leginkább azóta. Egy ember nem kritizált soha, az, akinek köszönhetem, hogy anya vagyok. A fiam szeret, bújik, megölel, akármilyen formámban vagyok is, akárhogyan viselkedem is. És ez nagyon jó érzés.