A tanulásban azonban óriási hátrányt jelent számára, hogy nincs otthon megfelelő számítógép, íróasztal, egy nyugodt hely, ahova visszavonulhat olvasni, vagy egy olyan felnőtt, aki segítene neki, ha kérdése lenne.
Szegeden a Motiváció Tanodában teret, szaktudást, illetve – nevükből adódóan – motivációt biztosítanak a hátrányos helyzetű gyerekeknek, hogy leküzdhessék a mindennapi nehézségeiket.
Csocsózás, társasjáték, tantermi foglalkozások vagy egy közösen elfogyasztott uzsonna: a Motiváció Egyesület szegedi tanodájának minden helyiségében fiatalok aktív, jókedvű csoportja fogad minket. Az intézményt délután négy körül, a tanórák végeztével tölti meg igazán élet: az itt lévő, többségében hátrányos helyzetű általános és középiskolások számára ez a hely legalább annyira szól a szórakozásról és a közösségépítésről, mint az esetleges korrepetálásról.
Egy gettósuli bezárásától az önkéntes mentorálásig
A Szegeden is futó tanodaprogram eredete 2007-ig nyúlik vissza, amikor több megyei jogú városban átfogó oktatási deszegregációs programot hajtottak végre. Ennek keretein belül bezárták többek között Szeged többségében hátrányos helyzetű tanulók által látogatott intézményét. A Cserepes sorként ismert helyi szegénynegyed közelében lévő Móra Ferenc Általános Iskola a „gettósulik” minden ismertetőjegyét magán hordozta: rossz állapotú, omladozó épület, eszközhiány, kiégett pedagógusok és alacsony színvonalú oktatás volt rá jellemző.
A bezárt iskola gyerekeit igyekeztek arányosan szétosztani a környék összes intézményébe úgy, hogy az átvételük egyik intézmény számára se jelentsen megoldhatatlan problémát. Ekkor merült fel az ötlet először, hogy jelképes ösztöndíjért, kvázi önkéntes alapon tanár és pszichológia szakos hallgatók segítsék a gyerekek beilleszkedését tanórán kívüli foglalkozásokkal. Később erre EU-s pályázati forrásokat is sikerült elnyerniük, így tanodákat alapíthattak.
A Motiváció Egyesület két ilyen tanodát működtet, Szeged mellett Balástyán is várják iskola utáni elfoglaltságra a gyerekeket. Kiépítettek továbbá egy TanodaPlatform elnevezésű hálózatot is, amelybe körülbelül hetven tanoda tartozik, közöttük rendszeres a tapasztalatcsere és a kölcsönös segítségnyújtás rendezvények szervezésében vagy adományok gyűjtésében. A szegedi intézménybe nagyjából harminc gyerek jár, sokuk sorsát évek óta figyelemmel kísérik az itt dolgozó mentorok. Többségük az általános iskola felső tagozatát járja, a középiskolás korban lévő gyerekeket ugyanis egyre nehezebb tartósan a tanodákba csábítani. Ebben az életkorban a társas kapcsolatok fontosak, viszont az autonómia is, vagyis ők már kevésbé szeretnek olyan helyen lenni, ahol felnőtt felügyelet van. Ami baj, hiszen ezeknek a fiataloknak is nagyon sokat tudnának segíteni a tanodákban dolgozók.
Dr. Fejes József Balázs
Az eszközhiány óriási gondot jelent
„A tanodákat körülbelül úgy lehet elképzelni, mint egy délutáni iskolát, klubhelyiséget, ahol rendszeres elfoglaltságokat biztosítunk a fiatalok számára. Önkéntes alapon jönnek hozzánk, vagyis valahogy el kell érnünk, hogy akarjanak időt tölteni velünk. Tehát nagyjából fele időt töltünk tanulással, a másik felét a szórakozás, közösségépítés teszi ki” – mondta el Dr. Fejes József Balázs, a Motiváció Egyesület, illetve a TanodaPlatform egyik alapítója. Szerinte rengeteg olyan negatív sztereotípia él a fejekben a szegénységgel kapcsolatban, amelyek alaptalanok, vagy legalábbis pontatlanok. Ez pedig a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkózását csak tovább nehezíti.
Az egyik ilyen, hogy egy szegény családból származó gyereket az öltözködése alapján fel lehet ismerni, ez azonban nem feltétlenül igaz. Móra Ferenc Kincskereső Kisködmönében csak a bíró fia járhatott sarkantyús csizmában, míg a szegények lábára cipő sem jutott, de egy mostani, szegénysorból származó gyermek nem feltétlenül jár szakadt, rongyos ruhákban és lyukas cipőben. Nem az a legnagyobb gondjuk, hogy megfeleljenek külsőségekben, sokkal inkább az otthoni körülmények és tárgyi feltételek hiánya – mondta el az egyesület elnöke.
Szeged egy fejlett nagyváros, az itt élő gyermekek egy részének mégsem természetes az, hogy külön szobája legyen, ahol tanulhat, van egy számítógépe, amelyen dolgozva felkészülhet egy vizsgára vagy elkészítheti a házi feladatát. „Ez utóbbi hiány különösen fájó volt a koronavírus-pandémia ideje alatt, amikor az iskolák teljesen átálltak digitális oktatásra. Egy szegényebb családban rendszerint csupán egyetlen számítógép van, de több gyerek, akiknek egyszerre kellett volna bejelentkezni a virtuális tanórákra. Érthető módon ezt sokan nem tudták megvalósítani, de az otthoni tanulás komoly gondot jelent akkor is, ha a kistestvér a háttérben hangoskodik vagy segíteni kell az otthoni teendőkben” – mondja Dr. Fejes József Balázs.
Mutier Uszáma
A másik téves sztereotípia az, hogy a szegény családokban élőket nem is érdekli az, hogy a gyerekük hány osztályt végez, és nem motiválják a továbbtanulására. „Az egyik tanodába járó diákunk családja egy romos, bontásra ítélt házba költözött be, ahol még megfelelő fürdőszoba sem volt. A lány egy érettségit adó képzésbe járt, és már csaknem végzett is, amikor 2020-ban beütött a koronavírus-pandémia, és nem kellett bejárnia az iskolába. Lehetősége nyílt azonban munkát vállalni egy végzettséget sem igénylő helyen, ahol keveset keresett ugyan, de ez az összeg is jóval nagyobb volt annál, amennyit valaha egyben látott. A családja számára ez a kereset is olyan nagy segítség volt, hogy a lány soha nem tért vissza az oktatási rendszerbe” – veszi át a szót Mutier Uszáma, a tanodák szakmai vezetője.
Egy másik példáját is említette a szegénység miatt elveszett tehetségnek. A tanoda dolgozói rengeteget foglalkoztak egy középiskolással, akinek sikerült az érettségije, és egy nyelvvizsgát is le tudott tenni. Közölték a szülőkkel, hogy a gyereknek lehetősége lenne bekerülni egy egyetemre. Ennek azonban az a feltétele, hogy végig is csinálja azt, mert ha időközben kibukik, a képzés teljes összegét meg kellene téríteniük. Nem lehetett azt mondani, hogy a szülők nem voltak motiváltak abban, hogy a gyerek tovább tanuljon, mégsem merték vállalni a kockázatot, hogy az egész család eladósodjon, ezért nem éltek a lehetőséggel.
Kevés pénzből is nagylelkűen adományoznának
A tanoda egyik innovatív módszere a társasjátékokon alapuló pedagógia. Gyakran mondják, hogy a gyerek játszva tanul, egy társasjátékon keresztül azonban ez fokozottan igaz – hangsúlyozza a szakmai vezető. Ha ugyanis egy társaság körbeül egy ilyen játékot, ott hallgatólagos megegyezés történik bizonyos dolgokról. Vannak szabályok, amiket mindenkinek be kell tartania, aki részese szeretne lenni a közös programnak.
Mindenki egyenlő eséllyel vághat neki a céljai megvalósításának, és az ügyességét, ravaszságát használva kell utat találni a győzelem felé. De fontos szabály az is, hogy ha az egyik ember beszél vagy cselekszik, a többiek hagyják őt kibontakozni, és kivárják a sorukat. Emellett aki nyerni szeretne, annak figyelni, fókuszálni kell, használni kell az eszét és élni a játék kínálta lehetőségekkel. Akárcsak az életben. A szakmai vezető szerint a tanoda egy kísérlete is fontos tanulságokkal szolgált.
Mutier Uszáma: „Többféle módon is segítjük őket abban, hogy megtanuljanak felelősségteljes döntéseket hozni. Például azzal, hogy egy bizonyos pénzösszeget biztosítunk számára, amiről szabadon dönthetnek, mire szeretnék költeni. Azt tapasztaltuk, hogy sokuk rendkívül bőkezű lenne annak ellenére is, hogy neki kevés adatott meg. Persze a pénz felét mozira, pattogatott kukoricára, üdítőkre költötték, viszont a másik felét a legtöbben közösségi célokra fordították. A Motiváció egyik tanodájában e keretből fákat ültetnek majd, a másikban pedig egy állatmenhelyet támogattak a kapott összegből”.
Fotók: Fülöp Máté
Kattints IDE, és olvass tovább a magyarországi gyermekesélyekről!
Kapcsolódó cikkek
