A negatív gyerekkori élmények mélyen befészkelik magukat az agyunkba, az emlékeinkbe, függetlenül attól, hogy betegségről, válásról vagy iskolai zaklatásról beszélünk.
Gyermekkorban az agy óriási fejlődésen megy keresztül. Nemcsak a nyelv, a mozgás, a fizikai készségek fejlődnek, hanem érzelmi fejlődésről is beszélhetünk. Az érzelmi fejlődésünk során megtanuljuk kezelni az élet kihívásait és képesek leszünk kezelni a nehézségeket.
Ha ebben a kritikus időszakban egy gyereket trauma, stressz ér, akkor a még igen sérülékeny állapotban lévő gyermeki lélekre élethosszig tartó befolyással bírhat, egy életre nyomot hagyhat a gyerekben.
A veszélyeztetett csoportba tartoznak például azok a gyerekek, akiket elszakítanak a családjuktól és állami gondoskodásba kerülnek. Ők gyakran poszttraumatikus stressz szindrómában szenvednek.
Az ilyen mérgező történések számos egészségügyi problémát okozhatnak, krónikus betegségeket, depressziót, de a veszélyeztetett csoportokban gyakoribb az öngyilkosság vagy a tinédzserkori terhesség is.
A hosszú ideig fennálló stressz szó szerint is megváltoztatja a gyereket, DNS szinten hat, befolyásolja a testi és az agyi működést is. A család egy olyan védőhálót jelent stresszes helyzetben a gyerek számára, ami megkönnyíti számára a stressz kezelését, a nehéz helyzetek átvészelését. Ezért lenne nagyon fontos a családok egyben tartása.
A kisgyermekek elválasztása a szüleiktől olyan, mintha egy nagy sziklát dobnánk a fejlődő gyermeki agy tavába. A hullámhatás örökre velük maradhat.
(via)
Kapcsolódó cikkeink gyermekkori stressz témában: