Anya vagyok, de egyben feleség is. A köztem és a férjem közötti szeretetnek köszönhető, hogy egyáltalán szülővé válhattunk. Ezért is tartom rettentően fontosnak, hogy a köztünk lévő szerelem a gyerek érkezése után se halványuljon el. A gyereknevelés miatt egyébként is óriási a nyomás rajtunk, szülőkön – nem segít a helyzetünkön, ha közben egymást is elveszítjük.
Nem tudom eléggé hangsúlyozni: attól, hogy a házastársamnak elsőbbséget adok, még nem hanyagolom el a gyerekeimet. Sőt, valójában a gyerekeknek is jót tesz, ha azt látják, a szüleik egységben vannak, szeretik egymást. Ha a párom és közöttem erős a kapcsolat, abból az egész család profitál, azzal az egész család alapjait erősítjük meg.
A fiunk születése után még nem éppen így gondolkoztam. Nemcsak, nem helyeztem előtérbe a férjemet, hanem pont az ellenkezőjét tettem: a lehető leghátrébb soroltam. Nagyon elszánt voltam az énidőmmel kapcsolatban, tudtam és éreztem, hogy szükségem van arra, hogy az anya szerepből kilépve, nőként is tudjak “működni” – ám ezt az időt leginkább a barátnőimre szántam. A férjemet mindeközben egyre gyakrabban hagytam egyedül. Nem is gondoltam arra, hogy vele is kellene minőségi időt töltenem. Akkoriban azt hittem, hogy bőven elég, ha ott élünk egymás mellett. Persze minden nap láttuk egymást, de ez nem volt elég ahhoz, hogy valóban lássuk is a másikat. Mindez szépen lassan a házasságunkra is rányomta a bélyegét. Egyszerűen nem voltunk egy hullámhosszon. Egyre több nézeteltérés és félreértés terhelte a mindennapjainkat. Nem kommunikáltunk megfelelően, amiatt pedig nem is tudtunk igazi csapatként együttműködni.
Szerencsére még időben észbe kaptam, kaptunk. Néhány hónapja már a férjem is, és én is arra törekszünk, hogy minél több minőségi időt tudjunk együtt tölteni – a fiunk nélkül. Ettől ma már az egész családunk jobban érzi magát, jobban tud működni. Ne értsetek félre, természetesen továbbra is rengeteg időt töltünk hármasban, de igenis törekszünk rá, hogy egymásra is jusson időnk. És tudjuk, érezzük, hogy azzal, hogy a köztünk lévő szeretet megőrizzük, a gyermekünknek is jót teszünk.
És hogy ettől tökéletes lett-e a házasságunk? Természetesen nem. Továbbra is előfordulnak köztünk konfliktusok, amivel nincs is semmi baj. Egy egészséges házasságban igenis helye van a nézeteltéréseknek és vitáknak. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy miként próbáljuk ezeket megoldani. A gyerekeknek is jót tesz, ha látják, hogy a szüleik képesek megélni a nehéz érzéseiket és feldolgozni azokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy dolgozzunk a kommunikációnkon, hogy fejlesszük azt, hogy később a tőlünk látott mintát a gyermekeink is felhasználhassák a saját életükben.
Ha most jobban belegondolok, azt kell mondanom, valójában senkinek sem kell az utolsó, vagy a második helyre kerülnie. Inkább az a fontos, hogy más megközelítésből építsük a családunkat. A figyelem egy nagyon képlékeny dolog – néha a gyerekünk többet kap, néha pedig kevesebbet, de azzal, hogy egy egészséges házasságot próbálunk fenntartani, valójában felé is kifejezzük a szeretetünket. Hogy milyen tanulságot érdemes levonni a mi történetünkből? Leginkább azt, hogy próbáljatok minél tudatosabbak lenni, fektessetek energiát a házasságotokba, ápoljátok, vigyázzatok rá. Ne hagyjátok, hogy az út szélére kerüljön – különösen a gyermekvállalás után. Mert te és a férjed vagytok a családotok alapja – és a ti kapcsolatotok fenntartása végül az egész család javára fog válik.
Kapcsolódó cikkek
