Kutyalánctól megfulladt kisfiú, gyermekotthonban megerőszakolt kislány, forró vízben fürdetett csecsemő, csomagtartóban megtalált gyermek… elképesztő tragédiák sora történt a közelmúltban gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekekkel, miközben tudjuk, hogy rengeteg elhivatott nevelőszülő és egyéb szakember is dolgozik értük. Vajon megelőzhető a tragikus eseteknek legalább egy része rendszerszinten, vagy az egyéni képzetlenség, leterheltség, ne adj isten érzéketlenség miatt mindig is lesznek olyan kicsik, akiket ugyan azért emelnek ki a családjukból, hogy megvédjék őket, de a rendszerben csak még nagyobb bántások várnak rájuk; akár életüket veszthetik.
Sorozatunkban igyekszünk minél több érintettel beszélni a témáról egy, a gyerekekre nézve biztonságosabb jövő reményében.
Kevés megrendítőbb dolog van a világon a gyerekhalálnál. Nemrég egy kétéves kisfiú halála rázta meg az országot; aki nem hallott volna róla: egy nő azzal ment be a rendőrségre, hogy az autója csomagtartójában egy halott kisgyerek van. Később kiderült, a kisfiú egy csirkecsonttól fulladt meg, a nevelőszülője pedig zavarodottságában két napon át autózott a holttesttel úgy, hogy az autóban ott volt vele egy másik, egyéves nevelt gyermek is.
Újságírói praxisom alatt több alkalommal is foglalkoztam a nevelőszülői rendszerrel, és nem egy olyan emberrel vagyok kapcsolatban évek, évtizedek óta, akik állami gondozott gyerekeket nevelnek szépen, sok szeretettel és nagy együttérzéssel. Tőlük szerettem volna megkérdezni, hogy látják, mit lehetett volna tenni, hogy ilyesmi ne következhessen be, de senki nem akart erről beszélni.
„Senki nem csinálja ezt pusztán a pénzért”
Roszík Ágnes gyermekvédelmi szakember, a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásában, a Tessedik Sámuel Evangélikus Szeretetszolgálat által működtetett Tessedik Sámuel Nevelőszülői Hálózat vezetője szerint érthető, ha egy súlyos, mindannyiunkat megrázó tragédia kapcsán nem nyilatkoznak szívesen azok, akik hasonló hivatásban dolgoznak. A nevelőszülők és a szakemberek gyakran tapasztalják, hogy ilyenkor az ő munkájukat, hitelességüket is megkérdőjelezik, és ez keserűséggel tölti el őket. Ezen gyerekek többsége valamilyen módon bántalmazott, és a nevelőszülők azon dolgoznak a hálózatok munkatársaival, hogy a korábbi sebeket begyógyítsák, és a lehetőségükhöz mérten normális életet nyújtsanak nekik.
Az ilyen esetek után az új jelentkezők számában is érezhető a megtorpanás, sokkal kevesebben akarják ezt a hivatást választani, hiszen a közvélemény gyanakodva nézi azokat a nevelőszülőket és nevelőszülői hálózatokat is, akik heroikus erőfeszítéssel végzik a munkájukat
– magyarázza az evangélikus egyház gyermekvédelmi munkacsoportjának vezetője, aki szerint nevelőszülőségre pusztán a pénzért, elhivatottság nélkül, senki sem vállalkozik.
Ennyit keres egy nevelőszülő
2023-ban a nevelőszülők gyermekenként 69.600 forint alapdíjat, és 46.400 forint kiegészítő díjat kapnak. Az ellátmány, amit a gyerekekre kell költeni, 53.500 forint, különleges szükségletű gyerekek után 62.400 forint, illetve családi pótlék is jár a nevelőszülőknek, ami gyermekenként 14.800 forint. Vagyis a nevelőszülői bér 68.400-77.300 – ennyi pénzért végzik ezt a nehéz munkát. Ez foglalkoztatotti jogviszonynak számít, tehát jogosultak társadalombiztosítási ellátásra és nyugdíjra, valamint GYED-re.
Mielőtt valaki nevelőszülő lehet, számos beszélgetésen, felmérésen és vizsgálaton esik át. Megnézik, hogy az egészsége, lelke, pszichéje és persze az otthona alkalmas-e gyerekek befogadására és nevelésére. Ha igen, el kell végeznie egy 60 órás tanfolyamot, és sikeres vizsga után kerülhet hozzá bárki is. “A kiválasztási folyamat során tehát a nevelőszülői munkára valami miatt alkalmatlan jelentkezőket elvileg ki tudják szűrni, „ám az emberi tényezőt nem lehet kivonni ebből az egyenletből sem” – vélekedik a szakértő.
Nincsenek magukra hagyva
Ahogy azt, hogy kiből lehet nevelőszülő, úgy a már gyakorló pótszülők munkájának követését, ellenőrzését, támogatását is jogszabály rögzíti – tehát nincsenek, nem lehetnek magukra hagyva a problémáikkal. Törvény szerint háromhetente látogatják őket a nevelőszülő-tanácsadók, így ha bármi gondjuk adódik, velük megbeszélhetik.
Itt azonban nem kell feltétlenül megállni. Az evangélikus fenntartásban lévő nevelőszülői hálózatoknál a közös szakmai protokoll szerint új gyermek kihelyezésénél hetente látogatják a családot, később kéthetente, és csak a már nagyon jól működőkhöz mennek háromhetente. A tanácsadót és a hálózatvezetőt bármikor elérhetik telefonon a problémáikkal, és a szintén törvény szerint kötelező továbbképzéseken minden alkalommal megerősítik, hogy bármilyen gondjuk van – akár kicsi, akár nagy – azonnal jelezzék, és ez rendszerszintűen működik is – állítja Roszík Ágnes.
Emellett kizárólag azért fizetnek egy pszichológust, hogy bármikor fel tudja őt hívni a nevelőszülő tanácsadó és a nevelőszülő is. A pszichológus minden hónapban végigtelefonálja az összes családot, akkor is, ha semmilyen probléma nincsen, ám ha gond van, azonnal beszáll a megoldási folyamatba – sorolja a szakember hozzátéve, hogy a segítségnyújtás egyedi eseteit a törvény nem szabályozza, de ez, véleménye szerint, nem is jogszabályi feladat. A működtető és a fenntartó dolga, hogy a saját hálózatánál megtegye ezt. Minden hálózat küszködik ugyanakkor azzal, hogy nincs elegendő szakemberük.
A jogszabály háromévente kötelező felülvizsgálatot is előír, tehát ha a nevelőszülők testi, lelki egészsége vagy lakhatási helyzete úgy változott, hogy nem alkalmasak többé a feladata ellátására, annak legkésőbb a felülvizsgálat során ki kell derülnie. Ha gyermekbántalmazás gyanúja merül fel, azonnal eljárást kell indítani.
A gondos figyelemmel kísérés és jó munkakapcsolat az esetek nagy részét ki tudja szűrni, de nem mindet, krízishelyzetek pedig bármikor adódhatnak a vezető szerint.
Ha működik a kiválasztási rendszer, a nevelőszülők támogatása, ellenőrzése és felülvizsgálata, mégis hogy történhetnek meg az olyan, sajtóban napvilágot látott esetek, hogy nevelt gyerekeket bántalmaznak, éheztetnek, vagy még rosszabb történik velük? Miért nem szól a tanár, az iskolai védőnő, miért nem intézkedik a gyámhivatal, hogy lehet, hogy ezek dolgok sokszor hónapokig, évekig folynak?
„A személyes tapasztalatom (több bántalmazási ügyet vizsgáltam már ki) az, hogy a sajtóban megjelenő hírek köszönőviszonyban sem voltak a valósággal – mondja Roszík Ágnes. – Az álhírek terjesztői ellen évek múlva lehet csak jogorvoslatot kapni, amely már nem jut el a közvéleményhez. Munkánk során a gyermekvédelem szakemberei (pedagógusok, védőnők, gyermekjogi képviselők…) együttműködnek velünk, jeleznek és közös munkát végzünk. Ahol ez nem történik meg, az súlyos hiba, és valóban tragédiákhoz vezet. A gyámhivatalok/gyámok leterheltsége köztudott, azt viszont kétlem, hogy az említett problémák rendszerszintűek lennének. A tragédiák nem kerülhetők el egy olyan területen, ahol emberek dolgoznak emberekkel. De az, hogy mennyi ilyen történik és milyen módon, talán nagy részben múlik a lelkiismeretes, elkötelezett és hűséges munkánkon.”
„Szeretett Lacikájuknak ez a legjobb megoldás”
Ritkábban beszélünk arról, amikor egy gyereket örökbe fogadnak, és az addig őt nevelő szülő feladata most már az kell, hogy legyen, hogy ezt a folyamatot segítse, és elengedje a kicsit. Borzasztó nehéz lehet ez a helyzet mind a kicsinek, mind a róla addig gondoskodóknak, még akkor is, ha tudják, a nevelőszülőnek az a dolga, hogy mindig újabb és újabb gyerekeket készítsen fel a családba kerülésre, ezért nem kötődhetnek túlságosan. Ez azonban csak elméletben könnyű.
„Lacika a kórházból került a frissen végzett nevelőszülőkhöz, ő volt az első nevelt gyermekük – elevenít fel Roszík Ágnes egy ilyen emléket. Sajátjuk nem lehetett, így korábban már örökbe fogadtak egy kisfiút, és miután ő már beilleszkedett a családba, akkor jelentkeztek nevelőszülőnek. „Lacika fejlődésében elmaradott kisfiú volt, akiből két év alatt egy jól fejlett, hihetetlen vidám és mosolygós gyermeket neveltek. Ekkor jött a hír, hogy engedélyezték az örökbefogadást. A nevelőszülőket mélyen megrázta, hogy Lacika új családba kerül, és felvetették, hogy ők is örökbe fogadnák. Mikor azonban egyértelművé vált számukra, hogy erre nincs lehetőség, elkezdték segíteni és támogatni az örökbefogadást. Ez az egyszerű házaspár megértette és elfogadta, hogy a kisfiúnak az a legjobb, ha véglegesen rendeződik a sorsa, és saját érzéseiket háttérbe szorítva segítették, hogy Lacika új családjába kerüljön. Azóta is kapják a híreket, képeket a kisfiúról. Nem sokkal később újabb csecsemőt vállaltak, akit nem kevesebb szeretettel és gondoskodással nevelnek. Hálózatunk pszichológusa is segítséget nyújtott a nevelőszülőknek – akiket mélyen megrázott az elválás – de felismerték és elfogadták, hogy szeretett Lacikájuknak ez a legjobb megoldás.” – meséli Roszík Ágnes.
Laikusoknak elsőre érthetetlen, hogy miért nem fogadhatták örökbe a kisfiút azok, akik születése óta szerették és gondozták. „Ha úgy lesz valaki nevelőszülő, hogy korábban már örökbefogadott egy gyermeket, annak nincs akadálya. De ha mondjuk nevelőszülője egyszerre három gyereknek, és az egyiket örökbe fogadja, a másik kettő joggal kérdezi, hogy őket miért nem? Ő miért kapta meg a szülő nevét? Őt miért szereti jobban? Ő miért maradhat itt? Ez komoly válsághelyzetet jelent az amúgy is eldobott/kiemelt/bántalmazott gyerekeknek. Ezért az örökbefogadó és a nevelőszülői státuszt fontos különválasztani” – magyarázza a szakember. „Ebben a szakmában gyorsan megtanulja az ember, hogy segítséget, védelmet, támaszt tud felajánlani, de véglegesen családok, gyerekek sorsát nem tudja megoldani, és nem is feladata.”
Kapcsolódó cikkek
