A jó hír pedig az, hogy a szociális készséges tanulhatók – érdemes a legalapvetőkkel kezdeni, és idővel folyamatosan fejleszteni ezeket. A verywell.com összegyűjtötte a legfontosabb alapvető szociális készségeket.
Osztozkodás
Ha hajlandó megosztani például a játékát vagy a nassolnivalóját, az nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kisgyermek barátkozzon, és megtartsa a barátait. A 3-6 év közötti gyerekek azonban gyakran önzők, amikor az erőforrások megosztásáról van szó. Előfordulhat, hogy egy kisgyerek nem szívesen ad a süteményéből a barátjának, mert akkor neki kevesebb jut, de lehetséges, hogy egy játékot, amivel már nem játszik, szívesen megoszt.
7-8 éves korukban a gyerekek már hajlandóbbak osztozkodni. Ha a gyermeket megtanítjuk a megosztásra, az segíthet az önbecsülését is növelni.
Kényszeríteni nem érdemes a gyermeket az osztozkodásra, de felhívhatjuk a figyelmet a megosztásra, amikor úgy látjuk a helyzetet. Dicsérjük, ha osztozkodik, és jelezzük, hogy ez milyen pozitív érzéseket vált ki másokban.
Együttműködés
Az együttműködés, a kooperáció azt jelenti, hogy együtt dolgozunk egy közös cél érdekében. Azok a gyerekek, akik együttműködnek másokkal, tiszteletben tartják a kéréseiket, és ők is részt vesznek, hozzájárulnak, segítenek. A jó együttműködési készség elengedhetetlen a sikeres boldoguláshoz egy közösségen belül. A gyermeknek együtt kell működnie a játszótéren, az óvodában, az iskolában a többi gyermekkel.
De az együttműködés felnőttként is fontos, a legtöbb munkakörnyezetben ugyanis fontos, hogy csapatként dolgozzanak együtt az emberek. De ugyanígy a romantikus kapcsolatok elengedhetetlen része is.
Nagyjából 3,5 éves korukra a kisgyerekek elkezdhetnek a társaikkal együtt dolgozni egy közös cél érdekében. Ez magába foglalhat számos dolgot a közös játéktorony építésétől az olyan játékokig, amelyekben mindenki részt vesz. Az együttműködés nagyszerű lehetőség arra is, hogy a gyerekek többet tudjanak meg magukról.
Beszéljünk a gyermekkel a csapatmunka fontosságáról, és arról, hogy a munkák jobbak, ha mindenki részt vesz bennük. Teremtsünk lehetőséget, amikor az egész család közösen végezhet egy munkát, például a vacsora elkészítését, vagy egy házimunkát, és hangsúlyozzuk az együttműködés fontosságát.
Meghallgatás
A meghallgatás, a hallgatás nem csak a csendben maradásról szól, hanem arról, hogy valóban befogadjuk, elfogadjuk, amit valaki más mond. A hallgatás képessége az egészséges kommunikáció fontos eleme. Az iskolai tanulás nagy része is attól függ, hogy a gyermek képes-e meghallgatni, amit a tanár mond.
Amikor könyvet olvasunk a gyermekünknek, időnként álljunk meg, és kérjük meg, hogy mesélje el, amit addig olvastunk: “Mondd el, mire emlékszel az eddig történtekből”. Segítsünk a hiányzó részeket pótolni, és bátorítsuk a figyelmes hallatásra a folytatásban. Ne engedjük, hogy félbeszakítsanak másokat, amikor beszélnek.
Kérések követése
Azok a gyerekek, akik nehezen követik az utasításokat, esetenként számíthatnak bizonyos következményekre: a kérések, utasítások be nem tartása problémát jelenthet például attól kezdve, hogy újra kell írni a leckét, vagy hogy bajba kerülnek a rossz viselkedés miatt.
Mielőtt elvárnánk, hogy a gyermek követni tudja a kéréseket és utasításokat, fontos, hogy jártasak legyünk az útmutatások megadásában. Néhány hiba, amit érdemes kerülni:
- egy kisgyermeknek ne adjunk egyszerre több utasítást
- ne kérdésként fogalmazzuk meg a kéréseket (“Felvennéd a cipődet?”)
- miután kérést intéztünk felé, kérjük meg, hogy ismételje meg azt (“Most mi a teendő?”)
- ne feledjük, hogy a hibák teljesen rendben vannak, normális, hogy a kisgyerekek elterelődnek, impulzívan viselkednek, vagy elfelejtik, mit kell tenniük
Dicsérjük meg a gyermeket, ha követi a kérést, utasítást, például: “Köszönöm, hogy kikapcsoltad a tévét, amikor először kértelek rá”. Ha nehezen tudja a gyermek követni a kéréseket, adjunk lehetőséget a számára, hogy gyakorolja az egyszerűbbeket, és dicsérjük is meg, amikor követi ezeket.
A szemkontaktus felvétele
A kommunikáció fontos része a szemkontaktus, de egyes gyerekek félénkek, és nehezen néznek rá azokra, akikkel beszélnek. Függetlenül attól, hogy a gyermek félénk, vagy egyszerűen azért nem néz fel, mert elmerült egy másik tevékenységben, hangsúlyozzuk a szemkontaktus fontosságát. Akár kedvesen egy utólagos emlékeztetőt – hogy ne okozzunk további szorongást – is adhatunk: “Hová néz a szemünk, ha valaki beszél hozzánk?”. Dicsérjük meg, amikor magától felveszi a szemkontaktust, amikor valakivel beszél.
Megmutathatjuk neki azt is, hogy milyen érzés úgy beszélgetni valakivel, ha az illető nem létesít szemkontaktust:
- Kérjük meg, hogy meséljen valamit, miközben a földet nézzük, becsukjuk a szemünket, vagy mindenfelé nézünk, csak őrá nem.
- Kérjük meg, hogy meséljenek valami másról, és vegyünk fel vele megfelelő szemkontaktust.
- Ezt követően beszéljük meg a gyermekünkkel, hogy melyik milyen érzés volt.
Jómodor
A kérem és köszönöm, az asztali illemszabályok is alapvető szociális készségek. Természetesen ezek elsajátítása néha valódi kihívásnak tűnhet. Mégis fontos, hogy a gyermek tudja, hogyan legyenek udvarias és tisztelettudó, különösen, ha mások otthonában, vagy éppen az iskolában van.
Mutassunk mi magunk is jó példát. Emlékeztessük a gyermeket, ha elfelejtenek így viselkedni, és dicsérjük meg, amikor udvarias.
Forrás: verywellfamily.com
Kapcsolódó cikkek
