Gyerek

Ezért érdemes megtanítani a gyereket korizni

A korcsolyázás az egyik legélvezetesebb téli sport, ráadásul igen komplex mozgásforma. Érdemes megtanítani a gyerekeket korcsolyázni, hogy miért, hány éves kortól és mi mindent fejleszt, arról Borbély Balázst, a Vissza a vadonba Gyermekfejlesztő- és Szülősegítő Központ alapítóját kérdeztük.
2022. December 29.
Gyerekek egymás kezét fogva korcsolyáznak
Kép: Getty Images

Először kétélűvel

Nagyjából 3 éves korban már ráadhatunk a gyerekre olyan kétélű korcsolyát, amit az utcai cipőre kell applikálni. „Ez még természetesen nem igazi korcsolyázás-tanulás, a cél inkább az, hogy a gyerek szokja és megszeresse a jeget” – javasolja Borbély Balázs, ESMT terapeuta, a Vissza a vadonba Gyermekfejlesztő- és Szülősegítő Központ alapítóját.

Négy-négy és fél, ötévesen folytathatjuk a korizást, akkor már „rendes” korcsolyával. Hogy pontos hány éves kortól, arra nincs egy mindenki számára érvényes életkori meghatározás, függ a gyerekünk ritmusától, habitusától, idegrendszeri fejlettségétől.

Mi mindent fejleszt a korcsolyázás?

Azon túl – és ez sem csekély érv mellette –, hogy remek szórakozás, mozgás, kikapcsolódás minden életkorban, a korcsolyázás bizony számtalan dologra jótékonyan hat. 

„A korcsolyázás olyan mozgásforma, ami nem egy szokványos mozgásra épül, hanem teljesen új, hasonlóan a síeléshez, úszáshoz. Ha olyan mozgásformát végzünk, ami nem automatikus, nem megszokott, ami az újdonság erejével hat és tudatosan kell rá figyelni, akkor már fél óra mozgás után olyan agyi kapcsolatok jöhetnek létre, amik addig nem léteztek” – mondja Borbély Balázs. Azaz a korcsolyázásnak fejlesztő hatása van az idegrendszerre.

Természetesen az egyensúly fejlesztésében is fontos szerepe van. „Az egyensúlyi helyzet megtartása mellett, ha beleviszünk a játékba egy kis szenzomotoros tornát is, akkor nagyon jól tudja differenciálni, elválasztani a kezeket a lábaktól: hogy a lábak mozogjanak, de a kezek ne.”

A gyerekeknél ugyanis, amikor szétteszik a kezüket, hogy megpróbáljanak így egyensúlyozni a jégen, akkor a lábaik is szétmennek. „Ha a kezébe adunk egy sapkát, akkor nem tudja széttenni a kezeit és így a lábai sem fognak szétcsúszni a jégen. Vagy, ha azt mondjuk, belekvároztuk a térdüket, ha megfogják, odaragad a kezük” – sorol néhány játékos módszert Borbély Balázs. Ha pedig már nem mozog együtt a kéz és a láb, akkor jöhetnek a keresztező mozdulatok, amire a szakember szerint igen nagy szükség van. „Az iskolába készülő gyerekeknek fontos a testközépvonal kereszteződés, ami a két agyfélteke összehangolt kommunikációját követeli meg.” A testközépvonal gát fennmaradása – optimálisan egy iskolaérett gyerek esetében már magától feloldódott – akadályozhatja az írás, olvasás megtanulását.

Jó, de mennyi idő alatt tanul meg korizni?

A szülők egy része arra számít, hogy egy szezon alatt, a gyerek tökéletesen és magabiztosan megtanul korcsolyázni. Lehet, hogy így lesz, de valószínűbb, hogy nem. Ahogy Borbély Balázs fogalmaz: „A teljesítményorientált, youtuber szülők, kicsit tegyék félre a telefont és inkább a jégbiztonságot tartsák szem előtt. Ez azt jelenti, hogy a gyereknek a jégen megfelelő a testhelyzete, a testtartása. A minél nagyobb biztonságra, minél kevesebb sérülésre és nem a teljesítményre érdemes helyezni a hangsúlyt. Amikor még csak kétélűvel van a jégen, nincs más dolga, minthogy jól érezze magát.

Nagyobbaknál és rendes korcsolya használatnál már érdemes arra figyelni, hogy az orrunk picit előrébb vagy egy vonalban legyen a cipőnk (korcsolyánk) orrával. Így nem tudunk hanyatt esni. Bár a mai pufi overálokban nem annyira kellemetlen az esés, de ha hanyatt esik, beverheti a fejét és a sérülés elveheti a kedvét a korizástól.” Biztatja a szülőket, hogy ne sajnáljanak egy-két leckét venni ők sem, mert ők sokkal nagyobbat esnek és ettől a gyermekük is megijedhet.

Az ESMT terapeuta – aki maga is tart családi napokat, segítve a szülőket, gyerekeket a korcsolyázásban – a jégbiztonság mellett a játékos tanulást hangsúlyozza. Példaként említi, hogy az elcsúszásból is tanulhat a gyerek, anélkül persze, hogy a szülő túllihegné a kérdést: hagyjuk, hogy egyedül álljon fel a jégen, nem számít hogyan, próbálkozni fog és végül képes is lesz egyedül felállni. „A szülő inkább játsszon, ne tanítson. Kezdjük el együtt élvezni a jeget, de ne akarjunk túlzásba esni, másokkal versenyezni. A saját gyerekünk ritmusára figyeljünk.”