Egy, az amerikai Gyermekorvos Akadémiai Társaságok (PAS) éves találkozóján ismertetett kutatás adatai szerint azonban az orvosoknak nem lenne szabad legyinteniük a gyerekkori figyelemzavarra. A vizsgálatok szerint ugyanis az ADHD-vel küzdő gyerekeknek más nehézségekkel, például szegénységgel, a szülők válásával, bántalmazással, és a családtagok függőségi betegségeivel is együtt kell élniük.
“Kutatásaink alapján úgy tűnik, az ADHD-vel élő gyerekek esetében magasabb az egyéb traumák előfordulási aránya, mint az egészségeseknél – nyilatkozta dr. Nicole M. Brown, a kutatás vezetője – Az orvosok általában csak az ADHD-ra összpontosítanak, és figyelmen kívül hagyják a többi problémát, ami ugyanakkor hatással lehet a kezelésre.”
Dr. Brown és kollégái összesen 65 680 gyerek adatait vizsgálták meg, akik mind a 2011-es Országos Gyermekegészségügyi Felmérésben vettek részt. A felmérés során a 6-17 éves gyerekek szülei különböző kérdésekre válaszoltak az ADHD-t, valamint a különböző gyermekkori traumákat illetően.
A vizsgált gyerekek nagyjából 12 százalékánál állapítottak meg ADHD-t. Az ő esetükben az egyéb problémák előfordulása is nagyobb volt azokhoz a gyerekekhez képest, akik nem szenvedtek figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban.
A legalább négy egyéb gyerekkori traumával küzdő gyerekek közül háromszor többen szedtek ADHD-gyógyszereket azokhoz képest, akik csak három, vagy annál is kevesebb járulékos problémával küzdöttek. Ráadásul a legalább négy problémával együtt élők esetében a szülők is nagyobb eséllyel ítélték közepesen súlyosnak és súlyosnak gyerekük betegségét, mint az ennél szerencsésebb gyerekek szülei.
“Egyértelmű, hogy az ADHD-s gyerekek esetében az egyéb traumás gondokkal is törődni kell – nyilatkozta dr. Brown – A gyerekgyógyászok feladata, hogy az ADHD-gyanús páciensek esetében a többi problémával is foglalkozzanak, és megpróbálják megoldani azokat.”
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
