Ha körülnézel, persze nem is olyan feltűnő, hiszen a nők „jól tartják magukat” a korukhoz képest. A pasik meg elég hamar pocakot eresztenek, tisztelet a kivételnek. De elég csak feltenni a kérdést egy közösségi oldalon, meglepően sok válasz érkezik perceken belül. A legtöbb ilyen családban persze csak egy-két évvel fiatalabb a férfi, de még így is okoz elég konfliktust odabent, főleg a nő számára. De vajon mi a helyzet, ha öt-tíz év a korkülönbség?
Nehéz kérdések: szépség és tekintély
A legtöbb nő fejében megfordul: oké, még jól nézek ki, de mi lesz, ha jönnek a ráncok? Sajnos nem bízunk szépségünkben és abban sem, hogy belső értékeink is fontosak, és ráadásul maradandók. Azután itt a karrier. Ha a nő tíz év előnnyel lépked a ranglétrán, könnyen lehet, hogy előrébb tart, és ó jaj, még a fizetése is magasabb lehet, mint szíve választottjának. Ez pedig a pasit igencsak zavarni szokta. Bizony, mert szeretné, ha felnéznének rá, ha ő lenne a biztonság forrása és a család feje. Valakinek engednie kell…
Szex: így az igazi!
Aki csak kicsit is tájékozott a szexualitás szakirodalmában, jól tudja, hogy mi, nők később érünk ezen a területen. Kell néhány év, hogy felszabaduljunk, hogy játsszunk és belemerüljünk, anélkül, hogy közben azon járna az eszünk: vajon így is szép vagyok? Jól csinálom? Egy érett harmincasnak ez már nem gond általában. Ha összejön egy ereje teljében lévő, lendületes fiatal férfival, remek párost alkothatnak.
A falu szája
Na meg a városé. Szinte biztos, hogy érkezik egy-két megjegyzés a jóakaróktól és a rosszakaróktól is. Mit akar ez az érett nő ettől a sráctól? Talán fél, hogy már nem veszi el senki? Gyereket akar mindenáron? A pasinak anyakomplexusa van? A nőt a pénzéért szereti? Egyszerűen perverzek? A szülők számára kétségbeejtő lehet, hogy egy náluk csak néhány évvel fiatalabb nővel állít be a „gyerek”. A kapcsolatot azonban többek között éppen ez kovácsolhatja össze. Az együttes ellenállás, a „majd mi megmutatjuk”.
Csak egy anyakönyvi adat
Ildikó (41), György (38), gyerekek: Domi (9) és Balázs (6)
Ildi: – Látásból nagyon régen ismertük egymást, de a kapcsolatunk 14 éve kezdődött. Először nagyon zavart, hogy fiatalabb, főleg azért, mert elveim voltak: sem fiatalabb, sem alacsonyabb pasi nem jöhet szóba. Én a férfira fel akarok nézni! Gyuri nem alacsonyabb, de fiatal, ráadásul olyan kölyökforma, állandóan nevetésre áll a szája. Ezért jó darabig próbáltam hárítani a kapcsolatot.
Gyuri: – Én ebből semmit nem éreztem. Szerintem az életkor csak egy anyakönyvi adat. Akkoriban a Pécsi Nemzeti Színház színésze voltam, és ki is használtam a tehetségemet. Jó szövegem volt az aggódó nők megnyugtatására. Be is jött. De itt nem a szokásos helyzet volt. Már az elején úgy gondoltam, hogy ez komoly kapcsolat lesz, felhagytam az addigi életemmel.
Ildi: – Fóbiáim voltak… Mit gondolnak mások, mit akarhat ez a nő ettől a sráctól? Én komoly kapcsolatot, előbb-utóbb gyereket akartam, és arra gondoltam, Gyuri még biztos útkereső. A barátai, barátaink mind fiatalabbak nálam, ettől is tartottam, hogy fogadnak vajon. Nekik akkor nem nagyon volt tartós kapcsolatuk. Az anyukája is meglepődött, mikor bemutatott otthon: „Ez egy érett nő, te még gyerek vagy!”
Gyuri: – Ebből látszik, hogy az anyukám menyire nem ismert jól. Amúgy a szülőnek a gyereke mindig gyerek marad…
Ildi: – Nyár volt, jó volt kettesben lenni vele. Sokat beszélgettünk, s kiderült, hogy nagyon érett gondolkodású fiú.
Gyuri: – Nem volt köztünk intellektuális szakadék.
Ildi: – …és mivel Gyuri határozott, nem volt olyan érzésem, hogy én lennék, aki vezet. Ő nagyon jól tudott vezetni, én meg nő maradhattam mellette. Kifelé eléggé határozott vagyok, Gyurinak jut a gyenge, gyámoltalan énem. Persze ez abból is adódott, hogy előtte nagyon rossz párkapcsolatban éltem, amiből neki kellett összelapátolnia, ő adta vissza a bizalmamat. Felszabadító volt. Persze továbbra is aggódós vagyok. Gyuri ezt jól kezeli. Ha valamitől szorongok, azt mondja, hogy „Na, akkor most aggódjunk!” És akkor rá kell jönnöm, hogy amit katasztrofálisnak láttam, az nem is olyan nagy probléma.
Gyuri: – Én nem gondolom, hogy az életkor számottevő lenne. A személyiségünk nagyon sok összetevőből áll. Biztos, hogy némelyik részünk érettebb, más meg éretlen. Van, akire ötvenéves korában sem lehetne rábízni egy céget vagy családot, másnál meg húszévesen remekül működik. Biztosan nekem is vannak éretlen dolgaim, és Ildinek is. Én nem érzek különbséget ezen a téren.
Ildi: – Gyurinak nagyon fontos volt, hogy ő teremtse meg a család számára az anyagi bázist. Azt mondta, akkor fog elvenni, ha el tud tartani egy családot. Ez azért izgalmas, mert én éppen jól kerestem, ő pedig vidéki színészfizetést hozott haza. Föladta az életét, belevágott egy vállalkozásba, és lassan, több lépésben elérte, amit szeretett volna. Most biztos lábon állunk. Otthon néha felmerül, hogy anya idősebb, de többnyire poénból, hogy ezt vagy azt miért mindig a legöregebbnek kell csinálnia. A gyerekek számára ez egyáltalán nem érdekes.
Gyuri: – A tekintélyt szerintem nem a kor adja. Kierőszakolni nem lehet. Édesapám mondta, hogy az a különbség a király és a bitorló közt, hogy a király előtt a szív is meghajol. Nagyon szoros a kapcsolatom a fiúkkal, megalapoztam a szeretetet és a bizalmat. Így, ha azt mondja rám, hogy „hülye vagy”, nem dől össze a világ, mert tudom, hogy az alapok megvannak, és tudom, mi van a dolog hátterében.
Ildi: – Annak ellenére, hogy fiatalabb, sokat bohóckodik, és nem veszi véresen komolyan az életet, fel tudok rá nézni. De ez nem abból ered, hogy csak ő irányítaná az életünket. Nem is tudom, ki irányít. Azt hiszem, ez változó. Vagyunk. Így. Jól.
Kapcsolódó cikkek
