- A kutatások szerint a nárcisztikus személyiség kialakulásában a korai családi környezet meghatározó szerepet játszhat.
- A túlzott szülői idealizálás és az érzelmileg távolságtartó nevelés egyaránt torz önkép kialakulásához vezethet.
- A nárcisztikus ember gyakran folyamatos külső megerősítéssel próbálja fenntartani saját értékességének érzését.
Megeshet, hogy a szülők “csinálnak” nárcisztikus felnőttet a gyerekből (Forrás: Getty Images)
Sokan a nárcisztikus embereket rendkívül magabiztosnak, sikeresnek és önbizalommal telinek látják, a szakemberek szerint azonban a felszíni magabiztosság mögött gyakran sérült önértékelés húzódik meg.
A kutatások arra utalnak, hogy a nárcisztikus személyiség kialakulásában nemcsak genetikai tényezők, hanem elsősorban a korai családi környezet és a szülő-gyerek kapcsolat minősége játszik szerepet.
Mi áll a nárcisztikus személyiség hátterében?
A nárcisztikus személyiség egyik legfontosabb jellemzője, hogy az érintett kiemelt figyelmet, elismerést és csodálatot vár a környezetétől. Nehezen viseli a kritikát, kevésbé képes az alkalmazkodásra, és kapcsolataiban gyakran hiányzik a valódi kölcsönösség.
A külső magabiztosság ugyanakkor sok esetben bizonytalan önértékelést takar. A szakértők szerint a nárcisztikus működésmód egyik mozgatórugója az, hogy az érintett folyamatosan szeretné megerősíttetni másokkal a saját magáról kialakított képet.
Két szülői minta, amely növelheti a nárcizmus kockázatát
- Az egyik a gyermek túlzott idealizálása, amikor a szülő minden körülmények között kivételesnek, különlegesnek és hibátlannak látja a gyermekét, függetlenül annak tényleges teljesítményétől vagy viselkedésétől.
- A másik véglet az érzelmileg távolságtartó, hideg nevelési stílus, amelyben a gyermek kevés támogatást, elfogadást és pozitív visszajelzést kap.
A túlzott idealizálás hatása a gyermek önképére
Amikor a gyermek feltétel nélkül dicséretet és csodálatot kap, könnyen kialakulhat benne az a meggyőződés, hogy különleges bánásmód illeti meg. A probléma nem a szeretettel vagy az elismeréssel van, hanem azzal, ha a pozitív visszajelzések elszakadnak a valóságtól.
Ilyenkor a gyermek nehezebben tanulja meg elfogadni a hibáit, feldolgozni a kudarcokat vagy reálisan értékelni saját képességeit. Felnőttként ezért fokozottan vágyhat arra, hogy környezete ugyanazt a feltétlen csodálatot nyújtsa számára, amelyet korábban otthon megtapasztalt.
A szakemberek szerint a reális önértékelés kialakulásához az szükséges, hogy a gyermek egyszerre kapjon szeretetet, támogatást és életkorának megfelelő visszajelzéseket a viselkedéséről.
Mit okozhat az érzelmileg elérhetetlen szülői magatartás?
A másik szélsőség az, amikor a gyermek érzelmi szükségletei rendre kielégítetlenek maradnak. Az elfogadás, a biztatás és az elismerés hiánya komoly belső bizonytalanságot okozhat.
Egyes szakemberek szerint a gyermek ilyenkor védekezési stratégiaként alakíthat ki egy idealizált énképet. Ez a kép segíthet elfedni a fájdalmat, az önbizalomhiányt vagy az elutasítottság érzését, azonban eltávolíthatja az egyént a saját valós érzéseitől.
Kívülről ez magabiztosságnak tűnhet, valójában azonban sokszor egy sérülékeny önértékelést védő lelki mechanizmusról van szó.
Miért nehéz változtatni a nárcisztikus működésmódon?
A személyiség alapjai már gyermekkorban formálódnak, ezért a mélyen rögzült működési minták megváltoztatása felnőttkorban rendkívül nehéz lehet.
A nárcisztikus személyek gyakran nem érzik úgy, hogy velük lenne probléma, ezért ritkábban fordulnak segítségért. Miközben folyamatosan külső megerősítésre vágynak, kapcsolataik sokszor konfliktusossá válnak, hiszen környezetük nem képes tartósan visszaigazolni azt az idealizált képet, amelyet önmagukról fenntartanak.
A szakemberek szerint ugyanakkor az önismereti munka és a pszichológiai támogatás segíthet abban, hogy az érintettek reálisabb önképet alakítsanak ki, és kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat építsenek ki.
Kapcsolódó cikkek
