Javában zajlanak a szülői tájékoztató estek, a nyílt napok az iskolákban. Mostanra talán már arról hoztak döntést a szülők (és az óvónők), hogy maradjon-e még egy évet a gyerek az oviban vagy menjen idén iskolába.
A kérdés – hogy maradjon vagy menjen – viszonylag könnyen megválaszolható: iskolaérett-e a gyerek. Csak ez számít és nem a gyerek kora. Csakúgy, mint amikor a szomszéd Danika már 10 hónaposan jár, a mi Lilink pedig éppen elkezdett mászni, sokan felismerik, hogy nem érdemes összehasonlítani őket, hiszen eltérő ütemben fejlődnek a gyerekek. Nem az számít az iskolaérettség szempontjából sem, hogy 6 vagy 7 éves-e a gyerek, hanem az, hogy érettnek tekinthetjük-e az iskolára. Ez sok mindent magába foglal: testi-, szociális-, kognitív-, értelmi érettséget. Ahhoz, hogy sikerélménye legyen az iskolában, hogy szeressen iskolába járni, kedve legyen hozzá, ahhoz el kell jutnia odáig, hogy megérett erre a nagy váltásra.
A szülők általában jól látják a saját gyerekeiket, meg tudják ítélni, hogy például mennyire van feladattudata, hol tart a finommotorikus fejlődésben, tud-e tartósan figyelni, koncentrálni, tud-e összefüggően, grammatikailag helyesen fogalmazni, stb. Egy jó, értő óvónő ismeri azt a gyereket, akivel 3-4 éve napi sok órát tölt együtt és megvan a kellő tapasztalata is ahhoz, hogy helyesen döntsön az iskolaérettség szempontjából.
Ha úgy ítéljük meg, hogy iskolaérett a gyerekünk, akkor jön a következő nagy kérdés: hova járjon? Minden gyermeknek van egy körzeti iskolája, a lakóhely szerint meghatározott iskola. De nem minden család szeretné azt az iskolát választani, amit kijelöltek számára. Természetesen ez nemcsak szándék kérdése, nem mindenki tud válogatni, és ennek számos oka lehet: logisztikai, anyagi okok – hogy csak a két leggyakoribbat említsük.
Azok a családok, akik viszont megengedhetik maguknak, hogy válogassanak, néhány alapvető dolgot végig kell, hogy gondoljanak. Ezek nem egyszerű kérdések.
1. Mit is várunk az iskolától?
Ez talán a legfontosabb kérdés. Fontos tisztáznunk magunkban, hogy milyen funkciót tulajdonítunk az iskolának. Milyen értékeket tartunk a magunkénak és milyen képességek fejlesztését tartjuk fontosnak. Például úgy látjuk-e hogy a gyereknek elsődlegesen a jelenben kell (jól) élnie vagy épp ellenkezőleg: a jövőre kell felkészülnie. Azt várjuk, hogy önmagában erősítsék meg vagy azt, hogy egy elképzelt sémához mérjék. Ha pontosan azt várjuk el az iskolától, amit az iskola is elvár magától, akkor sokkal kevesebb súrlódásunk lesz a tanárokkal, nem állunk majd értetlenül az iskola elvárásai előtt. Sok gondtól kíméljük meg magunkat és a gyereket is.
2. Milyen áldozatokra vagyunk képesek?
Ha a kiszemelt iskolában magas a tandíj és/vagy túl messze van az otthonunktól, akkor erőfeszítéseket kell tennünk minden nap, minden hónapban azért, hogy a gyerek odajárjon. Gondoljuk végig, hogy megéri-e nekünk a fáradtságot, bírni fogjuk-e, bírja-e majd a gyerekünk. Szeretnénk-e olyan iskolába járni, ahol több feladat is hárul a családokra, ahol a közösségi életbe a szülők is beletartoznak vagy ez tőlünk teljesen idegen terep.
3. Tanító személye
Sokan a legfontosabb szempontnak tartják a tanítót. Kétségtelenül nagyon fontos, elsősorban azért, mert szülőként meg kell bíznunk benne, odaadjuk a gyerekünket napi sok órára, sok-sok éven át, tehát egyáltalán nem mindegy, milyen benyomásaink vannak a tanítóról. De egy dologról ne feledkezzünk meg: a tanító az iskola képviselője, azt a rendszert, hitvallást képviseli, amilyen az iskola. Az iskoláétól nagyon eltérő elveket nem fog képviselni.
4. Hat-, nyolc-, tizenkettő
Szuper az iskola és hatosztályos. Gondoljuk át, mi lesz hat év múlva. Pillanatok alatt eltelik az a hat év és utána hogyan tovább? El tudjuk képzelni, hogy már ötödikben a felvételire gyúrunk? Vagy ennek épp
n az ellenkezőjét: az iskola 12 évben gondolkozik, ami azt is jelenti, hogy a tizenkettedik évben oda jut el, ahova a többi iskola is, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy ugyanabban az ütemben halad minden áldott évben. Lehetséges, hogy csak harmadikra tanul meg minden gyerek (értőn) olvasni és nem az első év karácsonyára, hiszen nagyobb távlatokban tud gondolkozni az iskola. Zavar-e ez minket? Túl lassúnak vagy túl gyorsnak tartjuk az iskolai tempót?
5. Ki választ iskolát a szülő vagy a gyerek?
A kérdés elsőre hajmeresztőnek tűnhet, hogy dönthetne egy 6-7 éves egy ilyen fajsúlyú kérdésről. Nem ő dönt természetesen, de a véleménye, a benyomásai fontosak. Az alternatív iskolákban van valamilyen felvételi: játék, beszélgetés. És van sokszoros túljelentkezés. Nem szerencsés egy kisgyereknek elmondani, hogy őt most megnézik, és ha megfelelt, akkor majd ide fog járni. Ha nem veszik fel, akkor meg nyilván nem passzolt be a képbe. Ezt egy ekkora gyerek nem érti meg, de legalább kudarcélménnyel és nyomasztással indulnak az iskolai évei. Ettől még neki is lesznek benyomásai az iskoláról a játék során. Jó esetben megismerkedik a tanítóval is. Ha nagyon nagy ellenérzést vált ki belőle valami konkrét dolog vagy fél a tanítótól, és nem tudjuk feloldani benne a szorongást, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy ennek mekkora súlyt adunk a döntésünkben. Ha egy iskola nem képes arra, hogy olyan hangulatot teremtsen, olyan feladatokat adjon a gyerekeknek a felvételi során, amikben a legszorongóbbak is fel tudnak oldódni és részt tudnak venni, akkor az több mint jelzésértékű a szülőnek.
A fenti szempontok mind ugyanabba az irányba mutatnak: olyan iskolát válasszunk, amivel mi is azonosulni tudunk. Ahova mi is szívesen járnánk, aminek a céljaival egyetértünk. Olyat, ami szerintünk a legjobb a gyerekünknek és a családunknak. Mert az iskola ugyan nagyon fontos dolog, de csak az egyik nagyon fontos dolog az életünkben.
Kapcsolódó cikkeink iskola témában:
Kapcsolódó cikkek
