A rugalmasság, ellenálló képesség nagyon hasznos tulajdonság, amit a gyerekeknél is lehet fejleszteni.
Ösztönözzük az erőfeszítéseket
Ahhoz, hogy ösztönözzük a gyermeket, érdemes dicsérni az erőfeszítéseit is, nem csak az elért eredményeket. A Psychological Science című szaklapban közzétettek egy kutatást, melyet Victoria Sisk vezetett, és amely azzal foglalkozott, hogy ha ösztönözzük a gyermekeket arra, hogy pozitív gondolatokat fűzzenek az erőfeszítésekhez, azzal még az akadémiai eredményeik is javulni fognak.
Egy másik kutatásban azt vizsgálták, ha a gyerekeket segítőként vagy segítséget kérőként sorolják be, hogyan hatnak rájuk a kudarcok, és arra jutottak, hogy a segítő típusú gyerekek rosszabbul kezelik ezt. Azért, hogy ne érje őket annyi csalódás, ezek a gyerekek hajlamosak voltak arra is, hogy inkább a kisebb kihívást válasszák. Éppen ezért nem javasolják a szakemberek, hogy kifejezetten csak segítőként definiáljuk a gyereket, hiszen az arra is hatással lehet, mennyire lesz ellenálló.
Erősség-alapú nevelés
Az erősség-alapú nevelés azt jelenti, hogy felmérjük a gyermek pozitív tulajdonságait, erősségeit, minden olyan dolgot, amiben jó, és foglalkozunk is ezekkel. Lea Waters, a Melbourne-i Egyetem professzora szerint ez egyfajta pozitív szűrőt ad a gyermeknek a stresszkezelésben is, és kisebb az esély arra, hogy az elkerülést vagy az agresszív megküzdés stratégiáját választja majd. A professzor és csapata 2015-ben ausztrál általános iskolás gyerekeknél vizsgálta az erősség-alapú nevelést: a gyerekeknek felvázoltak néhány stresszes forgatókönyvet – például, hogy veszekednek az egyik barátjukkal azon, hogy ki a következő, aki használhatja a hintát, vagy hogy ők az egyetlenek, akik még nem készítették el az osztályban a leckét, ami holnapra esedékes -, és megkérdezték őket arról, hogy reagálnának ezekben a helyzetekben. A kutatásból kiderült, hogy azok a gyerekek adtak a kérdésekre pozitív válaszokat – például hogy kedveske lesznek és átengedik a barátjuknak a hintát, kibékülnek vele, emlékeztetve őket a barátságuk jó dolgaira, vagy hogy nagy levegőt vesznek, és megírják a leckét -, akik szülei tisztában voltak gyerekeik erősségével, és ösztönözték is őket ezekben a tulajdonságaikban. A kutatók azt javasolják a szülőknek, hogy tudatosan azonosítsák gyermekeik erősségeit, és ösztönözzék is őket abban, hogy a nehéz helyzeteket ezekkel a képességeikkel próbálják megoldani.
Ne óvjuk a gyerekeket minden stresszforrástól
Dennis Charney, a New York-i Icahn Orvostudományi Iskola pszichiátere rengeteg embert tanulmányozott, akiknek valamilyen traumatikus élményben volt már részük (többek között háborús foglyokat, természeti katasztrófák, támadások elszenvedőit, stb.), és megvizsgálta, melyek azok a tulajdonságok, tényezők, amelyeknek köszönhetően valaki jobban meg tud küzdeni az ilyen jellegű problémákkal. Vizsgálatai alapján kiderült, hogy ilyen esetekben kulcsfontosságú, hogy az ember szembe tud-e nézni a problémával, vagy igyekszik elkerülni azt.
Ennek fejlesztésére Charney azt javasolja, hogy a gyerekeket állítsuk olyan kihívások elé, amelyekkel éppen csak meg tudnak birkózni, és ha sikerül nekik, tegyük magasabbra a lécet. Ha a gyerekeket ugyanis ellenőrzött keretek között tesszük ki a stressznek, segítünk nekik abban, hogy kidolgozzák a saját megküzdési stratégiáikat.
Tanítsuk meg az önszabályozást
Érdemes megtanítani a gyerekeket arra, hogyan szabályozzák a nehéz helyzetekre adott reakcióikat, ez segít növelni az ellenálló képességüket is. Az önszabályozás magába foglalja a konkrét feladatokkal kapcsolatos megoldási lépések elemzését és meghatározását, a saját teljesítményünk nyomon követését és értékelését, az érzelmek kezelését ezekben a helyzetekben, és azt is, mit tanulunk mindebből. Egy 2014-es kutatás szerint, melyet a La Rioja Nemzetközi Egyetemen végeztek, az önszabályozás és a rugalmas hozzáállás még abban is kulcsfontosságúak, hogy akadémiai sikereket vagy kudarcokat ér-e meg valaki. Azok ugyanis, akik jobban tudnak tanulni a hibáikból, jobban tudják viselni a negatív helyzeteket, tehát ellenállóbbak a problémákkal szemben.
“Mennyiségi idő” és csoportos tevékenység
1998-ban Izlandon elindítottak egy kezdeményezést azzal a céllal, hogy a tinédzserek alkohol- és drogfogyasztását visszaszorítsák ##8211## a nemzetközi statisztikákban ők szerepeltek a legrosszabbul ezen a fronton. A tinédzsereknek a stresszkezeléshez és azért, hogy jól érezzék magukat, finanszíroztak sport-, művészeti- és zenei órákat, a szülőket pedig arra buzdították, hogy a közösen töltött minőségi időn kívül mennyiségi időt is töltsenek együtt, tehát a családok legyenek együtt minél többet, mindegy, mit csinálnak közösen, és beszéljenek többet a gyerekeikkel az életükről. A stratégiának köszönhetően 2012-re sikerült megfordítani a korábbi rossz eredményt, és Európában Izlandon lettek a legjobbak a mutatók. Az izlandi modellt a világ számos más pontján adaptálták már nemzetek, hogy segítsék a gyerekeket a nehéz helyzetekkel való megküzdésben, hiszen az önszabályozás mellett ehhez a közösségi tevékenységekre is szükség van.
Kapcsolódó írásaink:
- Így jelzi a kisgyerek, ha stresszes
- 5 gyakorlat, ami az egész családnak segít mentálisan erősödni
- 7 tipp, hogyan nevelj mentálisan erős gyereket
Kapcsolódó cikkek
