A kedvesség, a másokkal való jóság nem a gyengeség szinonimája, sőt. Nem azt jelenti, hogy aki kedves másokkal, az egyben naiv is, akit könnyen átvernek vagy kihasználnak. A talpraesettség, határozottság és a mások iránti kedvesség, együttérzés jól elférnek egymás mellett.
Nyilván a legegyszerűbb módja, hogy a gyerekünket alapból ne a rosszindulat vagy a gyanakvás, hanem a kedvesség vezérelje, ha mi magunk is így gondolkodunk és élünk. Ez egyfajta világlátás, az élethez és az emberi közösséghez való viszonyunk jelzője. A kedvesség az alapja annak, hogy tartalmas, mély barátságaink legyenek, hogy képesek legyünk szeretni másokat, együttérezni másokkal. A kedvesség olyasmi, mint a nevetés: lehet, hogy azt szeretnénk, hogy más is jól érezze magát egy vicctől, de leginkább azért nevetünk, hogy jól érezzük magunkat. Kutatások szerint azok, akik kedvesek, hosszabb és egészségesebb életet élnek, az önkéntes munkát végzők pedig elégedettebbek az életükkel. Azért érezzük magunkat olyan jól, amikor adunk, mert a kutatók által csak “segítői mámornak” nevezett érzés kerít hatalmába, vagyis a segítségnyújtáshoz járó fizikai érzés is társul. Sokan energikusabbnak is érzik magukat attól, hogy segítettek valakin, kevésbé rossz kedvűek, szenvednek depresszióban és jellemzően nyugodtabbak.
Ami megalapozza otthon mindezt
Mindig hallgassuk meg a gyereket és ne kicsinyeljük le a problémáit. Beszélgessünk mindennap, az érzésekről is.
A gyerekek akkor tanulják meg a legjobban a kedvességet, ha a felnőttek példát mutatnak például azzal, hogy nem kritizálják, becsmérlik magukat. A gyerekek a tettekből tanulnak: ösztönözzük őket arra, hogy törődjenek másokkal.
Ha tehát boldog és egészséges gyerekeket akarunk nevelni, az egyik legjobb dolog, amit tehetünk, hogy megtanítjuk őket kedvesnek lenni.
Kapcsolódó cikkek
