A testrészekkel (az intim részekkel is!), a testtudattal, a beleegyezéssel és a testi autonómiával kapcsolatos beszélgetéseket már a legkisebbekkel is érdemes elkezdeni, mert ezek segíthetnek megérteni nekik, mit jelent az, hogy megengedjük másoknak a közeledést, és mikor beszélünk visszaélésekről. A szakemberek szerint nagyon fontos például, hogy a gyerekek a hivatalos szavakat is ismerjék az intim testrészeik megnevezésére.
“A hüvely, a vagina, a pénisz, a hímvessző, a here, a mell egyáltalán nem csúnya szavak, egyszerű megnevezések. A szülőknek is tisztában kell lenniük ezzel a ténnyel, és kellő nyugodtsággal, lazasággal kell tudniuk használniuk ezeket” – magyarázza Lydia M. Bowers szexuális felvilágosítással foglalkozó szakember. “Általában nagyszerűen meg tudjuk tanítani a gyerekeknek a testrészeiket, így már a kicsik is képesek pontosan megnevezni a fejüket, a hasukat vagy a könyöküket, a nemi szerveknél sem kellene, hogy máshogy legyen” – teszi hozzá Melissa Carnegey, aki szintén szexuális edukációval foglalkozik.
Több oka is van annak, hogy az eufémizmusok és “becenevek” mellett (vagy akár helyett) a hivatalos megnevezéseket is érdemes megtanítani a gyerekeknek. Egyrészt, ezek a megnevezések segíthetnek nekik pontosabban kommunikálni, akár a szülővel vagy egy orvossal, hiszen jobban meg tudják határozni, mi fáj nekik. A pontos megnevezések és az, hogy nyitottan és objektíven használjuk ezeket, arra is felkészíthetik őket, hogy a későbbiekben is képesek legyenek beszélni a testük változásairól és az ezzel kapcsolatos tapasztalataikról, érzéseikről. “Ha nem mondjuk ki ezeket a szavakat, nem tanítjuk meg őket a gyerekeknek, elültethetjük bennük a szégyenérzetet, hiszen azt sugalljuk, hogy ezek olyan dolgok, amelyeket el kell rejteni, amelyekről kínos beszélni… sőt a legjobb, ha nem is beszélünk róluk egyáltalán!” – mondja Bowers. “Pedig a gyerekeknek képesnek kell lenniük arra, hogy felismerjék, mely testrészeik számítanak intimnek, magánügynek, és meg is kell tudniuk nevezni ezeket. Különösen fontos ez, ha esetleg valaki visszaél a helyzetükkel, és úgy nyúl hozzájuk, ahogy nem lenne szabad.”
A túlságosan cuki vagy egyedi elnevezések használata akár problémákhoz is vezethet. Az egyik ezek közül, hogy kétértelműek lehetnek (lásd: kukac), ami bár vicces helyzeteket teremthet, veszélyeket is hordoz magában, hiszen megnöveli a félreértések rizikóját. “Ha csak az édeskés, szépítő vagy körülíró neveket ismerik a gyerekek, mert a szülők kínosnak érzik kimondani a hivatalos megnevezéseket, azzal azt ültetjük el bennük, hogy bizonyos testrészeink rosszak, szégyellnivalók” – magyarázza Bowers.
Ne csak a szavakra figyeljünk!
- Teremtsünk olyan környezetet, ahol – családon belül is – tiszteletben tartjuk a másik testi autonómiáját! Nem szabad például “érintésre kényszeríteni” a gyerekeket: ha nem akar puszit adni a rég látotott nagynéninek, akkor ne noszogassuk! Kérdezzük meg tőle, szeretne-e egy ölelést, ahelyett, hogy utasítanánk erre!
- A testtudatot nem csak az érintések kapcsán gyakorolhatjuk és taníthatjuk. Ha az étkezőasztalnál a gyermekünk azt mondja, tele van a pocakja, ne erőltessük, hogy egyen még egy falatot, ne csináljunk az evésből (vagy nem evésből) hatalmai harcot!
- A meséket is érdemes felhasználni arra, hogy segítsünk megérteni ezeket a leckéket a gyerekeknek. Kérdezzük meg tőle, mi a véleménye arról, hogy a királyfi a csókjával ébreszti fel a királylányt, vagy a béka csókot kér a hercegnőtől.
- Az érzelmek felismerésének és meghatározásának képessége is hatalmas segítség lehet a gyerekeknek, főleg ha az érzéseknek testi “tünetei” is vannak. A rosszkedv, a csalódottság vagy a szomorúság például gyakran görnyedt háttal, lehajtott fejjel, rossz tartással jár együtt. Hívjuk fel a gyerekek figyelmét erre, és kérdezzük meg tőle, milyen érzések társulnak ezekhez a változásokhoz.
(via)
Ez is érdekelhet:
Kapcsolódó cikkek
