Fotó: Fülöp Máté
Vannak igazán rázós helyzetek, és az azokhoz tapadt érzések. Ilyen például az, amikor szülőként azt látod, hogy a gyermeked fél.
Ilyenkor megszólal az a bizonyos belső hang és megkérdezi:
- Hogy lehet, hogy az én drága gyermekem fél?!
- Nem tudok neki elég biztonságot adni?
- Nem védem meg eléggé?
- Vagy lehetséges, hogy át kell élnie ilyen nagy félelmet?!
Persze tudjuk, hogy a félelem érzése természetes, hiszen “aki él, az fél” (azt hiszem valamelyik gyerekmesében hallottam ezt a bölcsességet). A stressz természetes jelenség, a kezelése sok-sok módszerrel megoldható, sőt, még pozitív stresszt is átélünk nap mint nap, amely épít, és nem rombol minket. De, ha a gyereked fél, azzal valamit tenned kell. De mit?
- Azt mondod neki, hogy ne féljen?
- Megnyugtatod, és biztosítod arról, hogy nem irracionális a félelme?
- Esetleg felkészíted azokra helyzetekre, amelyekben félni szokott, hogy később ne tegye?
- A modern pszichológia vívmányait felhasználva stresszkezelési tréninget tartasz neki, hogy ha már fél, akkor legalább tudja kezelni?
Nem olyan egyértelmű ez a kérdés, mint amennyire esetleg a nagyon okos, nagyon tapasztalt szakemberek sugallhatják. Szülőként simán elveszünk a félelem tengerében, különösen hogyha gyerekeink félelmeiről, és nem a sajátunkról van szó. Persze ha gyerek fél, és mi is félünk attól, hogy ő fél, akkor már együtt félünk, és akkor…
Akkor olyan helyzetek elé nézünk, mint amilyennel én is szemben állok épp most. A gyerekem táborba megy. Ott alvósba. Szent Atyaúristen!
Kertész András és kisfia – fotó: Fülöp Máté
Fél. És nem kicsit fél. Szorong. Meg van rémülve.
- Küldjem el?
- Ne küldjem el?
- Készítsem fel?
- Vagy várjak addig, amíg már nem fog félni?
De ez egy iskolai tábor, félig-meddig kötelező… de már hétéves, igazán elmehetne táborba az osztálytársaival… Hiszen eddig éjszakánként bármikor átjöhetett hozzánk, a szüleihez bújt, olyan biztonságban nevelkedik, amelyhez képest óriási lépés, hogy idegen helyen, idegenekkel aludjon napokig.
- A félelem irracionális (?),
- a helyzet irracionális (?),
- az én reakcióm irracionális (?),
- vagy az egész kérdés feltevése irracionális (?)…
Hát, a választ nem tudom. Mindenesetre elhatároztam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ő megnyugodjon, hogy én megnyugodjak, hogy a lehető legjobban felkészítsem, és biztosítom számára, hogy ha mégsem akar elmenni, legyen lehetősége nemet mondani. Ennyit tudok tenni. Úgyhogy felkerekedünk, elmegyünk a tábor helyszínére pár nap múlva, megnézzük, hogy legalább a környezet ne legyen ismeretlen. Talán ha megismeri, akkor csökken majd a félelme is.
Vagy nem… és akkor úgy lesz jó, hogy fél – mert él.
Kapcsolódó cikkek
