kertész andrás
Kertész András: Megint Dávid nap
2018-ban határoztam el, hogy minden szerdát a kisfiammal töltök, és nem dolgozom aznap. Ezeken a Dávid-napokon születtek az írások, amelyek később az Apaidő könyvben jelentek meg. Mindez régen volt. Azóta a kisfiú nagyfiú lett, a bölcsit iskolára cseréltük.Kertész András: Reggeli aknák
Minden reggel egy új esély. Esély arra, hogy sikerüljön megvalósítani a megvalósíthatatlant. Esély arra, hogy szülőként újra és újra túlteljesíthessük a magunkkal kapcsolatos legmerészebb álmainkat. Igen, ez a szülőség, ilyen szülőnek lenni. Nem akármilyen belső utazás, kihívásokkal teli élet, amelynek bizony szerves része a ’szarapaság’ és a ’szaranyaság’ is.Kertész András: Apa lettem
Amikor az embernek gyereke születik, minden megváltozik. A korszakos problémák elhomályosulnak, és egy-egy pillanat képes mindent felülírni. Kertész András ezúttal saját apává válásáról mesél, az élményről, ami átszínezi a hétköznapokat, plusztartalmat ad az ünnepeknek.“Megtanultunk együtt lenni: apa és fia” – Kertész András szakított a hagyományos leosztással
Egy ideális világban nem kellene választani karrier és anyaság között. Ahogy karrier és apaság között sem, merthogy ez bizony nem csupán a nők dilemmája. Az apák szerencsére egyre nagyobb arányban vállalnak teljes értékű szülőséget: ott akarnak lenni a gyerekeik mindennapjaiban, nem csak a pénzt, a hátteret adni hozzá. Kertész András sikeres cégvezetőként döntött úgy, hogy a hétvégén túl a szerdáit is a kisfiának adja. Hogy miért, azt Apaidő című könyvében foglalta össze, és most nekünk is elmeséli.