Gyermekszépségverseny. Tulajdonképp érthetetlen fogalom. Már maga a szépségverseny is az, hiszen… mi az, hogy szépség, minek azt versenyeztetni, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Persze ezek sok-sok évtizedeken át nem voltak kérdések, de hát az sem, hogy a boszorkányokat meg kell égetni, ma pedig már nem teszünk ilyet.
Fotó: Czvitkovits Judit
Persze amellett még sokáig ki fog tartani a világ, hogy égetően fontos eldönteni, hogy a sok szép nő közül végül is melyik a leges-legszebb, még ha ettől nem is függ semmi, és nem is vezet sehová. Mindegy, a felnőttek (egy része) valamiért szeretik.
Teljesen más a helyzet, ha arról van szó, hogy felnőttek versenyeztetnek gyerekeket. Mert a nevező felnőtt, a zsűri felnőttekből áll, csupán a verseny „tárgya”, a minősítésre váró személy gyerek. Nem baj, a felnőttek úgyis jobban tudják, mi a szép, és az is, hogy miért kell (hasznos) annak lenni. A gyerekek ezt szerencsére még nem értik, így boldog önfeledtségben játszanak a demjéni wellness hotel összes termeiben, ahol a XX. Little Miss Hungary gyermekszépségverseny zajlik épp.
Fotó: Czvitkovits Judit
“Ez a huszadik Little Miss Hungary – mondja Bartolovics Ildikó, a verseny főszervezője, aki 2004-ben kezdte a műfajban. – Tizenöt évvel ezelőtt még nem volt smink, de a divat, a világversenyek ezt hozták magukkal. Hiába vagyok ellene, a versenyzők ragaszkodnak hozzá. Ha letörölném a sminkjét, ő ennek ellenére kisminkelné magát. Én azt gondolom, egy évben egyszer egy kislány lehet királynő, kipróbálhatja ezeket a dolgokat” – mondja Bartolovics Ildikó, majd hangsúlyozza, hogy az internet korában a gyerekek védelme különösen fontos. – Első körben a szülő kellene ahhoz, hogy ne jelenjenek meg a gyerekről (az interneten, az Instagramon, a Facebookon) olyan képek, amelyek veszélyeztethetik őt. Az anyákon, aki jelentkeznek nálunk, és beküldik a fotókat, azokon egyből látszik, hogy hogyan képzelik a világot a gyermekükről. Mi ezt kiszűrjük. Egy ügynökség minden oldalról nem tudja megvédeni a gyereket, én úgy tudom megtenni ezt, hogy csak olyan képeket engedek ki, amin teljes ruhát viselnek. Nálunk nincs fürdőruha-fotózás. A szépségversenyt mindig támadják, de én erre azt mondom, amíg ez nem az amerikai vonulat, és a gyerek jól érzi magát, nem sérül, nem fárad el, addig nincs baj. A gyerekszáj mindent elárul, ha őket kérdezed, megkapod a valós választ.
Fotó: Czvitkovits Judit
A válogatást ide az első fotónál kezdik, majd van egy előválogató, ahová már a szülőkkel jönnek a gyerekek. „Már itt látod, hogy szereti vagy nem szereti – mondja a főszervező. – Nagy a kontraszt, az egyik tizenöt, a másik öt, az egyik kész nő, és komolyan veszi, a másik baba még, és játékként fogja fel. A műsor is ehhez illeszkedik. Míg a kicsi előad egy részt az Oroszlánkirályból, a nagyobb előad egy komoly kortárs táncot. Itt nemcsak szépség van, de tehetség is.”
Fotó: Czvitkovits Judit
Ezúttal tizenhét gyerek versenyez, kettő a „bébikategóriából”, ahogy itt mondják. „Ők természetesen nem vesznek részt a programokon, csak a fotózáson, és egyszer bevonulnak egy-egy ruhában – magyarázza Bartolovics Ildikó. – Nagyon sok olyan kislányt kapok, aki meg sem mer szólalni, a színpadra nem mer kiállni. Őket gyakran azért hozzák el az anyák, hogy önbizalomra tegyenek szert, és megtanuljanak kommunikálni. Legyen némi szépérzékük, hogy mit mivel vesznek fel. Most is van egy versenyző, aki nem szólal meg, viszont profin énekel…”
Fotó: Czvitkovits Judit
“A feleségemet helyettesítem, ő most nem tud itt lenni – mondja egy édesapa. – Két lányom is itt van. Apaként próbálok minden tőlem telhetőt megtenni. A gyerekek láthatóan nagyon élvezik azt, ami itt megy. Hatalmas sürgés-forgás a ruhákkal, a fodrászkodás, a sminkelés. Mi egy ismerős révén csöppentünk bele ebbe az egészbe, aki már részt vett egy ilyen versenyen, ő javasolta, hogy küldjünk be a gyerekekről képeket. Bekerültek egy válogató versenybe Pesten, ahol aztán kedvet kaptak az egészhez. Egyelőre még az elején járunk, de eddig semmi rosszban nem volt részünk. Pozitív és biztonságos mederben zajlik az egész, ráadásul a gyerekek élvezik, és amíg ez így van, én támogatom őket ebben. Nem mondom, hogy nincs bennem féltés, és nem vagyok tisztában a visszaélés lehetőségével, de vigyázok rájuk. Egyik gyerektől sem hallottam, hogy én ezt nem akarom, haza akarok menni, sőt olyan szülővel sem találkoztam, aki kényszerítette volna a gyerekét.”
“Most vagyunk itt harmadjára – meséli egy nyíregyházi édesanya, akinek kislánya és kisfia is részt vesz a versenyen. – Egy felhívásra jelentkeztünk, így csöppentünk bele. A kislányom nagyon szereti, főleg a színpadi jelenlétet, és minden adottsága megvan ahhoz, ami kell hozzá. Ő egész egyszerűen csak magát adja. Túl sok időt nem vesz el az életünkből ez az egész, úgy alakítjuk, hogy mindenkinek jó legyen. Persze első a gyerek. Erőltetni semmiképp nem szeretnénk, ha azt mondja, hogy nincs már ehhez kedve, akkor hagyjuk.”
Fotó: Czvitkovits Judit
“Tavaly kezdtem a versenyzést, de már kiskorom óta érdekel – meséli az egyetlen tinédzser versenyző. – Nyolc évvel ezelőtt voltunk fotózáson Ildikónál, ám akkor az annyiban is maradt. Aztán kaptunk egy üzenetet tőle, hogy lesz egy szépségverseny, és belecsöppentem. Sok lemondással jár ez, most is iskolában kellene lennem, de néha belefér. Az a célom, hogy kijussak világversenyekre, ha úgy adódik, de amúgy egy nagy bulinak fogom fel az egészet. Persze van bennem izgalom, de tudom, hogy jó a társaság, és hogy biztonságban vagyok” – meséli a fiatal versenyző, aki sok influenszert követ az Instagramon – a sminkek és szettek miatt. Mivel ügyvédi pályára készül, azt mondja, a történelmet és az irodalmat komolyan veszi, és épp a verseny előtti napokban nyelvvizsgázott angolból.
„Mióta megszülettem, azóta csinálom, akkor nyertünk egy újszülött-fotózást – meséli egy ötéves induló. – Véletlenül kerültünk bele – veszi át a szót az édesanyja – mindössze ötnapos volt a kislányom, amikor befotózták, és nagyon jól sikerült. Utána rengeteg filmforgatásra, fotózásra hívtak bennünket. Mindig nagyon jól tűrte és szerette. Tévéműsorokban, filmekben, reklámokban is szerepelt. Most már szöveges szerepeket is meg tud tanulni, kap tíz-tizenöt mondatot, amiket szépen visszamond. Amikor az első ilyen feladatot kapta, annyi kamera volt körülötte, hogy szinte biztos voltam benne, hogy nem tudja elmondani, de elsőre hibátlan volt. És annyira élvezi! Például amikor Cipruson fotózták, fogta a mikrofont, és kiállt százötven ember elé énekelni. Eleinte más volt a színpadi mozgása, most viszont már sokkal magabiztosabb. Beleéli magát. A szereplés egyébként nem ismeretlen a családunkban, én cirkuszban dolgoztam, mazsoretteztem, akrobatikáztam és trambulinoztam, az apukám zenész, szóval nem annyira meglepő, hogy a kislányom szeret táncolni, énekelni.”
Fotó: Czvitkovits Judit
Az édesanya azt mondja, sosem erőltetnék a dolgot, ha a gyermeke azt mondja, hogy nem akarja, akkor abbahagyják. „Sokszor én vagyok az, aki azt mondja, hogy ne menjünk, és ő az, aki meggyőz. Ő jobban élvezi, nem fárad el, nincs hiszti, pedig nem mindig könnyű a menet, tegnap ötször-hatszor is át kellett öltözniük itt a versenyen. Ő mindent tűr. Ha töri is a lábát a cipő, azt mondja: kibírom!”
“Kilencéves vagyok, Budapestről jöttem. Már négy éve modellkedek – meséli egy kisfiú, aki kínai-magyar iskolába jár, két éve kínaiul tanul. – Az anyukám talált egy ilyen fotóvalamit, felhívást, és egy próbát csináltunk. Így jött. Azóta modellkedem tévében, magazinokban, reklámokban is szerepeltem. Nincs bennem izgulás. Jól megy az úszás, a hátúszás. Ha nagy leszek, kínai tanár leszek, és modellkedni is biztosan fogok, mert nagyon szeretem a fotózást.”
Fotó: Czvitkovits Judit
“Soha nem a gyerekkel van a baj, mindig a szülőkkel – mondja Bartolovics Ildikó. – Nálunk azok a szülők maradnak meg, akik nagyon egyenesek, szókimondóak. Olaszos a stílus. Már vagyunk azon a szinten, hogy ezt megtehetjük. “Az elején nagyon komolyan vettem az egészet, de meg kellett tanulnom lazítani. A többi világversenyhez képest a magyar talán ebben különbözik. Játékként kezelem.”
Bár a rendezvényen (aminek vesztesei sincsenek, hiszen mindenki kap koronát) mindenki jól érzi magát, a szervezők, a szülők, a gyerekek, a személyzet, de még a laikus fotóriporter is, a gyerekek (valóban elképesztő cukiságára) épített eseményt követő napokban egyre csak nő az ember lelkében a rossz érzés. Hiába az őszinte lelkesedés, a kedves pillanatok, az elképesztő gyerekszáj, be kell látni, ahogy a közösségi médiára felpakolt kisgyerekes tartalmak, úgy a gyermekszépségverseny is a felnőttek műfaja, a hatásairól egy gyermek mit sem tudhat.
Mi pedig most már inkább kimaradnánk. Ezért fotókban sem mutatjuk meg a nemzeti díszben felvonulást, a sminkben pózolást, a betanult táncmozdulatokat, a zsűri gondos mustrálását, a fáradt kétéveseket, a nyűgös négyéveseket, a hajlakkban fürdő nyolcéveseket. Pedig kifejező képek lettek. Talán elképzelni is elég.
Kapcsolódó cikkek
