- Egy hatodikos fiú a hagyományos történelemesszé helyett képregényt készített Tiberius császárról.
- A kreatív feladat annyira lekötötte, hogy órákon át önállóan dolgozott rajta külön ösztönzés nélkül.
- A sikerélmény hatására később saját kezdeményezésére újabb történelmi képregény készítésébe fogott.
(Forrás: Getty Images)
Egy hatodikos fiú nehezen tudott hosszabb ideig figyelni a tanórákon, ezért a történelem-házi különösen nagy kihívásnak tűnt számára. Tanára azonban a hagyományos esszé helyett kreatív képregénykészítést adott feladatul, ami váratlanul felébresztette a tanulási motivációját, és olyan sikerélményhez juttatta, hogy később önszorgalomból is új történelmi képregényeket kezdett készíteni.
Miért okozott nehézséget a történelemóra a hatodikos fiúnak?
A fiú új iskolában kezdte a hatodik osztályt. Élénk, kíváncsi természetű gyerek volt, akinek nem mindig sikerült hosszabb ideig ugyanarra a feladatra összpontosítania. Előfordult, hogy órán rajzolni kezdett vagy saját történeteket talált ki, miközben a tanár magyarázott.
A történelemórákon a Római Birodalom korszakával foglalkoztak, ami részletes és összetett tananyagot jelentett az egész osztály számára. Amikor a tanár bejelentette a következő házi feladatot, ez a kisfiú különösen aggódni kezdett.
A diákoknak csoportokban kellett dolgozniuk, és egy római uralkodóról részletes esszét készíteniük. Egy hosszú történelmi dolgozat gondolata nem töltötte el lelkesedéssel…
Hogyan alakította át a tanár a történelmi esszét kreatív feladattá?
Az óra végén a pedagógus félrehívta a kisfiút. Nem szidta meg, amiért gondolatban egész máshol járt az órán, és nem figyelmeztette arra sem, hogy ha jobban koncentrálna, valószínűleg kevesebb munka maradna otthonra… Azt sem várta el tőle, hogy ugyanúgy dolgozzon, mint mindenki más.
Ehelyett egy különleges feladatot adott neki. Míg az osztálytársai esszét írtak, a fiúnak képregényt kellett készítenie Tiberius császárról. A feladat célja ugyanaz maradt: be kellett mutatnia az uralkodó életét, döntéseit és történelmi szerepét.
A különbség csupán annyi volt, hogy mindezt rajzokkal és történetmeséléssel dolgozhatta fel. A tananyag nem lett könnyebb, de a feldolgozás módja jobban illeszkedett a gyerek érdeklődéséhez és erősségeihez.
Miért működött jobban a képregényes tanulási módszer?
A kisfiú alig várta, hogy hazaérjen, és nekilásson a feladatnak. Édesanyja döbbenten figyelte, milyen lelkesedéssel dolgozik. A gyerek órákon keresztül rajzolt, színezett, utánanézett a történelmi részleteknek, és folyamatosan alakította a történetet.
Miközben a képregényen dolgozott, többször is megjegyezte: „Mami, olyan csodálatos ez a házi feladat!” Ez különösen sokat jelentett az édesanyjának, hiszen hat év alatt egyszer sem hallott hasonlót a fiától!
A végeredmény a tanárt is lenyűgözte. A képregény nemcsak színes és kreatív lett, hanem a történelmi események és összefüggések pontos ismeretéről is árulkodott. A munka olyan jól sikerült, hogy kikerült a történelemterem falára – az esszék közül viszont egyetlen egy sem végezte itt.
Ez a visszajelzés többet jelentett száz ötösnél
A kisfiú a tanárának hála megtapasztalhatta, hogy képes hosszabb ideig koncentrálni, végigvinni egy összetett projektet, és olyat alkotni, amire mások is büszkék lehetnek. Az ilyen sikerélmények gyakran fontos szerepet játszanak a belső motiváció kialakulásában.
A kisfiú a képregény elkészítése után saját elhatározásából új projektbe kezdett: ezúttal Nero császár került sorra, pedig ez a feladat már nem szerepelt a leckefüzetben… Egyszerűen kedvet kapott hozzá!
Kapcsolódó cikkek
