“Mit csináljak, így alakult… talán rajtam is múlott, talán nem. Talán senki nem tehetett volna ellene. Egyedül maradtunk. Legalább is így éreztem öt évvel ezelőtt, amikor végleg elvesztettük a férjemet. Én és a kisfiunk.
Egyedüllétet, végtelen magányt éltem meg.
Valójában csak a lelkem ürült ki, az lett végtelenül sivár, de ma már tudom, hogy soha, egy percre sem voltunk egyedül. És ezt nektek köszönhetem, apa és anya.
Talán egyedül keltünk, talán egyedül feküdtünk, de mindig tudtátok, épp hol tart a napunk, épp mi foglalkoztat minket, naponta beszéltünk telefonon – hacsak nem voltatok épp nálunk.
Úgyhogy talán egyedül éltünk, de nagyon is álltak mellettem emberek. Egy két barát, rokon is, de főleg ti ketten.
Női minta maradt a fiam életében, hiszen itt vagyok neki én. Férfipélda azonban nem állt volna előtte, ha te nem vagy, apu. És itt nem arra gondolok, hogy egyfolytában fociztál vele, hogy fúrtatok-faragtatok, hogy együtt kertészkedtetek, hogy “vezethette az autódat”, hogy várat építettetek. Igen, ezeket is csináltátok. De ami fontosabb: közben beszélgettetek. És megérthette, mik azok az emberi értékek, mi számít az életben, mi az a becsületesség, mi az a barátság, mi a lelkiismeret. Talán még megfogalmazni sem tudja, de érzi. Örök tanítások ezek.
Tudom, tőlünk is megtanulhatja, hiszen anya, is és én is ezek szerint a tanítások szerint élünk, de azonosulni veled akar. Az egyetlen férfival a családban. Hiszen érzi, hogy ti hasonlóak vagytok, hiszen a te nevedet viseli, és én örülök, ha valóban rád hasonlít majd.
Apa, köszönöm, hogy apja helyett apja vagy a fiamnak. Hogy elmész érte az edzésre, hogy neked mutathatja meg az új fogásokat, hogy ott voltál, amikor ballagott az óvodából, és mikor elkezdte az iskolát.
Köszönöm, hogy úgy vagy apja helyett apja, hogy sosem hangsúlyoztad ezt. Hogy mindig tiszteletben tartottad a valódi édesapját. De tudtad azt is, hogy ő nem jön érte többé, és hogy ezt a fájdalmat csak a te segítségeddel tudja legyőzni.
Köszönöm, hogy kibírta ezt, hogy meg tudott küzdeni a hiánnyal, és hogy ma már újra van kit felköszöntenie apák napján. Neki te adod az apaképet, téged rajzol, amikor a családunkat festi le, rád gondol, amikor az édesapákról van szó. Köszönöm neked, hogy van kire gondolnia. És nem is akárkire.”
- Kapcsolódó: Hogyan válik egy férfi apává?
Kapcsolódó cikkek
