A “Baby Shark” (Bébi cápa – egy angol nyelvű, az utóbbi években hatalmas népszerűségnek örvendő gyermekdal) egy valódi kínzás – ezzel a felütéssel indítja az okfejtését Underwood, és állítása szerint ez a mondat nem tőle származik, hanem egy másik édesapától, akinek 2 éves kisfia mániákusan rajong a “Doo-doo-doo-doo-doo-doo-doo” refrénre építő dalocskáért. Olyannyira, hogy reggel 6:15-től kezdve erre táncikál, és trillázza a refrént. A gyerekek számára azonban nem kínzásként élik meg a dalt és a videót, amely készült hozzá, és amit közel 4 milliárdan tekintettek meg a YouTube-on. A lap szerzője éppen emiatt a dal miatt tette fel magának a kérdést, hogy miért is szeretik a gyerekek a nem jó, sőt akár nagyon rossz zenéket?
Ő úgy gondolt ezekre a gyerekdalokra, mint a gyorsételekre, illetve az édességre, amelyek semmiféle egészséges tápanyagot nem tartalmaznak, és amelyek mellé szeretne beilleszteni egy kevés “egészséges élelmiszert” is a szülő, tehát jó zenét. De a felkínált egyéb lehetőségek helyett gyermekei általában mégis a “Baby Shark”-ot választották. Szokott próbálkozni klasszikus rádióadókkal, női dalszerzőkkel, a Beatles-szel, de ez a stratégia nem működik. Ezért kreatívabb megoldást keresett.
Sharon Van Etten, Los Angelesben élő énekes-dalszerző szerint az interaktivitás az, amellyel meg lehet fogni a gyermeket. Ő 2 és fél éves fiánál az olyan elavultnak számító zenei technológiákat veti be, mint a kazetták, hiszen így a kicsi használhatja a kazetta lejátszót is. Kisfia a lemezjátszót még nem használja, de hajlandó meghallgatni az így játszott zenéket, sőt, kedvence is van ezek közül.
Corin Tucker, a Sleater-Skinny amerikai punk zenekar stábjának tagja Underwood kérdésére elmondta, hogy ő például visszagondolt arra, hogy gyerekkorában milyen dalokat szeretett: olyan zenéket, mint például a Scooby-Doo főcímdala, és ezeket játszotta a gyerekeknek is, hátha nekik is tetszeni fog. Ugyanígy volt a kedvenc előadói dalaival, amelyek nem arattak osztatlan sikert, de legalább egyik fiának megtetszett az énekes David Byrne munkássága.
Egy zenész ismerőse pedig azt emelte ki, hogy ő fürdetés közben szokott a gitáron dallamokat játszani a gyermekeinek, akik szívesen énekelnek ezekhez maguk költötte dalocskákat.
A nagyszerű tanácsok kikérése mellett Underwood megkérdezett egy gyermekpszichológust is, Dr. Eugene V. Beresin-t, aki gitárosként is játszik egy folk bandában arról, hogy melyek azok a kulcsfontosságú pillérek a dalokban, amelyek tetszenek a gyerekeknek, hogy miért szeretik a szerinte szörnyűnek titulált zenéket a kicsik.
A szakember szerint a gyerekbarát dallamok vidámak és fülbemászóak, és általában valamilyen variálható ismétlésre építenek – például egy egyszerű refrénre, ami számos szövegrészlet mögé illeszthető. (A “Baby Shark” többmilliárdos nézettségéhez is ez utóbbi járulhatott hozzá.) Emellett pedig a gyerekdalok általában a kicsik által is ismert témákról szólnak. – A gyerekek témái köré épülő dalszövegek, az általuk megfogható fogalmak megragadják a kicsik figyelmét. A 2 és fél éves unokám például azért szereti a “Baby Shark” dalt, mert van benne baba cápa, anya cápa, apa cápa, stb., tehát valójában a családról szól, amely a gyermek életének központi eleme – magyarázta a gyermekpszichológus.
A szerző Luis Epsteint, a St. Olaf Főiskola zeneprofesszorát – aki gyerekdalokat szokott előadni – is megkérdezte arról, milyen zene tetszik a gyerekeknek. A zeneprofesszor kiemelte, hogy a korábbi listából hiányzik még egy fontos pillér: a gyerekdalok szövegei nem ritkán bugyutaságokról, csúfolódásról, csíntalanságokról, vagy együttesen mindezekről szólnak, átitatva humorral, és emiatt gyakran bosszantják a szülőket. Tehát a varázslatos recept, amely segítségével kereshetünk újabb dalokat a gyerekeknek az, hogy ezek legyenek fülbemászóak, variálhatóan ismétlődőek, kötődjenek a gyermek valóságához és legyenek humorosak a szövegek. Valójában nem csak a kicsiknek szánt dalok ilyenek, hiszen ezeket bármely korosztály kedvencei között megtalálhatjuk.
(VIA)
Kapcsolódó írásaink: