Gyerek

Mikor tanulnak meg a gyerekek osztozkodni?

A Szezám Utca egyik epizódjában Ernie a nagyobb szelet pitét tartja meg és a kisebbet adja oda Bertnek, mire az így reagál: "Ez nem volt túl udvarias.Ha nekem lenne két szelet pitém, én biztosan neked adnám a nagyobbat, és a kisebbet tartanám meg."
2016. December 06.

Ernie erre összezavarodik: „Hát de… így is a kisebb a tiéd, Bert.”

A felnőtt világ legfőbb eszméje az igazságosság. De hogyan tanulják meg a gyerekek, hogy mi fair és mi nem? Mikor tanulják meg a testvéries osztozkodást, és mit tesznek, mikor lehetetlen egyenlően elosztani a pitét?

Egy nemrégiben megjelent kutatásban Dr. Shoham Choshen-Hillel a jeruzsálemi Héber Egyetemről, Dr. Alex Shaw és Prof. Eugene Caruso a University of Chicago intézményből különböző korú gyermekek döntési képességét vizsgálták olyan szituációkban, ahol egyenlőtlenséggel találkoztak.

A kutatás szerint a gyerekek, ahogy idősödnek, az igazságosság egyre összetettebb formáját értik meg. Egyre kevésbé viselkednek Ernieként, inkább Bert viselkedését követik – még akkor is, ha nem boldogok attól, hogy a másik kapta a nagyobb szelet pitét.

A kutatást a Psychological Science című kiadványban közölték. Az eredmények szerint a gyermekek 6-7 éves kor körül tanulják meg az igazságtalanság és egyenlőség jelentését, s ahogy idősödnek, egyre inkább az igazságosságra törekednek.

„A gyermekek megtanulják, hogy az egyenlőtlenség nem probléma alapvetően, csak akkor, ha az igazságtalanságból gyökerezik” – magyarázta Dr. Choshen-Hillel. „Korábbi kutatások felnőttekkel is hasonló eredményt mutattak, most azonban megtudtuk, hogy a 7 év körüli gyermekek is csak akkor nem békélnek meg az egyenlőtlenséggel, ha az nem fair.

A kutatók a vizsgálat során a Museum of Science and Industry-ba látogató 500 gyermek viselkedését tanulmányozták. Azt mondták minden gyermeknek, hogy a múzeumban nagyon ügyesen figyeltek és tanultak, így őket és egy Mark nevű gyermeket színes radírral jutalmaznak. „Mark és te is kapsz egy-egy radírt, azonban maradt egy felesleges. Mi legyen azzal?”

„Az első kísérlet során a gyerekek eldönthették, hogy a felesleges radír az övék lesz, vagy a kukában landoljon. A fiatalabb gyermekek (4-6 évesek) maguknak akarták a radírt, míg a 7-8 évesek inkább a kukában látták a radírt. A második kísérlet során a másik gyermeknek adhatták vagy ki kellett dobniuk. A fiatalabbak inkább a kukában látták szívesen a radírt, míg az idősebbek odaadták a másik gyereknek.

„Az idősebb gyermekek preferálták az egyenlőtlenséget mindkét kísérlet során, de csak akkor, ha az a másik fél számára kedvezett. Így akár az előnyt is megvonták maguktól, és nem aggodalmaskodtak az egyenlőtlenség miatt akkor, ha ezért ők voltak a felelősek” – tette hozzá Dr. Choshen-Hillel.

„A pszichológiai teóriák szerint a gyermekek ahogy nőnek, egyre jobban aggodalmaskodnak az egyenlőtlenség miatt. Az eredményeink szerint azonban a gyerekek inkább a részrehajlástól ódzkodnak, nem az egyenlőtlenségtől. Igaziból boldogok, mikor a nagyobb szelet pitét valaki másnak adhatják, még akkor is, ha ezzel egyenlőtlenséget okoznak, s magukat hátrányos helyzetbe hozzák.”

Hasonló vizsgálatot folytattak Izraelben és Kínában, hasonló eredményekkel. „Eddigi eredmények alapján az izraeli és kínai gyermekek viselkedése nagyon hasonlít az amerikai gyermekekhez” – nyilatkozta Dr. Choshen-Hillel.

Forrás: Medipress