Gyerek

Montessori: ezért nem működik a büntetés

A Montessori-módszer alapján nem cél az, hogy a gyerekek féljenek a büntetésektől, és ez határozza meg a viselkedésüket. Az a fontos, hogy legyenek tisztában a tetteik következményeivel, és ez alapján cselekedjenek.
2017. December 15.
Nem támogatja a büntetést a Montessori-módszer

Egy anyuka, aki a Montessori-módszert követi, már akkor üvegpohárból itatta a fiát, amikor az még csak 6 hónapos volt – olvasható a történet a mother.ly-n. Az ismerősei időnként megkérdezték, nem fog-e eltörni a pohár, vagy nem folyik-e mellé a tartalma, mire az anyuka azt felelte, hogy de, ez teljesen természetes. Az, hogy eltörik valami, nem rendkívüli dolog, valaminek egy természetes következménye, mint ahogyan az is, hogy valami mellé ömlik. Ha kiborul egy folyadék, megállítjuk a folyamatot, ami előidézte, aztán pedig feltakarítjuk a romokat. Idővel így megtanulja a gyermek, hogy óvatosabbnak, figyelmesebbnek kell lennie.

A Montessori-módszerben is tulajdonképpen ezt tanítják: a gyermekek megismerkednek a természetes következményekkel. Nem akarják, hogy az esetleges büntetéstől való félelem irányítsa a viselkedésüket, hanem legyenek azzal tisztában, egy-egy cselekedetük mivel járhat. Több pszichológiai kutatás is megerősíti ezt az elvet, vagyis hogy a büntetés nem a leghatékonyabb módja annak, hogy a gyerekek megtanulják, mi a helyes és mi nem. Sőt: helyette inkább megtanulnak a gyerekek hazudni, és megismerkednek a szégyenzérzettel is. 

Az a gyermek viszont, aki megérti a cselekedeteinek a természetes következményeit, meg fogja tanulni azt, hogy felelősségteljesen viselkedjen, és nem fog hazudni, vagy éppen kedveskedni azért, hogy megússza a büntetést.

De hogyan is működik mindez a gyakorlatban? Íme 5 konkrét példa:

1. Itt az ideje hazamenni a parkból, de a gyermek nem hajlandó felvenni a cipőjét.

Következmény: egy padon kell ücsörögni, nem szabad játszani. Hiszen cipő nélkül nem biztonságos játszani.

2. A gyerek az összes zöldborsót a földre dobálja.

Következmény: Nem tud borsót enni.

3. A gyerek az udvaron hagyja a játékait annak ellenére, hogy külön figyelmeztetted, pakolja el azokat.

Következmény: Elázott a kedvenc játéka? Ami tönkrement, azt ki kell dobni.

4. A gyerek a tesóját gúnynéven szólítja.

Következmény: A tesó nem fog vele játszani.

5. A gyerek a lakásban rohangál, olyan helyen, ahol sok a törékeny dolog, noha nem engedtétek meg neki.

Következmény: Ha eltörik a lámpa, valamilyen formában kompenzálnia kell.

A természeti következmény a legjobb mód arra, hogy megmutassa a gyermeknek, hogy a választással másokra és saját magára is hatással van – írja a cikk. Ehhez azonban képesnek kell látni a cselekvés és a következmény közötti kapcsolatot. Néha a nemkívánatos viselkedésnek viszont nincs közvetlen természeti következménye, például ha kimarad az esti fogmosás, a fogacskák nem rögtön utána lyukadnak ki, hanem csak a távoli jövőben, így ennek az elmagyarázása nem biztos, hogy hatással lesz a gyerek mostani viselkedésére.

Ilyenkor, amikor nincsen természetes következménye a cselekedetnek, vagy a következmény túlságosan messze van, a logikus következményekhez kell fordulni. Ez egy olyan valami, ami a gyermek viselkedéséhez kötődik, de a felnőttek hozzák létre. Erre is hozunk példákat:

1. A gyereked megüt valakit a játszótéren.

Következtetés: Elmagyarázod neki, hogy amíg másokat bánt, nem bízhatsz meg benne eléggé, hogy magában játsszon. Melletted kell maradnia addig, amíg nem tud biztonságosan játszani. Ezt a lehető legegyszerűbb hangnemben kell elmondani neki, nem kell kiselőadást tartani, pusztán világossá kell tenni a számára, hogy nem elfogadható a viselkedése.

2. A gyerek nem elég óvatos a könyvtári könyvekkel.

Következtetés: Elteszed előle a könyveket. Mondd el neki, hogy ha nem tud róluk gondoskodni, akkor nem tudja elolvasni sem őket, hiszen abban az állapotban kell majd visszavinni a könyvtárba, ahogy elhoztátok. 

3. A gyerek a kertben játszik. Te megkéred, hogy legyen óvatos és vigyázzon, de a gyerek nem hallgat rád.

Következtetés: Megkéred, hogy jöjjön be. Ha nem tiszteli a kertet, nem játszhat benne.

4. A gyerek mindig hisztizik, ha el kell jönnie egy barátjától.

Következtetés: A legközelebbi meghívásra nemet kell mondani. Magyarázd el a gyereknek, hogy addig nem mehet át máshoz játszani, amíg meg nem tanulja, hogy hazaindulásnál higgadtnak kell maradnia.

A fenti módszerek abban térnek el a büntetéstől, hogy a gyerekben nem alakul ki szégyenérzet és félelem. Itt arra tanítod meg, hogy a tettei következményekkel járnak.

Még több Montessori: