Az Abcúg közölt riportot arról a helyzetről, hogy több olyan óvoda és iskola is van, akik nem vállalnak cukorbeteg gyereket, mert a pedagógusok félnek a tűtől, a felelősségtől és a napi többszöri vércukorméréstől. Sokszor a szülők az iskola folyosóján ücsörögnek vagy a menzán vállalnak munkát, hogy elérhetők legyenek. Pedig együttműködőek: elérhetőek telefonon, viszik az ebédet a gyerekeiknek.
Arról már sokszor volt szó, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekeket sok helyen nem látják szívesen, nehezen találnak a szülők olyan intézményt, ami ingyenes és közel van a lakóhelyükhöz. Az SNI-s gyerekek mellett a cukorbetegek gyerekek is hasonló helyzetben vannak – erre hívja fel a figyelmet az Abcúg cikke.
A probléma annyira jelen van, hogy tavaly Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa az emberi erőforrások miniszteréhez fordult, hogy teremtse meg a jogszabályi feltételeket a cukorbeteg gyerekek óvodai és iskolai ellátására. A biztos arra is felhívta a figyelmet, hogy nem lehet elutasítani egy gyereket pusztán azért, mert diabéteszes. Ez az elutasítás olyannyira jellemző, hogy az is előfordul, hogy még a körzetes óvoda sem veszi fel a cukorbeteg gyereket, bár ezt nem tehetnék meg.
A pedagógusok valószínűleg félnek a felelősségtől, és attól, hogy nincs elég ismeretük a betegségről. A másik ok az lehet, hogy úgy érezhetik, hogy egy nagy létszámú közösségben külön figyelmet kéne fordítaniuk egy cukorbeteg tanulóra és erre nem érzik kompetensnek magukat.
Az Abcúg több szülőt is megszólaltatott a cikkben, van aki arról számolt be, hogy a cukorbeteg gyereket eltanácsolták az osztálykirándulásról, van ahol az edzőnek nem tetszett, hogy edzés közben szőlőcukrot kellett ennie a gyereknek, vagy van olyan óvoda, ahol nem voltak hajlandóak vércukor mérésre, ezért a gyerek két évig napi mindössze két órát járt óvodába. Máshol az intézményvezető azt mondta, hogy a pedagógusnak jogában áll nem vállalni diabéteszes gyereket, ha a szülő úgy gondolja, akkor üljön kint a folyosón és lássa el a gyermekét a szünetekben. Van olyan kisgyermek, aki hétéves korára megtanulta magának beadni az inzulint és képes kiértékelni a vércukor eredményeit.
Kerekes Andrea, a cukorbetegséggel élő gyerekek családjait segítő MentaPRO Alapítvány vezetője szerint a finnek módszerét kéne bevezetni itthon is: ha olyan kisgyermek kerül egy közösségbe, aki diabéteszes, akkor a vele foglalkozó pedagógusoknak egy olyan képzésre kell elmenniük, ahol megtanítanak nekik mindent, amit a betegségről tudniuk kell. A probléma szerinte is valós, és az lenne az ideális, ha nem lenne olyan óvoda, iskola Magyarországon, ahol csak azért utasítanak el egy gyermeket, mert cukorbeteg.
Kapcsolódó cikkeink:
- Háromszorozódott a cukorbeteg gyermekek száma
- A szülők rémálma: gyermekkori cukorbetegség
- Még mindig nehéz itthon a cukorbeteg gyerekeknek
Forrás: Abcúg
Kapcsolódó cikkek
