Gyerek

SNI: ki számít sajátos nevelésű igényűnek?

Gyakran találkozunk mostanában az SNI kifejezéssel, és egyre több gyermek kerül ebbe a kategóriába. Kit nevezünk sajátos nevelésű igényűnek, és mit is jelent ez a fogalom?
2018. Június 08.

Mit mond a jog?

Itthon az SNI kifejezést 2003-ban, a Közoktatási törvény módosításában használták először, amely felváltotta a “fogyatékos tanuló”, illetve a “más fogyatékos tanuló” kategóriákat, melyeket korábban használtak, és azt is meghatározták, kik kerülnek ebbe a kategóriába. A jelenleg hatályos köznevelési törvény szerint sajátos nevelési igényű az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.

Szükségük van a különleges bánásmódra?

Az SNI-s gyerekek nevelése, oktatása történhet gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézményben vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt többségi intézményben, melyről a szakértői bizottság véleménye dönt. Ezeknek a gyerekeknek szüksége van a különleges bánásmódra, fejlesztésre, amelyet a törvény biztosít is a számukra. A gyermek, tanuló számára biztosítani kell külön óvodai neveléséhez, illetve iskolai neveléséhez és oktatásához:

  • a sajátos nevelési igény típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógus, konduktor foglalkoztatását,
  • a neveléshez és oktatáshoz szükséges speciális tantervet, tankönyvet és más segédleteket.

A magánoktatáshoz, integrált óvodai neveléshez, iskolai neveléshez és oktatáshoz, a képzési kötelezettséghez biztosítani kell:

  • az illetékes szakértői bizottság által meghatározottak szerinti foglalkozáshoz szükséges szakirányú végzettségű gyógypedagógus foglalkoztatását,
  • a foglalkozásokhoz szükséges speciális tantervet, tankönyvet, valamint speciális gyógyászati és technikai eszközöket.

Ki kérhet szakértői vizsgálatot?

A szakértői vizsgálat szülői kérelemre, illetve a szülő/gondviselő egyetértésével, de akár hivatalból, hatósági megkeresésre is indítható. A vizsgálatot az oktatási intézmény, a gyámhatóság, gyermekjóléti szolgálat, bölcsőde, gyermekotthon, területi gyermekvédelmi szakszolgálat, illetve a fogyatékosok ápoló, gondozó otthona, rehabilitációs és nappali intézménye is kezdeményezheti.

Tanulási és viselkedési zavarok

Az SNI kategóriájába tartoznak a különböző tanulási-viselkedési zavarok is (mint a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, hiperaktivitás, autizmus), a tanulási és az értelmi akadályozottság, illetve az érzék-mozgásszervi fogyatékosság is. A tanulási és viselkedési nehézségek szülői szemmel is észrevehetők lehetnek néhány árulkodó jel alapján.

Diszgráfiánál ilyenek lehetnek a különböző, írásmozgásra vonatkozó tünetek, mint pl. a rossz kézügyesség, merev, görcsös ceruzafogás, olvashatatlan írás, de az olyan tartalmi hibák is felhívhatják rá a figyelmet, mint a súlyos helyesírási problémák, illetve ha a gyermek helyesírási készségei jóval elmaradnak a kora alapján elvárható.

A diszlexia esetében az óvodás gyermeknél ha a finommotoros mozgásnál vannak olyan jelek, mint az ügyetlenség, egyensúlyozási problémák, illetve a beszédnél ha későn kezdődik el, az artikuláció nem tiszta, szegényes a szókincse, nehezen érti meg és adják vissza a történeteket, nem szívesen hallgat mesét, az mind intő jel lehet. Ha a gyerek csak rövid ideig tud koncentrálni, könnyen kizökken a feladatokból, rövid idejű az emlékezete, esetleg magatartási problémái is vannak, az is figyelmeztető lehet. Kisiskolás korban a betűcsere, betűkihagyás, betűbetoldás, gyenge helyesírás és rossz szövegértési képesség lehet jel, és a szóalkotási nehézség, a szegényes szókincs, lassú olvasási tempó, illetve a kudarcok hatására kialakuló magatartásproblémák.

A diszkalkúlia esetében óvodás korban arra kell figyelni, ha a gyermek idegenkedik, óckodik a számolós játékoktól, nem tud ujjain egyesével számolni, nem érti az egyszerű matematikai fogalmakat (pl. nagy, sok, nehéz, stb.), testrészein, saját testén nem igazodik el, rosszul tájékozódik térben, a színek, formák felismerése nehezen megy a számára, nem tudja felsorolni a napszakok, napok, évszakok, stb. neveit.

Kisiskolás korban figyelmeztethet a diszkalkúliára, ha az egyszerűbb és az alapműveletek is nehézkesen mennek a számára, pontatlan, felcseréli a számokat, időbeli és térbeli tájékozódása nehézkes, fejletlen a matematikai szókincse, nehezen következtet és indokol dolgokat.

A hiperaktivitás is az SNI körébe tartozik, melyre gyanakodhatunk, ha a gyermekünknek problémája van a figyelem fenntartásával, koncentrálással, az adott helyzetekhez képest túl nagy a mozgásigénye, problémája van a mozgás mennyiségével, emellett pedig hirtelenség, gondolkodás nélküli cselekvés jellemzi.

Mit tegyen a szülő?

Ha szülőként azt feltételezzük, hogy gyermekünk esetleg küzd valamelyik kategóriával, érdemes mielőbb szakember – gyógypedagógus, pszichológus, stb. – segítségét kérni, hogy mielőbb kiderüljön, ha tényleg SNI-s a gyermek, hogy megkezdődhessen nála a fejlesztés.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni: az SNI nem szégyen, nem szabad amiatt halogatni a szakember felkeresését, mert félünk attól, hogy megbélyegeznek minket és a gyermekünket. A korai diagnózis és az időben elkezdett fejlesztés kulcsfontosságú a gyermek állapota szempontjából. 

Kapcsolódó cikkeink a témában: