Laura Markham gyerekpszichológus szerint egy kisgyereknél a bocsánatkérés erőltetése rossz üzenetet közvetít. “Amikor bárkit, akár egy gyereket arra kényszerítenek, hogy kérjen bocsánatot, mielőtt ő maga erre kész lenne, az egyáltalán nem javít a kapcsolaton” – olvasható a Smartparenting.com-on.
De akkor mégis mit tegyünk, amikor egy olyan helyzetben találjuk magunkat, ahol a gyereknek illene elnézést kérnie? Dr. Sanya Pelini oktatási kutató és szakértő tanácsolja.
1. Először hagyjuk leülepedni az érzelmeket
Ha egyből elkezdjük magyarázni a gyereknek, hogy mi történt és miért kell bocsánatot kérnie, valószínűleg nehezen fogja megérteni, ugyanis még mindig mérges vagy ideges. Hagyjuk lenyugodni, hogy legyen ideje elgondolkodni azon, hogy mit csinált. Maradjunk mellette, de semmiképp se hagyjuk az ügyet ennyiben.
2. Maradjunk nyugodtak
“Ne feledd, hogy egy gyerek még általában akkor is úgy érzi, hogy ő a megbántott fél, ha valójában ő bántott másokat” – mondja Pelini. Ha ebben az állapotban mi is mérgesek leszünk rá, csak még jobban saját magát kezdi el sajnálni. Maradjunk határozottak, de nyugodtak.
3. Koncentráljunk a szituációra
Ahelyett, hogy egyből arra kérnénk a kicsit, hogy kérjen bocsánatot, magyarázzuk el neki, hogy mi történt, és hogy most vajon, hogy érzi magát a másik gyerek. Használjunk ehhez olyan kifejezéseket, amiket ő is ért. Ha például elvett valakitől egy játékot, mondjuk neki, hogy nem szabad csak úgy elvenni. Magyarázzuk el neki, hogy ilyenkor meg kell kérdezni, hogy “kölcsön vehetem egy kicsit?”
4. Biztassuk rá, hogy jóvá tegye, amit csinált
Amikor azt látjuk, hogy a gyerekünk valóban megbánta, amit tett, hagyjuk, hogy a maga módján kérjen bocsánatot: ez lehet szóbeli bocsánat kérés, de egy ölelés is, vagy az, hogy odaadja a játékát, rajzol a másiknak valamit stb. Mi is adhatunk neki tippeket, de a lényeg, hogy azonosulni tudjon a választásával. Érezze, hogy mi is egyetértünk a bocsánatkérés formájával.
5. Mutassunk példát
Ha mindezek ellenére ellenáll a gyerekünk, akkor adjuk vissza a játékot annak, akitől elvette, és kérjünk mi magunk bocsánatot, majd tegyük hozzá, hogy nem tudjuk, miért tette és hogy majd beszélünk erről a gyerekünkkel. A cél, hogy a kicsik újra együtt játszhassanak a jövőben, és maradjon tüske senkiben.
“A gyerekek egyértelműen tőlünk tanulják a mintát, hogy hogyan kell egy ilyen helyzetet megoldani” – mondja Markham.
A “bocsánat” szó helyett – amit egy kétéves majdnem biztos, hogy nem ért – próbáljuk meg más proaktív módon rávezetni, hogy tegye jóvá a tettét. Pl. megkérdezhetjük tőle, hogy “szerinted mit tehetnénk, hogy XY ne sírjon?” vagy “mit tennél, hogy XY megnyugodjon?” Ezzel közelebb hozzuk hozzá a problémát, és jobban bele tudja magát képzelni a másik helyébe. Ez az első lépés (az empátia megélése) abba az irányba, hogy egy gyerek később őszintén bocsánatot tudjon kérni.
Kapcsolódó anyagok:
- Ezért nem kötelezi bocsánatkérésre a Montessori a gyerekeket
- Ne felejtsd el, a gyerek is ember
- Így fejleszd a gyerek szociális készségeit
- Montessori: ezért nem működik a büntetés
Kapcsolódó cikkek
