A legjobb családban is előfordul, hogy a szülő elbizonytalanodik nevelési kérdésekben, vagy úgy érzi, olyan komolyak a gondok, hogy összecsapnak a hullámok a feje fölött. A barátokon kívül a hozzáértők tanácsát is igyekszik kikérni. A nevelési tanácsadó az esetek nagy részében az első olyan fórum, ahová a szülők fordulhatnak.
Mi a nevelési tanácsadó?
Az egész országra kiterjedő szolgáltatóhálózat, amely a nevelés, fejlődés, tanulás vagy a gyerek életében felmerülő más nehézségek megoldásában segít.Az ott dolgozó szakemberek tanácsokkal látják el a szülőket, illetve terápiát, fejlesztést ajánlanak a gyerek számára. Ha a probléma túlmutat a nevelési tanácsadó feladatkörén, akkor a megfelelő intézménybe vagy szakemberhez irányítják a családot.
Gyogyósoknak?
A nevelési tanácsadóban pszichológus, pszichiáter és fejlesztőpedagógus foglalkozik a gyerekekkel. A fejlesztőtanárok többsége gyógypedagógus végzettségű.
Sajnos még mindig sokan szégyellnivalónak tartják, ha valaki pszichológushoz, gyógypedagógushoz, pszichiáterhez fordul. Sokan nem hisznek abban, hogy egy kívülálló rálelhet a megoldásra, hiszen ők maguk, akik mindent tudnak a helyzetről: tehetetlenek. Mások éppen attól ódzkodnak, hogy idegen előtt teregessék ki a családi szennyest, hiszen senkinek semmi köze ahhoz, hogy mi folyik a négy fal között.
Nem ritka, hogy a szülők nem bíznak az ilyen lélektani “hókuszpókuszokban”, egyáltalán abban, hogy a gond a lelki működés zavarából ered. Inkább büntetéssel, fenyegetéssel vagy gyógyszerekkel szeretnének véget vetni a problémának. Van olyan szülő, aki retteg attól, hogy kiderül, “elrontott valamit” a nevelés során, ezért inkább nem is beszél arról, hogy gond van a gyerekkel. Jó lenne végre megérteni: a szakember feladata nem az, hogy bajt bajra tetézzen, hogy sebeket szakítson föl, esetleg bizonyítsa a szülő alkalmatlanságát. A cél, hogy segítse a családot harmonikusan működni, úgy, hogy a gyerek problémája közben megszűnjön, vagy legalábbis kezelhetővé váljon.
A nyugtalan, szorongó, zárkózott, szétszórt, visszahúzódó, agresszív vagy hiperaktív, vagyis magatartászavarral küzdő gyerekek gondozását terápiával segíti a tanácsadó szakembere. Alvászavar, fejfájás, bepisilés, bekakilás, sikertelen óvodai beszokás, a család életében történt lényeges változás, betegség, válás, családon belüli erőszak, egy családtag elvesztése, a család szociális helyzetének megváltozása is indokolttá teheti a tanácsadó felkeresését.
A tanulási és képességbeli zavar, figyelemzavar, a tanulmányi eredmény hirtelen visszaesése gyakori probléma. Ebben a fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus segít, szintúgy, mint a beiskolázás előtti iskolaérettségi vizsgálatok elvégzésében. Ez a vizsgálat az iskolakezdés előtt egy évvel elkészíthető annak érdekében, hogy a szülő, pedagógus pontosabb képet kapjon a fejlesztendő területekről a sikeres beiskolázás érdekében. Bizonyos esetekben a szakember tanácsokkal látja el a szülőket, javaslatot tesz arra, milyen iskola lenne a legalkalmasabb a kisgyereknek. Sok helyen autisztikus és autista gyerekek számára, valamint mozgásterápiát igénylő kisgyerekeknek is tudnak foglalkozást biztosítani.
Hogyan fogjak hozzá?
A nevelési tanácsadót saját kezdeményezésre is megkeresheti a szülő, de javasolhatja a kapcsolatfelvételt az óvoda, az iskola, a gyermekorvos vagy a védőnő is. Telefonon, személyesen vagy levélben kérhet időpontot az első beszélgetésre. A tanácsadók 3-tól 18 éves korukig fogadják a gyerekeket a főváros minden kerületében. Budapesten a kerületi nevelési tanácsadót a bejelentett hivatalos lakhely szerint kell kiválasztani. Ha a gyerek más kerületbe jár óvodába, iskolába, mint ahol lakik, akkor az intézmény kerületében található tanácsadót is választhatjuk.
Vidéken körzetesített tanácsadók működnek minden nagyvárosban, megyeszékhelyen és a kisebb városokban.A tanácsadás díját a helyi önkormányzatok állják, így a szülőknek nem kell fizetniük. Az azonban a szülők felelőssége, hogy a foglalkozásokon rendszeresen megjelenjenek a gyerekkel. Ez elengedhetetlen feltétele a sikernek.
Semmi titokzatos
Az első találkozáson a szülő elmondja, miben szeretne segítséget kapni. A szakember a gyerekkel való találkozás és a szülővel folytatott beszélgetés után javaslatot tesz a következő lépésekre.
Előfordul, hogy néhány beszélgetés, nevelési tanács is megoldást nyújt már, de az esetek legnagyobb részében hosszabb folyamatról van szó. Lehet, hogy tesztek sorozata következik, de az is lehet, hogy néhány ülésen át “csak rajzol”, “csak játszik” vagy “csak tornázik” a gyerek. A terápia vagy fejlesztés állhat néhány alkalomból, de akár egy teljes évet is kitölthet, bizonyos esetekben két évig is tarthat. Ezt a probléma jellege és a gyerek fejlődési üteme határozza meg.
Az óra után a fejlesztő vagy a pszichológus beszámol a szülőknek az elvégzett munkáról. Az eredményeket kontrollvizsgálat méri, amely a fejlődési folyamat követésének fontos része. A szülő már az első beszélgetésen megbizonyosodhat arról, hogy a tanácsadó munkatársaival kölcsönös bizalomra épülő kapcsolat alapjait rakják le. Ennek fontos része a munkatársak teljes titoktartása a gyereket, családot érintő minden kérdésben.
A tanácsadók túlterheltsége miatt a terápiát, fejlesztést többnyire hetente csak egy alkalommal tudják biztosítani. A fejlesztés kiegészítéseként a gyerekek olyan feladatokat is kaphatnak, amelyeket otthon végezhetnek el.
Mi történik odabent?
Pszichoterápia
A terápiák két fontos eleme a rajz és a játék. A rajzok a gyereket leginkább foglalkoztató gondokra, azok érzelmi hátterére és feldolgozottságára segítenek rávilágítani. Az építőjátékok, a gyurma, a szerepjátékok, a bábozás szintén fontos eszközei a pszichoterápiának, felszínre hozzák a gyerekben rejlő feszültségeket és annak okait. A foglalkozás egyéni vagy csoportos formában folyik. Előfordulhat, hogy a pszichológus családterápiát javasol, mert úgy gondolja, a gond az egész család hibás működéséből fakad, nem csak a gyerek “romlott el”.
A családterápiás üléseken a család több tagja is jelen van, a szakember az ő kapcsolatukat vizsgálja, és tükröt tart a résztvevők elé: így viselkedtek egymással. Alapvető célja, hogy segítse a családtagok közti kommunikációt, hiszen a legtöbb probléma ennek hibájából fakad.
Fejlesztő foglalkozás
A foglalkozásokon egyéni haladási ütemükhöz szabva kaphatnak segítséget a beilleszkedési, teljesítmény- vagy olvasás-, írás-, számolászavarral küzdő gyerekek. Ez általában nem feladatlap-kitöltéssel és készségek gyakorlásával töltött unalmas “tanóra”. A gyógypedagógus többnyire szórakoztató fejlesztő játékokat játszik a gyerekkel, vagy lendületes “tornaórát” tart speciális gyakorlatokkal teletűzdelve. A foglalkozások célja az, hogy feltárják a lassúbb fejlődés okát, és fejlesszenek bizonyos képességeket. Erre az óvodában, iskolában ritkán adódik lehetőség.
Peti “éretlen”
Peti hétéves. A család és az óvónő tavaly az iskolaérettségi vizsgálaton úgy látták, mivel bizonyos területeken fejlődnie kellene, jobb lesz, ha még egy évig az oviban marad. A pedagógus a nevelési tanácsadó fejlesztő programját ajánlotta a szülőknek, akik azonban azt gondolták, majd beérik a gyerek, illetve kinövi lemaradásait.
A következő évben, az ismételt óvodai szűréskor az óvónő nyomatékosan felhívta a figyelmet a gyerek hiányosságaira: Peti nem ismeri az irányokat, nem tudja, melyik a jobb keze, rajzai jóval egyszerűbbek, mint a többieké, mozgása ügyetlen. Nehezen alkalmazkodik kötött helyzetekhez, pedig ez az iskolaérettség egyik alapvető követelménye lenne. Az óvónő ismét a fejlesztést javasolta.
A szülők igyekeztek ugyan a legtöbbet nyújtani Petinek, de saját életük is tele volt nehézségekkel. Vidékről érkeztek, munka, család, támogatás nélkül, albérletben laktak, és bizony sok napi gonddal kellett megküzdeniük. Ebben a helyzetben Peti valóban nehezen fejlődött, de az édesanya szívesen fogadott minden nevelési segítséget. Októberben elmentek a nevelési tanácsadóba. Kezdetben a kisfiú ellenállt, szinte tombolt, a fejlesztőszoba szikrázott a feszültségtől.
Az édesanya értette, érezte, hogy a tanácsadó segítségére szüksége van Petinek és a családnak is. Minden probléma ellenére rendszeresen, kitartóan megjelentek a foglalkozásokon. Fél év telt el. Peti megszelídült, elfogadóbb lett. Rohangálás helyett egyre többet ült az asztalnál, és várta a feladatokat. Már nem csak rombolt, hanem épített is. Elkezdett mosolyogni, és elmaradtak dühkitörések.
Még hátra van egy kis idő év végéig, de a fejlesztőpedagógus és a szülők látják, hogy Peti szeptemberre majd készen áll az iskolakezdésre.
Janka meg nem áll
A most ötéves kislány születésétől fogva nehezen kezelhető: csecsemőnek sírós volt, totyogós korától kezdve pedig a nyomában kell lenni, folyamatosan tevékenykedik, rohan, “rosszalkodik”. Az ovis csoport életét is felfordítja hihetetlen aktivitása, figyelmét nem lehet lekötni, alig alszik valamit, képtelen egyedül játszani. Az óvónő kérte a szülőket, hogy forduljanak a kerületi nevelési tanácsadó szakemberéhez.
A pszichológus az első beszélgetések és a kislány megismerése után neurológiai (ideggyógyászati) vizsgálatot javasol, egyben Ayres-terápiát (az idegrendszer érését serkentő mozgásterápiát), amelyet a fejlesztőpedagógus végez hetente egyszer. A szülőket ellátja útravalóval: próbáljanak Janka köré értelmes határokat vonni, hiszen az ilyen hiperaktív gyerekek nem képesek az önkorlátozásra.
A követhető napirend, az egyszerű, de határozott utasítások, a Jankát körülvevő személyek és tárgyak viszonylagos állandósága sokat segít a kislánynak, hogy megtalálja helyét a világban, hogy megtapasztalhassa, meddig mehet el.
Emellett a szülőknek el kell fogadniuk, hogy Janka “örökmozgása”, szétszórtsága, figyelemzavara nem rosszalkodás, hanem idegrendszeri adottság. Nem büntetni kell tehát, hanem megteremteni a lehetőséget arra is, hogy eleget mozoghasson, és ne kelljen állandóan vigyáznia a ruhájára, a bútorokra, a növényekre.
A hiperaktivitás – főleg, ha szakértők kezelik – idővel csökken. Felnőttkorban meg éppen hogy hasznos lehet, ha megfelelő mederbe tudja terelni az energiáit. Jankából semmiképp ne legyen könyvelő vagy porcelánfestő. Tornatanárként, túravezetőként viszont sok jó élmény várhat rá.
Ricsi nem beszél
A hároméves kisfiú nem mond egy szót sem. Hangutánzó szavai vannak, édesanyjával nagyon jól megérteti magát gesztusai, arckifejezései segítségével. Csecsemőkorában időben beindult a gagyogása, de a szótagok ismételgetésénél nem nagyon jutott tovább. Kortársai közül már sokan mondatokban beszélnek. Mamája nagyon szorong emiatt, minden eszközzel rá akarja venni Ricsit, hogy értelmes szavakat mondjon ki. Ricsi ezért gyakran tombolásig fajuló hisztit rendez. A védőnő tanácsára felkeresik a nevelési tanácsadó szakemberét, aki hallásvizsgálatot javasol, és logopédushoz küldi a kisfiút.
A hallásvizsgálaton kiderül, hogy Ricsinek krónikus középfülgyulladása miatt jelentős a halláscsökkenése. A mamája ezt nehezen hiszi, hiszen Ricsi látszólag mindent megért. A pszichológus elmagyarázza neki, hogy Ricsi nagyon okos, számtalan dolgot nem szavakból, hanem anyja tevékenységéből, gesztusaiból ért meg. A hallás a gégész közreműködésével visszahozható, ám Ricsinek “felzárkóztatásra” van szüksége, ebben logopédus segítségét vehetik igénybe.
A pszichológus megkéri a mamát, hogy lehetőleg ne erőltesse a beszédet, a beszédtanítást bízza a szakemberre. Próbálja meg békés mederbe terelni a fiához fűződő kapcsolatát, inkább arra törekedjék, hogy gyakran vonja be a mindennapi tevékenységekbe, egyszerű szavakkal mondja el, mikor mit csinál, meséljen, énekeljen a kisfiúnak. Néhány hónapon belül jelentős javulás várható.
Gabó nem alszik
Már az elalvás is kész küzdelem a négyéves kisfiúval, de az éjszakai felriadások teljesen kimerítik az egész családot. Gabó három hónapos koráig viszonylag jól aludt, csak egyszer kelt föl szopni. Ezután a szopizások száma megnőtt, féléves korában édesanyja úgy érezte, le kell szoktatni a gyereket az éjszakázásról. A “sírni hagyni” módszert választotta, amit több könyv is ajánlott. Néhány hét szenvedés után Gabó ismét “jó gyerekként” aludt estétől reggelig. Voltak visszaesések egy-egy oltásnál, betegségnél, de újabb “alvástréningek” hatására újra nyugodtak lettek az éjszakák.
Úgy kétéves kora körül hajnalonta pánikszerű sírásba kezdett, nehezen lehetett megnyugtatni, sírni hagyni már nem lehetett, mert kimászott a kiságyból, vagy hányásig “hergelte magát”. Ettől kezdve az elaltatás is nehezen ment – Gabó egyszerűen félni kezdett az alvástól és az ágyától is. A hajnali sírás mind korábbra tolódott, már éjfél körül kezdődik a műsor. A szülők kapcsolata közben megromlott, egymást hibáztatják sok mindenért, többek között Gabó “rosszaságáért” is.
A pszichológus arra kéri a szülőket, hogy játsszanak Gabóval sok elengedős-megtalálós játékot (bújócska, fogócska, labdázás), amely szimbolizálja azt, hogy az elszakadás után mindig a szeretetteli, biztonságos találkozás következik. Gabó sokat lehessen testközelben, a délutáni alváshoz bújjanak össze a nagyágyon. Se elalváskor, se máskor ne hagyják sírni. Gabót játékterápiára hívja, hogy utat engedjenek a kisfiúban felgyülemlett feszültségnek. A szülőknek párterápiát javasol, hiszen a párkapcsolati válság a gyerek számára is bizonytalanságot jelent.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
