Jól tudjuk, hogy a versek, mondókák mennyire fontosak a gyermek fejlődésében, a ritmikusság, a dallam a gyerekek természetes szükséglete, fejlesztik a szókincset, a képzelőerőt.
Összegyűjtöttünk néhány olyan verset, amelyek a nyárról szólnak.
Kányádi Sándor: Napsugár – hívogató
Tavaszutó, nyárelő,
meggyet érlelő,
mézillatú napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
mézet pergető,
búzasárga napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
búzát érlelő,
barna bőrű napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
bőrünk perzselő,
júniusi napsugár,
bújj elő!
Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz
Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb lesz, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem. Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég,
ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
Ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó:
ez volt a ház, ez volt a tó.
Horváth Imre: Mit kívánjak nyárra?
Homokvárhoz: kupacot,
Horgászoknak: kukacot,
Hegymászóknak: nagy hegyet,
hűs fagyihoz: friss tejet,
folyópartra: fát, nagyot,
vakációt -száz napot!
Devecsery László: Felhőjáték
Kinn a réten, nyári réten,
nyár-délután, könnyű szélben,
hanyatt fekve, álmodozva,
néztem fel az ég-magasra.
Felhők jöttek, felhők mentek,
játszottak, mint a gyerekek:
fogócskáztak, felnevettek,
azután meg tovább mentek.
Tovább mentek, messze szálltak,
formát formára formáltak!
Jött egy sárkány: lángot lelve,
szél-játékban ellehelte?
Hullámzott mögötte tenger:
hajó rajta, de nincs ember;
utána hal, mely jókora,
mosolya felhőből jópofa?
Láttam még törpét, óriást,
madarat nagyot: bóbitást,
szél-fújta felhő-trombitát,
szárnyakkal nyulat: elrepült,
felettem a szél hegedült?
Varázslat történt számtalan,
felhők játszottak száz mesét,
s a délután is véget ért!
Sarkady Sándor: Zápor
Csepp, csepp, csepereg
villan, csattan, megered;
Záporfüggöny, zuhatag-
fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment – jót esett:
fűnek, fának jólesett.
Kányádi Sándor: Alma, alma
Alma, alma piros alma odafenn a fán
Ha elérném nem kímélném, leszakítanám
De elérnem nincs reményem,
várom, hogy a szél azt az almát
piros almát lefújja elém.
Kapcsolódó cikkeink versek, mondókák témában: