Gyerek

Önszántából ment gyermekotthonba Alex, ma pékséget üzemeltet gyerekeknek

Mi történik akkor, amikor az ország egyik legszegényebb régiójából származó fiatalember fejében olyan gondolatok kezdenek megjelenni, amelyek a környezete számára szinte ismeretlenek? – írja Keszán-Dopita Tünde a Házipatika portálon.
2023. Október 21.
(A kép illusztráció. Kép forrása: Getty Images)

Mindig arról ábrándozott, hogy ő bizony pék akar lenni, sőt, az ország legjobb pékje. Pedig pont annyi esélye volt, mint a környezetében élőknek. Épp hogy. – Mi, akik ebből a leszakadt rétegből érkezünk a többségi társadalomba, elég hosszú utat járunk be. Én egy büszke roma ember vagyok, viszont nagyon sokat kell tennem azért, hogy ne legyek olyan, aki lop és csal. És nem, nem akarok olyan férfivé sem válni, aki elnyomja a nőt, aki alsóbbrendűnek tartja. Mert a szememben mindenki egyenlő, a feleségemmel véd- és dacszövetséget alkotunk, mindenben a társam. Mindent ő szervez, rendszerez itthon – meséli Galamb Alex, a Sütni jó! Alapítvány elnöke, aki egyszerre pék és cukrász szakember, és a beszélgetés időpontjában napokon belül megszületik a második gyermeke, és így háromszoros apává válik. Ugyanis felesége első kapcsolatából egy kislánnyal érkezett, aki sajátjaként szeret és nevel. Vanessza már most tudja, hogy pék vagy cukrász szeretne lenni, mert ő is Alex kis csapatával tanul lelkesen a csöppnyi műhelyben.

Sétálok a telefonom applikációján jelzett utcán, és próbálom elképzelni, hogyan élnek itt az emberek. A házak állapota vegyes, a jól karbantartott kőház képe váltakozik a kidőlt-bedőlt kerítésű vályogházzal. Előtte padon ücsörgő családok. Borsod–Abaúj–Zemplén lakossága 2007 és 2023 közötti időszakban mintegy kilencvenezer emberrel csökkent. Ők a megélhetést az ország kiemeltebb régióiban igyekeznek megtalálni. “Összeteszem a két kezem, mert mi annyi segítséget kaptunk az Alapítvány működtetéséhez, hogy álmomban sem gondoltam volna… Jön valaki, aki körbenéz, és azt mondja, megcsinálom nektek ezt a rozoga ajtót, kicserélem, szép lesz. Bevallom épp jókor jött, akkora lyuk volt rajta… Aztán meglátja, hogy nincs kerítésünk. Kérdezi, hogy itt mások egyszerűen átjárnak? Hát persze. Felénk ez normális. Bár a feleségemmel azért vannak viták erről. Nem jól van ez így, Alex, mondja, inkább megcsináljuk. Védve lesztek ti is, és az ide járó gyerekek is. Sosem gondoltam volna, hogy van ilyen. Hogy felhívnak, eljönnek, kérdeznek, aztán segítenek” – mondta el a férfi.

Mindez a segítség, ami hozzájuk érkezett, azóta áramlik ilyen gyakorisággal, mióta Alex először szerepelt a tévében. Egy egész ország láthatta, hogy őszintén és egyenesen beszél, megpróbál valami jót tenni, miközben önmaga is élvezi, amit csinál. Hogy mi is ez pontosan? “Még a Covid idején kezdődött, akkor, amikor vezérelv volt, hogy maradjunk otthon. Mondom, mi lenne, ha sütnénk valami finomat, és áthívtam a testvérem gyerekeit, hogy ne unatkozzanak. Annyira lelkesek voltak, hogy gondoltam, mások is örülnének ilyen vidám családi jelenetnek. Feltettem a legnagyobb közösségi oldalra. Akkora sikere lett, hogy akik látták itt a faluban, mind kérdezgette, hogy az ő gyerekeik is jöhetnének-e? Miért is ne, gyertek csak, mondtam nekik. Közben vége lett a nagy járványnak, és rendszeresítettük a foglalkozásokat” – emlékezett vissza Alex.

A családfenntartó halála édesanyját mély depresszióba sodorta, és ezzel elindultak egy olyan lejtőn, ahonnan kevesek térnek vissza. Az alkohol és a kiabálás mindennapossá váltak, és a gyerekeket egy hajszál választotta el attól, hogy elkallódjanak. Valahogy úgy kell elképzelni Alexet, mint aki tizenhat évesen fogta a vándorbotját, „Adj Istent” mond a családnak és egy anyjával történt kiadós veszekedés után elindul szerencsét próbálni „valahova”. “Húsz kilométert gyalogoltam, éjjel ott aludtam az egyik strand környékén. Száguldoztak a fejemben a gondolatok, hogy mit csináljak úgy igazán? Maradhatnék a családommal szegénységben. Kóborolhatok az utcán, aztán csak lesz valahogy… vagy bemegyek az intézetbe, ami mindig is volt. Hallottam róla ezt meg azt, de reálisan nézve még mindig ez tűnt a legokosabb megoldásnak. Bekopogtattam, és azt mondtam: a családom összeomlott, itt szeretnék felnőni. Néztek is rám, hogy ilyen még nem volt, mióta világ a világ. Valaki önszántából, gyerekként ide akar jönni. De én bíztam abban, hogy ott kitanítanak, mindig meleg lesz, enni, inni adnak. Úgy mentem be, hogy meg kellett esküdnöm, hogy soha nem fogok szökni.”
 
Hogy hogyan jutott el Galamb Alex ezután oda, hogy péknek tanult, majd idővel elindította a gyerekműhelyt, arról a cikk folytatásában olvashatsz a Házipatika oldalán.