Egy új norvég tanulmány szerint azok, akiknek a szülei középkorukban túlsúlyosak, nagy valószínűséggel maguk is azok lesznek, amikor ugyanabba a korba érnek. A kutatás két generációt, 2000 főt követve vizsgálta az elhízás szülőkről gyermekeikre történő átörökítését. Az elhízás generációs átörökítésének mechanizmusai egyelőre nem teljesen tisztázottak.
„Azt találtuk, hogy a leszármazottaknál jelentősen megnőtt az esélye annak, hogy középkorukban elhízottak legyenek, ha az egyik vagy mindkét szülő középkorúan kövér volt” – mondta el a Medical News Todaynek Mari Mikkelsen, PhD, a norvégiai UiT The Arctic University munkatársa, klinikai dietetikus, a kutatás egyik szerzője.
„Számos tanulmány kimutatta a szülők és gyerekeik közötti korrelációt az elhízással kapcsolatos mérőszámok, például a testtömegindex tekintetében. Ez a tanulmány egy lépéssel továbbmegy, mivel családi hasonlóságot mutat ki a középkorúak körében” – mondta Peter Katzmarzyk, PhD, a Louisiana Állami Egyetem népesség- és közegészségtudományi professzora, a The Obesity Society szóvivője a Medical News Todaynek.
Szülők, gyermekek és az elhízás
A kutatók azt állítják, hogy a középkorukban elhízott szülők gyermekei hatszor nagyobb valószínűséggel lesznek ugyanebben az életkorban szintén elhízottak, mint azon szülők gyermekei, akiknek a súlya az egészséges BMI tartományba esett. Ha csak az egyik szülő volt elhízott, a kutatók szerint a gyerekek még mindig háromszor nagyobb valószínűséggel lesznek elhízottak középkorukban.
A kutatók azonban találtak némi eltérést, ha csak az egyik szülő volt elhízott, a szülő neme alapján. Ha az apa volt elhízott, a gyermekeknél 3,74-szer nagyobb volt az elhízás valószínűsége. Ha az anya volt az, a valószínűség 3,44-szeres volt.
A kutatók közvetlen összefüggést figyeltek meg a szülők és gyermekeik testtömegindexe (BMI) között. A BMI a testzsír mértékegysége, amelyet az egyén magassága és súlya alapján számítanak ki. A tanulmány megállapította, hogy az anya BMI-jének minden 4 pontos emelkedése esetén a gyermekeik BMI-je 0,8 ponttal nőtt. Az apa oldalán minden 3,1 pontos BMI-emelkedés 0,74 ponttal növelte gyermekeik BMI-jét.
“Korábbi kutatások erős összefüggést mutatnak a szülők és gyermekeik BMI-je között. Ez a serdülőknél is megfigyelhető. Kevés tanulmány vizsgálta az összefüggéseket a középkorú utódoknál” – mondta Mikkelsen.
„Tanulmányunkban összefüggéseket vizsgáltunk, de nem tudtunk semmit sem megállapítani az ok-okozati hatásokra vonatkozóan” – mondta Mikkelsen. “A gének és a környezet közötti kölcsönhatás összetett, és a generációk közötti összefüggések vizsgálata mindkettő hatását megragadja, de nem feltétlenül tesz különbséget a kettő között.”
A genetika szerepet játszik az elhízásban. A tanulmányok kimutatták, hogy a környezeti tényezők önmagukban nem mindig elégségesek az elhízás kialakulásához. Egyesek a génjeik miatt hajlamosabbak lehetnek az elhízásra. Másrészt a környezeti és életmódbeli tényezők, például a táplálkozás, a fizikai aktivitás, a kalóriadús élelmiszerekhez való hozzáférés, a stressz és a gyógyszerek szintén az elhízás előrejelzői. Emiatt az elhízást “multifaktoriális betegségként” írják le, mivel az okát nem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni.
Az elhízás globális egészségügyi probléma. Az elhízottak számos súlyos betegség és egészségügyi probléma fokozott kockázatának vannak kitéve, többek között:
- Magas vérnyomás
- 2-es típusú cukorbetegség
- Stroke
- Szorongás és depresszió
- Szívbetegség
Kapcsolódó cikkek
