Hogyan lehet ezt megúszni?
– Semmiképp sem azzal, hogy elveszel tőle minden eszközt, amivel nyomot lehet hagyni a környezeten – mondja Gáspár Katalin grafológus. Ma már nagyon sok olyan toll, ceruza van, ami alkalmas arra, hogy lemossuk egy adott felületről. A gyerek rajzolhat a fürdőkádban a fürdőszobai csempére az erre a célra készült krétákkal. Van olyan filctoll, amivel mondjuk a gardróbszekrény nagy, tükrös felületére lehet szabadon firkálni , de ha már nem tetszik, vizes ronggyal letörölheted. Befesthetjük a gyerekszoba ajtajának belsejét egyszerű táblafestékkel, akaszthatunk a kilincsre egy krétatartót, és a gyerek máris egy igen helytakarékos rajzolófelülethez jutott.
Miért fontos ez?
Mi, a felnőttek megtanultuk, hogy írni-rajzolni asztalnál, vízszintes felületen a legjobb. A picik még nem, vagy csak nehezen értik meg, hogy csak egy lapnyi felület áll rendelkezésükre. Ők ennél többet akarnak. Még nem alkalmas a kicsi kezük arra, hogy az ujjaikat koordináltan használják alkotásra. Vállból, könyökből, csuklóból dolgoznak. Imádják a nagy mozdulatokat, ezért olyan felületet érdemes biztosítani nekik, ahol ezt az igényt ki tudják elégíteni. A földre terített jókora csomagolópapír, egy ócska póló, ami bátran koszolható, egy adag ujjfesték, és kész is a szuper játék. Ugyanebben a korban jó játék a tészta vagy a lehető legegyszerűbb gyurma a művészpalánta számára.
…hiszen még nem tud mintázni!
Mintázni még valóban nem tud egy ilyen pici gyerek, de a gyúrás, a lapítás, a sodrás, az apró – és szörnyen idegesítő! – darabkákra tépkedés, a kezdetleges gömbölyítés mind a kézügyességet fejleszti. Megalapozza, hogy a gyerek később jól tudja majd használni a tollat, ceruzát, megtanuljon írni és olvasni.
Ne kérdezd, mit rajzolt!
– A gyerek legelső rajzai még nem „valamik” – mondja Katalin. – A szülők előszeretettel magyaráznak bele dolgokat ezekbe a korai firkákba. Ha lehet, inkább fogják vissza magukat! A vonalas firka nem „eső”, a körkörös firka nem csigabiga… egyszerűen csak annyi, hogy a gyerek kipróbálja, hogyan fog a toll, a cerka, a zsírkréta, a festék, vagy amit a kezébe adunk. Kettő és négyéves kor között kezdik el megnevezni a saját figuráikat, ilyenkor kezdenek el „valamit” ábrázolni. Az egyéni eltérések igen nagyok lehetnek. Egy anyuka kérdezte tőlem, hogy baj-e, ha az ő gyereke már középsős, és egyáltalán nem rajzol. Hosszan beszélgettünk, és elmondta, hogy rajzolni ugyan nem szeret, de sok mást, ami ugyanezeket a képességeket fejleszti, szívesen játszik. Szeret mintázni, gyúrni, agyagozni, apróbb építőelemekkel játszani. Így arra is fény derülhetett, hogy a gyerekkel a világon semmi gond nem lesz majd az iskolában – hiszen addigra már az értelme is kinyílik annyira, hogy megértse az ábrázolás fontosságát. Fontos az is: soha ne adjuk fel, hogy a gyerek kezébe eszközöket adjunk! A saját lányom mára művészi szinten rajzol. Korai időszakában egyáltalán nem szeretett ezzel foglalkozni. Egyszer aztán kapott egy táblát krétákkal, az meghozta a kedvét. Más gyereknél is látok ilyet: egyszer csak megtalálja azt a kifejezési formát, ami hozzá közel áll, attól fogva már szabadon alkot, ha biztosítjuk rá a lehetőséget.
Mit jelent?
Sokfelé olvasni, hogy a gömb- kör-, csigafirka inkább a simulékonyabb, befelé forduló, a szöges firka inkább az erősebb jellemű, konokabb totyogók jellemzője. Eddigi tapasztalataim alapján azt gondolom: nincs ilyen összefüggés. Ebben az életkorban még minden firkaformát kipróbál a baba. Átlyukasztja a papírt, amit rajzolt, utána meggyűri, tépi. Így van ez rendjén! Korai még a firkákból messzemenő következtetéseket levonni!
Kapcsolódó cikkek
