A legemlékezetesebb szülinapokon mindig izgalmas, mulatságos közös játékok folytak, mindenki kapott egy-két apró ajándékot, és az ünnepelt szülei is jól érezték magukat. Nem nehéz ilyen zsúrt rendezni, akár kicsi a lakás, akár nagy. Íme egy használható menetrend.
Két héttel a buli előtt:
Döntsük el, mi lesz a helyszín. Legjobb otthon ünnepelni: a gyerekek nagyon szeretik megmutatni a barátaiknak, hol és hogyan élnek. Az otthoni buli meghittebb és teljesen személyre szóló, vagyis a gyerek saját ünnepe lesz. A szülők is tanulhatnak abból, ha együtt játszanak a kis vendégekkel: így jobban megismerhetik a barátokat, óvodás-, iskolástársakat, kicsit bepillanthatnak gyerekük házon kívüli életébe.
Az időpont is fontos! Ha hétköznapra tervezzük a zsúrt, akkor az óvodai pihenőidőt követően délután négytől hatig, legkésőbb hétig tartson. Ezután már a legtöbb családban elkezdődik az esti program: vacsora, fürdés, esti mese, amire haza kell érni. A gyerekek is elfáradnak ennyi idő alatt egy ovis nap végén, és egy csapat fáradt gyereket nem könnyű lefoglalni. Ha hétvégén tartjuk, a szombat általában alkalmasabb, választhatunk a délelőtt és a délután közül, de a három óra időtartamot ekkor sem tanácsos túllépni.
A meghívót osszuk ki időben! A levélen szerepeljen a meghívó gyerek neve, a pontos helyszín, az időpont és a házigazdák elérhetősége. Kérjünk visszahívást, így felmérhetjük, hány vendégünk lesz. Ilyenkor kérdezzük meg a szülők telefonszámát, hogy probléma esetén fel tudjuk őket hívni.
A vendégek
Számukat mi szabjuk meg, ám hogy kit hív meg a gyerek, abba csak különösen indokolt esetben szóljunk bele, hiszen ez az ő bulija. Nem baj, ha a meghívottak nem mind ismerik egymást – a gyerekeket ez kevésbé feszélyezi, hamar megtalálják a hangot egymással. Ám nem szerencsés, ha számunkra teljesen ismeretlenek is jönnek. Az amúgy megbízható csapatból nagyon kilógó, nehezen fegyelmezhető gyerek elronthatja a délutánt.
És a felnőttek? Oviskorban jó, ha két felnőtt van jelen, így gördülékenyebb a gyerekek ellátása, és egyikük teljes figyelmét a játékoknak szentelheti. Több felnőttre nincs szükség. A sok szülő jelenlétében másképp viselkednének a gyerekek, mint magukban. Ekkor a házigazda anyának is meg kellene osztania a figyelmét az így kialakuló két párhuzamos parti között, ami általában nem szokott sikerülni. Semmiképp ne hagyjuk magukra a gyerekeket!
Bevásárlólista:
A nagy nap!
Buli előtt terítsünk meg, és díszítsük fel a szobát, az asztalt, a tortát. Készítsük elő a játékokat. Minden lehetséges műveletbe vonjuk be gyerekeinket, így néhány év alatt átvehetik az előkészítés oroszlánrészét. Amíg a vendégek gyülekeznek, a korábban érkezőket megkínálhatjuk innivalóval, az evést érdemes későbbre halasztani. Ha összejött a csapat, kezdhetjük a közös játékot. Nem kötelező részt venni benne, de a nagy kacagás hamar odavonzza a szégyenlősebbeket is. Néhány játék után megkezdődhet a falatozás, jöhet a gyertyagyújtás a tortán és az ajándékozás.
Ha kicsit lehiggadtak a kedélyek a nagy esemény után, elindíthatunk még egy-két közös játékot. Ám hamarosan halljuk, hogy csöngetnek a gyerekekért érkező szülők. Magunk is csodálkozni fogunk: máris vége? Ha a mi gyerekünket hívják bulibaBízzuk rá, akar-e menni. Mindenképpen hívjuk fel a vendéglátókat. Érdeklődjünk a részletekről. Készüljünk ajándékkal. Pontosan vigyük, és időben menjünk a gyerekért.
Játékok
A gyerekek a videózós, számítógépezős, vadulós bulikat hamar elfelejtik. Kis fantáziával, néhány apróság beszerzésével és némi időráfordítással olyan játékokat készíthetünk elő, amelyekbe a csapat apraját-nagyját bevonhatjuk. Nagy előny, hogy így nem lesz idejük és okuk sem rosszalkodni.
Múmia (hároméves kortól):
A gyerekek párokba állnak. Minden pár kap egy tekercs WC-papírt. Ki tekeri be a társát hamarabb? Remek mulatság szétszaggatni utána a „burkolatot”. Ne felejtsünk el cserélni, hogy a pár másik fele is élvezhesse a játékot.
Füles farka (hároméves kortól):
Rajzoljunk egy Fülest nagy csomagolópapírra. Külön vágjuk ki a farkát. A farok végére tegyünk egy darab ragasztógyurmát. Kössük be a versenyző szemét. Az nyer, aki a helyéhez legközelebb ragasztja a farkat.
Csipeszmanó (hároméves kortól):
amíg a gyerekek az egyik szobában játszanak, a segítő felnőtt járja végig a lakást, és csíptessen a gyerekek számára elérhető magasságba húsz-harminc színes ruhacsipeszt. Ha kész, indulhatnak csipeszgyűjtésre, de csak csendben, mert ha hangoskodnak, elbújnak a csipeszmanók. A megtalált csipeszeket megtarthatják (ez egy ovisnak nagy kincs), vagy beválthatják apró zsákbamacskára.
Célba dobás rongylabdával (hároméves kortól);
kugli, célba rúgás (hatéves kortól)
Elsősorban szabadtéri játékok, nagy sikerük szokott lenni.
Papírbéka-hajtogatás és -ugratás (ötéves kortól):
A legtöbb origamikönyvben megtaláljuk az ugró papírbéka hajtogatásának módját. Hajtogassuk meg a gyerekekkel, és nézzük, kié ér a célba leghamarabb!
Ajándékosztás játékosan (hatéves kortól):
Az apró ajándékokat több réteg csomagolópapírba csomagoljuk. A gyerekek körben ülnek. A csomagocskák zenére elindulnak körbe. Ahányszor a zene elhallgat, mindenki lebont egy réteg csomagolópapírt a kezében levő ajándékról. Aki az utolsót bontja le, azé az ajándék. Úgy intézzük, hogy mindenkinek jusson!
Kukoricalánc (hatéves kortól):
Minden gyerek kap egy tál pattogatott kukoricát és egy nagyobb tűt hosszú cérnával. Ki fűz hosszabb láncot öt perc alatt? A kukoricás játék következő felvonása: felfüggesztjük az elkészült láncot. Ki eszi le hamarabb kézhasználat nélkül a kukoricát?
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
