Az óvodakezdés mindenkinek különleges és valamilyen fokon nehéz helyzet, főleg azoknak a családoknak, ahol a gyermek nem járt más közösségbe az ovi előtt.
Az óvoda számukra az első olyan kortárs közösség, ahol intézményesített keretek között sok-sok órát töltenek el a szüleik nélkül. Ez hatalmas változást jelent minden kisgyermeknek. Éppen ezért mire a beszoktatás elkezdődik az ovinak ismerős terepnek, az óvónőnek ismerős személyeknek kellene lenniük.
A beszoktatás és elválás mindig a szülőből indul ki: megérett-e arra, hogy elengedje a gyerekét, képesnek érzi-e a gyermekét arra, hogy megállja a helyét, boldoguljon nélküle. Ezek a kérdések mindig felmerülnek, de ha az óvoda és óvónő iránt a szülő bizalmat táplál, akkor sokkal könnyebben engedi el a gyermekét, mert tudja, hogy jó helyre kerül.
Pontosan ezért már jóval az óvoda megkezdése előtt minden szülőnek érdemes lenne feltennie azt a kérdést, hogy mit is vár el ő az óvodától, mit gondol arról, hogy mi a fontos az óvodáskorú gyermekének. Sokan gondolják úgy, hogy az ovi nem igazán fontos, majd csak az iskolát kell jól, ügyesen kiválasztani, de ez nem így van. Az ovi életünk első szocializációs színtere, minden, ami később az alapjául szolgál annak, hogy hova helyezzük el magunkat egy csoporton belül, az oviból indul ki.
Érdemes már a puhatolózás időszakában nyílt napokra járni, ha van rá lehetőségünk, akkor baba-mama csoportba (más néven esetleg kisoviba), egyszóval ismerkedni a kiszemelt ovival. Ha a gyermekkel közösen tudunk elmenni ezekre az alkalmakra, akkor ez nagyban meg fogja könnyíteni számára az elválást: ismerni fogja az ovit és ismerni fogja az óvónőket is.
Vannak olyan ovik, ahol évkezdő kirándulást vagy kézműves napokat szerveznek: együtt vannak gyerekek, szülők és óvónők, ezek az alkalmak szép átmenetet jelentenek mindenki, de elsősorban a gyerekek számára a nyár és az évkezdés, ovikezdés között.
Ha kiderül, hogy melyik óvodába fog járni a gyerekünk, akkor érdemes arra elsétálni, beszélgetni arról, hogy hamarosan ide fog járni.
Olvashatunk meséket, amelyek szereplői éppen óvodába készülnek vagy ovisok. Mesélhetünk a saját ovis emlékeinkről, persze igyekezzünk csak a szépre emlékezni, ne ijesztgessük a gyereket.
A beszoktatás módja, azaz, hogy milyen ütemben, milyen fokozatossággal történik, az óvoda hatásköre, ebbe a szülőknek nem szokott lenni beleszólásuk. Amit a szülő megtehet, hogy előre tájékozódik, minden lehetséges helyzetre megpróbál felkészülni azzal, hogy tudja mi az óvoda szokásrendje. Ezeket az információkat a gyermeknek is elmondja, elmeséli neki is, mire számíthat, milyen történések követik majd egymást.
Adjunk időt a gyereknek. Ne hasonlítgassuk a másik gyerekhez, mindenkinek megvan a saját üteme, ritmusa.
Ha nagyon nehezen megy a reggeli elválás, akkor sokszor segíteni szokott az, hogy anya helyett apa viszi a gyermeket az oviba, tőle sokszor könnyebb elválni.
Teremtsünk harmóniát reggel: nyugodtan, ráérősen induljon a nap, annak az árán is, ha húsz perccel korábban kell emiatt felkelni. Megéri!
Mindig az igazat mondjuk a gyereknek, ne verjük át azzal, hogy azt mondjuk, kint vagyunk az öltözőben, miközben elmegyünk az ovi épületéből.
Mindig mondjuk el neki, hogy mikor megyünk érte, de az ő nyelvén: a délután fél 5 helyett mondjuk azt, hogy uzsonna után.
Attól fogva, hogy érte megyünk az oviba, legyünk együtt vele: beszélgessünk, bátorítsuk, hogy meséljen az oviról (de semmiképpen ne erőszakoskodjunk, várjuk meg amíg ő mesél). Vegyük komolyan a problémáit, ne mosolyogjunk, ne nevessük ki az esetleges sérelmeit. Segítsünk neki a kortársakkal való eligazodásban.
Fontos, hogy ha szeretne, akkor meséljen az oviról, de amint kilépünk az ovi kapuján próbáljunk meg minőségileg is együtt lenni, kikapcsolódni, feltöltődni, pihenni. Egy kisgyerek nagyon el tud fáradni az ovi intenzív környezetében. Hagyjunk neki időt a pihenésre.
Kapcsolódó cikkek
