A teljesítmény iránti érdeklődés az iskolaérettség egyik feltétele. Az az óvodás, aki a varázslatos képzeletvilágban érzi még magát a legnagyobb biztonságban, nem érett az iskolakezdésre. Társaiban ugyanis ekkor már ott bujkál a korai perfekcionizmus: minél többet megtudni a bennünket körülvevő világról és minél jobban megoldani a felmerülő feladatokat, megválaszolni a reális világunk kérdéseit.
Teljesítménytudat: óvodás kor végétől
“A teljesítmény iránti érdeklődés nagyjából az óvodás kor végén jelenik meg a kisgyerekek életében” – kezdi magyarázatát Bojti Andrea gyermekpszichológus. Ez egy időben történik a mágikus gondolkodásuk kikopásával: vagyis amikor már nem varázslatos és képzelt dolgokkal, történetekkel veszik körül magukat, hanem élénken érdeklődnek a realitások iránt. A világ dolgai, a keletkezés, a születés, a halál, a család, a számok mind-mind érdekelni kezdik a kisgyermeket. Ekkor értik meg azt is, hogy valamit lehet jól csinálni és kialakul az igényük arra, hogy ők is jól oldjanak meg egy-egy feladatot.
Kisiskoláskor: a külső motiváció szerepe
Az iskolába kerülve elkezdődik a teljesítmény objektív értékelése. A tanító néni matricát/piros pontot/ egyéb ösztönzőt ad biztatásul a jól teljesítő gyermeknek. Ebből megtanulják a kicsik, hogy a munkájuknak gyümölcse lesz. És az elismeréshez alapesetben egy pozitív élményt köthetnek. Ahogy az iskolarendszerben előre haladnak a gyerekek, úgy megjelenik a tényleges teljesítményértékelés is: előbb szövegesen, majd osztályzatokkal számszerűsítve. “Ekkor érti meg igazán a gyermek, hogy a saját teljesítményének, a saját munkájának mi a szerepe és ekkor alakulhat ki a maximalizmus is benne” – mondja a szakember. Hozzáteszi azt is, hogy: “ebben a korban a külső motiváció szerepe igen erős, sőt, tulajdonképpen ekkor még leginkább a környezete tudja ösztönözni a gyermeket: a szülő, aki biztatja, a tanítók, akik bátorítják és a jó teljesítményét elismerik, jutalmazzák“.
Mi akkor a baj a jó teljesítményre való törekvéssel?
“Kisiskolás korban teljesen természetes, hogy külső ösztönzők hatására motiválódnak a gyerekek. Ekkor még helyénvaló a jutalmazásuk. A szülőnek arra kell odafigyelnie, hogy a gyermek az esetlegesen előforduló kudarcot hogyan éli meg. Ha azt veszi rajta észre, hogy szorongani kezd, például a körmét rágja, rosszul alszik, étvágytalan, az legyen intő jel a számára. Ilyenkor semmiképp ne tetézze a gyermek kudarcérzését további bűntudatkeltéssel” – hívja fel a szülők figyelmét Bojti Andrea.
Természetesen a szakember is tudja, hogy nagyon nehéz dolguk van a szülőknek: támogatniuk és bátorítaniuk kell a gyermeküket, hogy lehetőleg az első akadálynál ne adják fel a dolgokat, de mindezt úgy, hogy ne is erőltessenek rá semmit, amit ő magától nem akarna vagy ne támasszanak olyan elvárásokat, amelyeknek a gyermekük nem tud megfelelni a legnagyobb igyekezete ellenére sem.
Külső vs. belső motiváció
A tökéletességre törekvés hátterében a pszichológia megkülönböztet külső és belső motivációt. Míg a kisiskolásokra külső ösztönzőkkel lehet hatni, kiskamasz korban elkezdődik a motiváció belsővé alakulása. “Ekkor már a saját tudásvágyából vagy ambíciójából táplálkozik a maximalista gyerekek perfekcionizmusa. Nem azért törekednek jó teljesítményre, mert a családjuk vagy tanáraik azt várják el tőlük, hanem saját akaratukból” – mutatja be az életkori változásokat a gyermekpszichológus. Ezzel egyidejűleg, jellemzően ebben az életszakaszban, a perfekcionizmus szintje vagy erőssége is enyhülni szokott.
“A kiskamaszoknál elkezd erősödni a csapatba tartozás fontosságának érzése, a barátok lesznek a lényegesek. Ilyenkor a korábban maximalista gyerekek is sokszor kiengednek” – mondja Bojti Andrea. Erre az időszakra a szakember azt tanácsolja a szülőknek, hogy bízzanak a gyermekükben és fokozatosan engedjék el a kezét.
“A gyermek számára is sokkal értékesebb az a siker, amit maga ért el, noszogatás nélkül, mint az az eredmény, amihez vezető úton a szülők erőltették végig” – emlékezteti a szülőket a gyermekpszichológus. Attól pedig kifejezetten óva inti a szülőket Bojti Andrea, hogy büntessék a kiskamasz vagy kamasz korban lévő gyermeküket. Helyette azt tanácsolja, partnerként tárgyalva ismertessék a gyermekkel, mi az, amit – és ez legyen reális – kérnek, elvárnak tőlük és mi a következménye annak, ha a gyermek nem teljesíti a megbeszélteket.
Kapcsolódó cikkeink:
- Romlik a gyerek teljesítménye? Ez is lehet az oka
- Így nem lesz a gyereked imposztor-szindrómás
- Mitől lehet szorongó egy gyerek?
Kapcsolódó cikkek
